„Az Uzsoki jó kórház, és van mit veszítenie. Őrizzük meg, támogassuk, mind a betegek, mind a saját magunk érdekében!” – dr. Szepesi András jegyzete.
A római katolikus hívők, a keresztények és számos más vallás jóakaratú hívei igyekeztek méltóképpen elbúcsúzni Ferenc pápától. Korunkat megérteni és jobbítani akaró, igaz ember volt. Sokan, sokáig fogunk emlékezni rá. Gondolatait, tetteit, nemcsak a történelemkönyvek, hanem az élő emlékezet is őrzi tovább. A mai gondolatok már az utóda körül forognak. Nem gyarló emberek lennénk, ha nem folyna a találgatás, sőt brit fogadó irodáknál már fogadások is köthetők, „természetesen” nyerési célzattal. Hát ilyen (is) az isten képmására teremtett ember. A konklávé május 7-én ül össze, pár nap múlva okosabbak leszünk. Mindenesetre tegnap már felszerelték a kéményt a Sixtus-kápolnát védő tetőszerkezetre, hogy ősi hagyomány szerint jelezzék a szavazások állását.
Addig is leköti a figyelmünket egy hirtelen jött nyár, egy komoly hőhullám, megdöntve korábbi hőmérsékleti rekordokat.
Takács Péter kampányol
Az egészségügyi intézmények klimatizálásáról kérdezte egy újságíró az államtitkárt, próbálta szorongatni, hogy tettek-e valamit a korábbi rossz tapasztalatok kijavítására, azaz lesz-e hibás klímaberendezés az intézményekben? Kapásból jött a válasz: persze, hogy lesz! Ameddig magyar képviselők segítségével blokkolják a nekünk járó uniós forrásokat, addig mindig lesz ilyen havária.
Az elmúlt napokban számos kórházból, rendelőintézetből, mentőállomásról jelentkezett be, és az elmaradt fejlesztéseket a nekünk járó uniós pénzek visszatartásával indokolta. Nem akarok ennek a részleteibe bonyolódni. De azt gondolom, hogy azon el kellene gondolkodni, hogy a magyar lakosság közellátásához szükséges forrásokat azért visszatartani, mert vitájuk van a magyar kormánnyal – hát, nem egy hibátlanul tisztességes gyakorlat.
Hiszen így nemcsak a kormányt, vagy az őket támogató lakosságot büntetik meg, hanem az ellenzékieket és a nagyszámú semleges polgárt is. És az a mechanizmus, hogy a visszatartott pénzek miatt elégedetlen lakosság emiatt majd váltsa le a kormányát a következő választáson? Hát ez egyfelől bizonytalan kimenetelű, másfelől akár sok évig tartó folyamat lehet. Az embereknek, a betegeknek pedig most lenne szükségük modern diagnosztikára, jól működő mentőállomásra és kórházra. Kedves uniós vezetők és agytrösztök! Nem kellene valamilyen szakszerűbb, igazságosabb megoldáson gondolkodni? Mert nemcsak a humánus, de a politikai eredmény is vitatható.
Hallgatom, olvasom, nézem Takács államtitkár úr gyakori megnyilvánulásait, ahol nem ritkán egyes szám első személyben számol be arról, mit végzett az egészségügyben, az egészségügyért az elmúlt egy-két évben.
A politikai marketing szabályai szerint csupa szép és jó dolgot. Ami meg nem jó, azt elintézték „Brüsszelben” a magyar árulók segítségével. De hogy neki se legyen könnyű a sorsa, rendre feltűnnek a magyar közéletben a rendszerkritikusok, a hibát és felelőst kereső személyiségek.
Közéleti söprögetők
Különleges emberek, akik leginkább egyéni hősökként veszik fel a harcot a politikai visszásságok ellen, a fogyasztók érdekében, a politikai károkozás ellen.
Tom Wolfe könyvében, a Kandírozott mandarinzselé színű áramvonalban olvastam először róluk 1970 körül, majd megismertem Ralph Nader történetét, aki „az emberekért” vívott magányos harcában hatalmas ismertségre tett szert. Az újságok, az újságírók nagyon kedvelik az ilyen figurákat, rengeteg megírni való történetet „dobnak fel”, nem ritkán függetlenül a valóság vagy igazság tartalmától. Nader maga négyszer volt elnökjelölt az USA-ban, de egyszer se nyert. Valahogy mégsem tudott akkora bizalmat kelteni, ami ehhez szükséges.
Nálunk is vannak ilyen személyiségek, szinte minden időben és minden politikai mezben.
Az a legnagyobb baj velük, hogy a „bűn” vagy hiba szimatolása közben egyrészt előbb lépnek a nyilvánosság elé, mielőtt bizonyítékokat szereztek volna, másfelől nincsenek tekintettel semmire és senkire. Így azután a gyanú vagy balítélet sara fröccsen bárkire vagy bármilyen intézményre. Ez utóbbiak a leginkább védtelenek.
Uzsoki utcai kórház
Egy ilyen gyanúsítási ügybe keveredett az Uzsoki utcai kórház neve, egy régi polgármesterrel összefüggésben. Olyan ügyben, amelyik az elmúlt két évtized egyik rendszerszinten tisztázásra váró kérdése, a térítéses, más megközelítésben magánbeteg ellátás ügyében. Az elmúlt években többször írtam erről, és javasoltam a szakpolitikusoknak, nézzenek körül a szomszédos országokban. Mert a közösségi és magánbeteg ellátás hermetikus elzárása sok okból lehetetlen. Viszont számos példa van, hogyan lehet jól csinálni, mind a betegek, mind az ellátók érdekében. Egy ilyen modellt dolgozott ki, vezetett be az Uzsoki, teljes nyilvánosság mellett, minden engedély birtokában.
Érthető és indokolt, hogy néhány napja Ficzere Andrea főigazgató kénytelen volt a nyilvánossághoz fordulni, mert egyes médiumok felől egyre elviselhetetlenebb nyomás alá kerültek. Még a COVID-járvány elején, a politika által keltett feszültségek miatt írtam egy jegyzetet, A gyógyítók lelke címmel. Itt is aktuális, érdemes újraolvasni.
Számomra az Uzsoki kiemelkedik a fővárosi kórházak közül. 1928-ban, mint az Országos Társadalombiztosító Intézet új kórháza nyílt meg. Egyidejűleg Magyarország első baleseti sebészeti osztályával. Ha úgy tetszik, a szakmám bölcsője. Az osztály 1941-ben innen költözött át az új OTI Baleseti Kórházba. Az Uzsokiban kezdődött meg a traumatológia és az ortopédia óvatos fúziója, ami ma már természetes.
Nem véletlen, hogy ez volt az egyetlen kórház, ahova életem folyamán pályáztam 1995-ben. Nem nyertem, de azóta is nagy figyelemmel követtem a fejlődését, korszerűsítését, hatalmas szakmai iskoláit. Együtt örültem velük, amikor az idén elnyerték a Magyar Kórházszövetség Családbarát Kórháza címét.
És egy nagyon friss élmény
Itt műtötték legrégebbi orvos-barátomat, akivel négy évig együtt koptattuk Miskolcon a Földes Ferenc Gimnázium padjait, majd együtt felvételiztünk az orvosi egyetemekre. Három évre elvált az utunk, hogy azután negyedéven Budapesten egy tanulócsoportban folytassuk. 63 éve vagyunk barátok. Aggódva figyeltem, mert egy életkorunknak megfelelő műtétre volt szüksége és ő az Uzsoki utcai Kórházat választotta. A műtét rendben megtörtént. A második posztoperatív napon, május elsején délben, 12 óra 40 kor hívom telefonon, ilyenkor már talán nem zavarok. Miután az állapotát megbeszéltük, „rákérdezek”: milyen az Uzsoki? Válasz: „Te, itt tisztaság van! Az osztály, az orvosok jók, én választottam. De a nővérek! Hát ez fantasztikus! Empátiásak, figyelmesek, segítőkészek, szorgalmasak.”
Persze, ez cseppben a tenger. De jelzi, hogy az Uzsoki jó kórház, és van mit veszítenie. Őrizzük meg, támogassuk, mind a betegek, mind a saját magunk érdekében!
Még egy friss hírcsokor
Aláírták az USA és Ukrajna ásványkincs megállapodását. Megtört a jég? Ez végre nemcsak szóbeszéd. Trump kormánya engedélyez egy védelmi fegyver szállítmányt is. Az USA kilép a béketárgyalások közvetítéséből, kössék meg a fegyverszünetet, majd a békét az érdekeltek. Ferenc pápa az ősi ima szavaival reagált volna, jöjjön el az isten békéje, és kezdődjék egy újabb korszak az emberiség életében. És ebben az új korszakban jusson több figyelem és erőforrás az egészségügyre, mert nagyon sok sérült és beteg embernek ez a végső menedéke.
Május negyedike Anyák napja. Az egészségügyben nagyon sok édesanya dolgozik, vállalva a gyermekei mellett a betegágy melletti a nehéz munkát, a nem ritka túlmunkát. Gondoljunk rájuk féltő, óvó szeretettel!
(Nyitókép: Az Uzsoki utcai kórház manuális tömbjének ikonikus épülete. Fotó: Rlevente, Wikimedia Commons, 2012)
A szerző korábbi írásai itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!