„Azt szeretném üzenni, hogy az egészségügy nem egy politikai ciklus terméke” – dr. Szepesi András jegyzete.
A két fontos esemény, vagy két színdarabrészlet közötti történést, értelmező kommentárt gyakran nevezzük közjátéknak. Ilyen furcsa hetet hagyunk lassan magunk mögött, amikor rengeteg dolog történt, de semmi új nem kezdődött és semmi se fejeződött be.
Munkásszombat
Mindjárt itt ez a szombat, amikor ezt a jegyzetet olvassák. „Hivatalosan” munkanap. Ha a hatalmasságok, vagy a hivatalok sokallják, hogy az alattvalók túl sokat pihennek vagy léháskodnak, akkor szigorítanak a dolgokon.
Jó régen, Ausztriában élveztem ennek az előnyeit, ahol sok egyházi jellegű szabadnap van. Azóta nálunk is lett. Akkor éppen nem állt jól a gazdaságuk, ezért a sok ünnep kompenzálására elrendeltek egy szombati munkanapot. Előtte, péntek esete (nyár vége volt) még a szokott „ereszd el a hajamat” parti volt egy Bécs közeli Heurigerben. Másnap reggel, én a „szorgalmas magyar” pontosan megjelentem a reggel 8 órai konferencián.
A traumatológia nagy öregje (nyugdíjazás előtti hónapjait töltötte) Jörg Böhler professzor pontosan érkezett. Leült a helyére, majd a félhold alakú olvasó szemüvegét kicsit lejjebb tolva, szúrós kék szemével körülnézett: „Was ist heute, Generalstreik?” Persze választ nem kapott, ő pedig folytatta a referálót a szokott rendben. Arra persze ügyeltek a kollégák, hogy a belépő és kilépő ügyeletesek és a fontosabb vezetők ott legyenek.
A munkásszombatokon évtizedek óta ez a mondat jut eszembe, amikor a viszonylag üres utcákon tartottam/tartok a munkahelyem felé. Az egészségügyben a temérdek, eddig ki nem vett szabadnapot veszi ki, aki tudja, néhány további ágazat (kereskedelem, közlekedés stb.) amúgy is a folyamatos munkarendre van szocializálva, a többiek pedig így-úgy megoldják. Van is erre jó magyar szó: „okosban”.
31
Komor, fenyegető szám. Normálisan ez a hosszabbik hónap utolsó napja. Most pedig, szombaton ennyi napja tart az orosz-ukrán háború. És mindaz, ami vele jár, halottak, sebesültek, borzalmak, képek, filmek, leírások. Eddig 3,5-4 millió menekült, de további 5-6 millió országon belül menekülő ember – a pokol bugyrai még milyen mélyek lehetnek?
A szomszédok, mi is igyekszünk segíteni. Megmozdul az egész világ, szinte demonstrálja, bizonygatja, hogy az emberek jók, humánusak, szolidárisak egymással. De akkor kik a gonoszok? Kik adják ki a parancsokat és kik hajtják végre a borzalmakat? Ők is emberek? Fordított helyzetben ők is esendőek, segítségre, könyörületre szorulnak? Több a kérdés, mint a válasz.
Diplomácia
1) ENSZ Biztonsági Tanács
2) NATO-csúcsértekezlet
3) Az Európai Unió vezetői tanácskoznak
4) Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke Európában tárgyal, sőt, egy Ukrajna közeli NATO támaszpontra látogat. Egy év hosszabbításra kérte föl a NATO norvég főtitkárát, Jens Stoltenberget, akire még vár egy évet a Norvég Nemzeti Bank elnöki széke.
5) Putyin elnököt rendszeresen felhívják telefonon a világ fontos vezetői, nyilván érvelnek, argumentálnak, de erről keveset tudhatunk.
Ennyi tárgyalás csak számtanpéldában van, mondhatnánk, de a lényegi megállapodás, a béke megkötésének a hiánya egyelőre nem ad okot az örömre és a vidám viccelődésre.
Az ukrán elnök egyelőre a „képernyők ura”. Az USA Szenátusától az Európai Unió tanácsüléséig, nemzeti parlamentekig mindenütt megjelenik online, és nagy figyelmet kelt rövid beszédeivel, segítséget, támogatást kérve.
Egyelőre a fegyveres segítségen, azaz a háború kiterjesztésén kívül mindent megkap. Nyilván, a harmadik világháború kirobbantását senki se akarja elvállalni, sem a saját, sem a nemzete, de az egész bolygó érdekében sem. De a folytatás is meghaladja a józan ész kereteit: az agresszort meg kell fékezni, de eközben számos ország működése, mindennapi élete a tőle megvásárolt olajtól és gáztól függ, illetve az ebből előállított villamosenergiától, a közlekedés üzemanyagától. Kicsit cinikusan, de a realitásnak megfelelően mondhatjuk: a háborút ellenző országok finanszírozzák a háború fenntartását. Pokoli helyzet. Hogy még csavarjak egyet a bajokon, nem csak Oroszország, de Ukrajna is nagyon sok értékes ásványi anyag lelőhelye, de egyben ezek, valamint a gáz és az olaj fontos szállítási útvonala. De még nincs vége: ez a több mint 200 milliós piac hatalmas vásárló is. Ez is károsodik a háborúban. Magyarország ebben is érintett, mást ne mondjak a magyar és a magyarországi gyógyszeripar legnagyobb vásárlói is egyben.
Az elmúlt évszázad nagy drámaírói, gondolkodói, amatőr és professzionális jövendőmondói se tudtak még csak hasonló drámai konfliktust se kitalálni.
Járvány
Jelentem, a COVID-19 koronavírus köszöni szépen, megvan, terjed, szaporodik, mutálódik a világon mindenütt. Érdekes, ha nem döbbenetes látvány, hogy a háború hírei mennyire kiszorították a médiumok és a közvélemény figyelméből.
Illetlenség a részemről, hogy szóba merem hozni, de a járvány áldozatainak száma egyelőre több nagyságrenddel magasabb, mint… Inkább egy vidámabb magyarázatot hozok: számos lélekbúvár szerint a férfiak lényegében csak egy dologra tudnak erősen koncentrálni. A hölgyek, valószínűleg a gyermeknevelés és létfenntartás évmilliókban mérető gyakorlati története miatt többre is. Mivel a világ dolgait sajnos még ma is nagy többségben férfiak intézik, így a háború kiszorította a hatalmasok gondolkodásából a járványt. (Folyomány: több hölgyet a világ vezetésébe!)
De a makroszintű kérdések mellett számos helyi és kis közösségi kérdésre is válaszolni kellene. A fejlett világ országai hasonló cipőben járnak, szinte mindenütt ellentmondásos intézkedések tömegével találkozunk.
Tempósan növekvő fertőzési adatok, folytatódó korlátozás megszüntetések. Mintha az egyszerű emberek már el is felejtették volna az elmúlt két évet. Érdekes, de még azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a teljes felszabadítás után szinte mindenütt, van, ahol jelentősen, emelkednek a fertőzésszámok. Kivétel persze Kína, ahol már vagy 30 millió ember van ismét karanténban, mert ők a nulla tolerancia elvén dolgoznak. A tudósok egy érdekes új mutánst emlegetnek, amelyikben a delta mutáns kombinálódott az omikron mutánssal. Egyelőre még friss a jelenség, de az új vírus gyorsan terjed. Abban reménykedünk, hogy mind az okozott betegség enyhébb lesz és a halálozás is gyengül.
Az már nyugtalanítóbb, hogy kevés szó esik az immunizálásról, a védettségről, az elkezdett oltási protokollok folytatásáról. Én például felvettem a negyedik oltást, a környezetemben most kellene ugyanerről dönteni, de nincs egyértelmű ajánlás semelyik szakértői csoporttól. A statisztikákban látjuk az „influenzaszerű” esetek szaporodását, de a tennivalókról kevés szó esik. Konszolidálni kellene az egészségügyet, mert a járvány és egyéb pl. gazdasági okok és a kialakult új érdekviszonyok miatt nehezen látható át és nehezen értékelhető a mai működése. Epizódszerű vélekedések, sommás, főleg politikai indíttatású ítéletek mellett nehéz konzekvens igazgatási munkát végezni és fejlesztéseket tervezni. De ez a kérdés már átvezet a következőre témára.
Belpolitika
Ha jól számolom, 9 nap múlva az ország választ. Nem azért kerültem eddig is a nagypolitika témáját, mintha nem lenne véleményem, hanem azért, mert azt szeretném üzenni, hogy az egészségügy nem egy politikai ciklus „terméke”. Legjobb lenne az alapvető, rendszerét illető kérdésekben minden politikai erőnek megegyezni. Azért, mert rövid távú érdekek mentén nem rángatható, mert ennek nagy ára van. Esetünkben a járvány alapos indokot szolgáltatott az erős és rendkívüli beavatkozásra, de az egészségügyre való hatása brutálisan erős lett, és valószínűleg igencsak sokba is került. Ez persze csak később fog kiderülni.
A választás után rendkívül komplikált, érzékeny beavatkozásra, megtervezett és összehangolt intézkedések sorozatára lesz szükség, hogy egy megújult egészségügyi ellátórendszer formálódjon. A járvány rengeteg tapasztalatot hozott a felszínre, ezeket hasznosítani kell.
Reménysugarak
A BBC pénteken délután repített fel egy hírt, orosz vezérkari forrásra hivatkozva, mely szerint változik a háborús doktrína. Nagy valószínűséggel a széles körű katonai műveletek befejeződnek, a hadsereget a donyecki körzetbe vonják vissza.
Csak rá kell nézni a háborús térképre, hogy lássuk, ez nagyon jelentős változás lesz. Hatalmas területeken szűnik meg az ellenségeskedés, és a lakosság elkezdheti a pusztítások utáni helyreállítást és a hazaköltözést. Természetesen ehhez békekötés és megfelelő garanciák kellenek. Ez utóbbiban nem lesz hiány, az egész világ szívesen asszisztál egy békefolyamatban.
Van még egy érdekes momentum, amit a tapasztalt Oroszország szakértők említenek. Az oroszok katonai és általános társadalmi kultúrájában kiemelkedő jelentőségű a II. világháborút lezáró ünnepük, a Győzelem Napja. Ez május 9-én van. Addig be kell fejezni mindent, harcot, csapatkivonást, beleértve a békekötést, hogy ne sérüljön a nemzeti önérzetük. Szerintem ezért sok mindenre hajlandók lesznek az orosz vezetők…
Megjött a tavasz.
Hirtelen meleg lett, és a napsugár is elűzi a tél borús hangulatát.
Békés, reménykedős hétvégét kívánok a kedves olvasóinknak, egy régi latin idézettel:
„Dum spiro spero”
Címlapkép: Pablo Picasso (1881-1973): A béke galambja. 1949. Litográfia. 29,7x25,4 cm.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!