• nátha
    • Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

      Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

    • Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

      Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

    • A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

      A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

  • melanóma
    • Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

      Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

    • A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

      A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

    • Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

      Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

  • egynapos sebészet
    • Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

      Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

    • Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

      Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

    • Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

      Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

JÉZUSMÁRIA! GYŐZTÜNK?

Egészségpolitika 2020.05.16 Forrás: Weborvos Szerző:
JÉZUSMÁRIA! GYŐZTÜNK?

Ennyi beteljesületlen jóslatot, téves „szakértői” okoskodást életemben nem láttam/hallottam, írja dr. Szepesi András jegyzetében.

A címet Beke Katától plagizálom, aki a rendszerváltás első parlamentjének képviselője, oktatási államtitkár volt, és nem hitt a szemének, amikor az első szabadon választott parlament kormánya dolgozni kezdett, és szembe találta magát a problémák tömegével. 

Ha nem lenne ennyi áldozat, ilyen sok beteg, akár viccelődni is lehetne ezen az új COVID-19 járványon. Elsősorban azért, mert én még ennyi beteljesületlen jóslatot, téves „szakértői” okoskodást életemben nem láttam/hallottam, mint az elmúlt két hónapban. És nem csak Magyarországon. Nyílt és zárt portálokon zajlik az eszmecsere, vita, időnként a becsületsértésig terjedően. Persze, írjuk ezt a bezártság, a tehetetlenség, a szorongás, az ismeretlentől való rettegés számlájára.

Nem reprezentatív közvélemény-kutatások néhány óra különbséggel a drákói intézkedések szigorítását vagy radikális csökkentését is tudják támogatni. Nincs nálam a „bölcsek köve”, én is inkább csak követem a hatalmas hír- és kommentárfolyamot, nem gyártok újabb teóriákat. Pedig, „lenne rá igény”, mert nagyon tisztelt kollégáim és barátaim közül rengetegen vannak „rákattanva”, és egy-egy meglepő fordulat körül hatalmas vita lángja (vagy füstje?) csap fel.

Hatalmas tudományos műhelyek, patinás egyetemek készítik és elemzik a világstatisztikákat (egyet korábban én is kiemeltem itt), keresik az okokat, a miérteket, de gyakran, egy hét múltán már az ellenkezője se igaz a korábbi magabiztos állításoknak.

A média érdeklődése hatalmas, híréhsége kielégíthetetlen, így azután (szak)ember legyen a talpán, aki tájékozódni tud. Nagy tekintélyű szaklapok is beálltak a hírversenybe, különösen a lehetséges gyógyszerek, gyógyító eljárások, tesztek, laborvizsgálatok és persze a megelőzés módszereit és lehetőségeit taglalva.

Sokakkal ellentétben nagy empátiával figyelem az operatív törzs tájékoztatóit. Nincsenek könnyű helyzetben. Bizonytalanságot nem kelthetnek a közönségben. Úgy kell beszélniük, hogy az alacsony iskolázottságú nézők is megértsék, a fiatalok is hallgassanak rájuk, de a diplomás emberek se tartsák fölöslegesnek. Ráadásul szem előtt kell tartani, hogy az adott pillanatban milyen eszköz áll rendelkezésre, mert az első hetekben bizony nehéz vagy lehetetlen volt beszerezni maszkot, kesztyűt, kézfertőtlenítőt. Helyettesítő „iparágak” alakultak, de megjelentek a hiányhelyzet vámszedői is. Azután a helyzet lassan normalizálódott, előbb a kórházakban lett elegendő felszerelés, komoly védőruhák, professzionális maszkok, szemüvegek, arcvédők, majd jutott a háziorvosoknak, a segítőiknek majd a lakosságnak is. Péntek estig 121 repülőgépnyi, számos kamionnyi áru érkezett, sőt még egy vonatszerelvény is átverekedte magát Kínától az ázsiai kontinensen át Budapestig.

Eleinte nagy szenzáció volt egy-egy szállítmány, miniszterelnök, külgazdasági miniszter, innovációs miniszter, Merkely rektor úr jelentek meg Ferihegyen, és a reggeli, esti hírműsorokban. Arcukon látszott a megkönnyebbülés, az elégedettség, hogy a betegséggel küzdő gyógyítóknak és betegeiknek egyre javuló biztonságot, a lakosságnak a legszükségesebb védőeszközöket nyújtani tudják.

A folyamat nem áll le, és ha komolyra fordítom a szót, én annak is örülök, hogy a következő évekre a védőeszközök bősége fog rendelkezésre állni nemcsak a fertőző, hanem minden beteg ellátására, amire az elmúlt évek kórházi adósságválságában valljuk be őszintén, meglehetősen szűkösen jutott. A Kánaán persze akkor fog eljönni, ha Szíjjártó miniszter úr és kollégái a védő- és egyéb orvosi eszközök beszerzése helyett azok külföldi értékesítésével lesznek elfoglalva, mert itthon ezekből már felesleg lesz.

És akkor, több heti aggódás után, hogy berobban-e egy igazi tömeges fertőzés, amitől rettegtünk, ami a világ számos országában hatalmas áldozatokkal és szenvedésekkel járt, az észleltük, hogy a járványt jellemző görbék már a lassú emelkedést se mutatják, hanem lassú csökkenés kezdődött.

Vérmérséklettől függően, volt, aki nem hitt a szemének, volt, aki valamilyen okból (vagy érdekből) nem akart hinni a statisztikának. Nekem felrémlett bolzanói régi kollégám hetekkel ezelőtti jóslata, vigyázzatok, tanuljatok a példánkból, amíg lehet, mert ha nem, akkor majd meghalljátok az Apokalipszis lovainak dübörgését. Azt is mondta, lehet, hogy nektek több szerencsétek van, mint eszetek. Szerintem jókor szólt, bár több mindenben tévedett.

Meghallottuk a nagyon távoli dübörgést és időben léptünk. Szigorú intézkedések, kijárási tilalmak, közlekedési korlátozások, iskolabezárás, rendezvények teljes letiltása, otthoni foglalkoztatás – mára úgy tűnik hatásosak voltak. Az idősek védelme, nagyon nagy hangsúlyt kapott.

Sajnos, két üzenetet kevesebb eredménnyel sikerült időben cselekvéssé konvertálni. Az idősek otthonai fokozottan veszélyeztetettek, ezekre eleinte kevesebb figyelem jutott. Amikor a baj bekövetkezett, elindult a cselekvés, ezzel együtt a bűnbakkeresés. Ez sajnos sokáig fog tartani, mert erős politikai felhangokat is kapott.

A másik probléma is ezzel függ össze, mert a sok fertőzöttet ellátó kórházak maguk is fertőző góccá válnak. Hogy innen vitték intézményeikbe a fertőzést valamilyen betegségből gyógyuló idős bentlakók, vagy a több helyszínen is dolgozó ápolók, azt akkor tudhatnánk meg, ha sokkal több teszt vizsgálat és kontaktkutatás lenne.

Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ez ma a magyar járványügyi rendszer Achilles sarka. Különösen annak a fényében, hogy lassan 10 napja elkezdtünk lazítani a korlátozó intézkedéseken. Erre szükség is volt, hiszen a gazdaságunk, amiből az egész ország, de egyes polgárjaink és családjaik is élnek, nem bír ki tartós leállást. Így is felerősödik számos szociális probléma, egyes rétegek jövedelem nélkül maradtak. Nagyon világosan kell látni, hogy a lazításnak az egyetlen igazi feltétele, biztosítéka a fertőzés szoros kontrollja. Ennek ma egyetlen eszköze a szűrés, a tesztelés. Enélkül vakrepülés, ahogy például a sok szempontból nagyszerű Szingapúr példája mutatja. De tegnapi hír, hogy Vuhan tartomány 11 millió lakosát fogják rövid idő alatt tesztelni, és még Moszkvában is napi 100 000 tesztelést rendeltek el. Tudom, hogy a PCR kapacitásunk napi 7000 körül mozog. Immunológiai tesztet akár többet is lehetne végezni, de ezt „a gombot nyomni kellene”. Különösen most, hogy az EMMI miniszter péntek délutáni levele szerint a lezárt kórházi ágyak egyharmada hétfőtől fokozatosan felszabadítható, a járóbeteg szakellátás és a rehabilitáció is újra indul. Szerintem a kórházak óriási kapacitásainak átmeneti leállítása is része a járványügyi sikernek. De az újraindításnak komoly feltételei is vannak.

Amikor kedves olvasóink többsége e sorokat olvassa, miniszterelnök éppen tudósokkal, járványügyi szakemberekkel, orvos vezetőkkel konzultál. Remélem, hogy a szakmai támogatásuk mellett a veszélyekre, és azok elhárításának eszközeire is felhívják a figyelmét. Ahogy ezt tette csütörtökön kora este a META (Magyar Egészséggazdasági Társaság) kitűnően szervezett videokonferenciáján is két prominens szakember, egyikük a laboratóriumi medicina, a másikuk a fertőző betegek ellátásának gyakorlati szakembere. Nagyon árnyalt képet kaptunk a tesztek bonyolult hátteréről, a bizonytalanságokról és azok elhárításáról. Egyre világosabb, hogy a legsúlyosabb betegek megmentéséhez nemcsak lélegeztető gép, hanem annak eredménytelensége esetén a vérbe közvetlenül oxigént juttató speciális berendezések, amelyek a szívsebészetből ismertek, de a vese- és májelégtelenség kezelésére alkalmas művese és perfúziós készülékek is részei lehetnek az életmentésnek. Célszerű lenne, ha a négy nagy klinikai központ, ahol minden eszköz és tudás rendelkezésre áll, a kapacitásai egy részét „stand by üzemmódban” tartaná, mert a két budapesti központ ugyan számszerűen elbírná a jelenlegi betegforgalmat, de a lakosság 70 %-a mégiscsak a fővárostól és az agglomerációtól nagyobb távolságban él. Ha lesz második hulláma a járványnak, akkor ezekre szükség lesz, ha pedig nem, akkor megkönnyebbülve élvezhetjük a Szent István napi tűzijátékot.

Leszögezhetjük, a koronavírus elleni első csatát megnyertük.  Áldozatok sajnos voltak. A háborúnak még messze nincs vége. A lakosság széles vagy teljes körű immunitásának eléréséig még rengeteg kérdésre kell választ találnunk.

A következő hetek legnagyobb kihívása, hogy a kényszerek csökkentése után hogyan fog viselkedni a lakosság? És ennek hatásait hogyan méri és korrigálja a kormány, az egészségügy. Az egész ország szinte egy érettségi vizsga előtt áll. Reménykedjünk, hogy ez is sikerül, és nagyobb baj, veszteség nélkül jutunk a döntő ütközetig, ahol már a lakosság rendelkezésére állnak a hatékony vírusellenes gyógyszerek és folyik a védőoltások beadása.

És ez már  – nagyon erősen remélem – hamarosan valóság lesz, nem a jegyzetíró könnyű álma, egy májusi hajnalon.

 

 

 

 

 

 

Legolvasottabb cikkeink