Kiesett domináns szerepéből a tudomány a 2. hullámban

A Covid-járvány első hullámában a tudomány dominanciája, a nyári lecsengés idején a tudomány és a politika paritásos viszonya volt jellemző, míg a második hullámban megbillent a politika és a tudomány közötti kölcsönös bizalom – vázolta Kosztolányi György a Magyar Tudomány Ünnepén tartott nyitó elődásában ma az MTA-n. A Széchenyi-díjas orvos, gyermekgyógyász, klinikai genetikus, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa, az MTA élettudományi alelnöke A tudomány a Covid-19 okozta társadalmi sokk kezelésében címmel tartott előadásában rámutatott: a SARS-Cov-2 vírus 2020 eleji felbukkanását követően a tudomány spontán, megrendelések nélkül reagált a helyzetre. Ez azért fontos, mert minden új betegség megjelenése kapcsán alapvetőek a felfedező kutatások, tette hozzá.

Ekkor azt várták a döntéshozók, hogy majd a tudósok megmondják, mi a teendő az alig/nem ismert betegség okozta járványhelyzetben. Nagy bizalom övezte a tudományt mind a politikusok, mint a közvélemény oldaláról. A kutatók rendkívül aktívan foglalkoztak a virológiai, immunológiai folyamatokkal, az epidemiológiai történésekkel, keresték a gyógyszeres kezelés és a vakcináció lehetőségeit. Ezerszám jelentek meg a tudományos, ismeretterjesztő cikkek. A tudomány a társadalom figyelmének középpontjába került.

Az alkalmazott kutatási dominancia, a felfedező kutatások eredményei alapján a döntéshozóknak javasolt ajánlások jellemezték a második szakaszt. A Covid is igazolta azt, az MTA által régóta hangoztatott elvárást, miszerint az egészségügy koncepcionális rendszer létét igényli, fogalmazott Kosztolányi professzor. Előadása felvezető szövegében ezzel kapcsolatban határozottabb megfogalmazással találkozhatunk. Eszerint: „Markánsan kirajzolódott, hogy mai globalizált világunkban egy járvány az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottságán, rosszul szervezettségén keresztül térdre kényszerítheti a gazdasági, pénzügyi, közlekedési, turisztikai, oktatási, mezőgazdasági és sok más egyéb szférát. A pandémia élesen rámutatott arra, hogy az országok társadalmi, politikai berendezkedésében az egészségügynek központi helyet kell elfoglalnia, valamint hogy az egészségügy adaptációs készsége, az ellátórendszer infrastrukturális, anyagi és személyi feltételeinek biztosítása világjárvány nélkül is prioritás kell, hogy legyen.”

A felfedező kutatások hoztak a mindennapi gyakorlatban hasznos információkat, mint például a vírus cseppfertőzéssel, aeroszolban terjedéséről, vagy arról, hogy a szennyvizekben kimutatható örökítőanyag mennyisége alapján meg lehet jósolni a járvány további lefolyását.

A járvány második hullámában kényes egyensúlyba kerültek alapvető érdekek: a mortalitás csökkentése és a gazdaság működőképességének megőrzése. Már kevésbé fontos a tudomány ajánlása a döntéshozók számára. Csökken a tudomány iránti tisztelet, megbillent a kölcsönös bizalom, mutatott rá a professzor a harmadik szakasz legfőbb jellemzőjére, elismerve, hogy a krízishelyzet kezelését nehezíti a tudomány és a politika közszolgálati feladatkörének különbözősége.

A közvélemény részéről is türelmetlenség mutatkozik, ami kedvez az áltudományok, a vírus- és oltásszkeptikusok térnyerésének.

Arra is rámutatott szakirodalmi adatokra hivatkozva, hogy ahol a közmorált a külön utasság jellemzi, ott rendre rosszabb járványadatok születtek, még akkor is, ha az egészségügy „kemény pontjain” jó eredményekkel bírtak – ilyen például a minták gyors levétele, elemzése, a jó szervezettség.

A vakcinakutatásban megjelent a gazdasági csoportérdek, ami teljesen idegen a tudománytól. A tudomány függetlensége ugyanis a záloga annak, hogy valóban a közjóért tudjon tevékenykedni, ami alapvető feladata, szögezte le Kosztolányi György.