LEVELEZŐ TAGOZAT

Aki „él és mozog” a magyar egészségügyben, az levelet ír Miniszterelnök Úrnak, Pintér Sándor miniszter úrnak, Kásler Miklós miniszter úrnak, hogy csak a fontosabbakat említsem. A Magyar Orvosi Kamara immár többet is. De írt a Magyar Gyógyszerészi Kamara, a Magángyógyszerészek Szövetsége és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara. Úgy hallottam, készült valamilyen közös levél is, de azt valahogy még nem sikerült minden résztvevőnek elfogadni. „Ellenkező irányból” is érkezett levél, legutoljára tegnap, amelyben Kásler miniszter úr tájékoztatja a kórházak „főigazgató asszonyait és urait, rektor urakat és a vezérőrnagy urat”, hogy hétfőtől a magyar egészségügy normál üzemmódra tér át.

Ez így tulajdonképpen nagyszerű. Minden működik, még a demokrácia is, hiszen a szakmai szervezetek hallathatják a hangjukat. A minisztérium is, hiszen végül is majdnem egy munkanap (és két hét végi nap, az se kevés, ha rendesen kifizetik a hét végi túlmunkák díját) áll rendelkezésre, hogy a kórházak és rendelőintézetek hétfőn sarkig kitárt kapukkal fogadhatják a betegeket. 3-4 hónap elhalasztott diagnosztikus és terápiás szükségletei fognak bezúdulni a kapukon, betegek formájában. Azért a kapuk egy kicsit szűkebbek, mint korábban, hiszen a kapacitások 20%-át tartalékolni kell, mert a vírus „itt van velünk”, és nincs kizárva egy második hullám, vagy akár egy - egy gócban kialakuló fertőzés.

Amiről itt egy szó sem esik, az az újra nyitás finanszírozása. Pedig ez eddig se volt egyszerű, mert a programozható betegellátás leállítása miatt a finanszírozás át lett állítva egy korábbi hónapok átlagából számított bázisfinanszírozásra. Ma még távolabb vagyunk a gazdasági tanulságok levonásától, de ha sok beteg áramlik be az intézményekbe, akkor már most szólok, hogy a pausálé összege édeskevés lesz. Arról nem is szólva, hogy amiért 28 éve bevezettük Magyarországon a teljesítményelvű finanszírozást, az ismét elkezdhet rombolni, mert a havi fix összegű működési költség az akkor működik jól, ha KEVESEBB beteget látunk el. Ha ebből az átlagnál többet kell ellátni, arra nem lesz elegendő fedezet. Már eddig is folytatódott az előző évek eladósodási trendje, a beszállító vállaltok már „futnak a pénzük után”, és ez újabb veszélyeket jelent.

Ebben a gazdaságilag instabil környezetben jelentette be miniszterelnök úr, április 3.-án, hogy az egészségügyben dolgozók egyszeri bruttó 500 ezer forint juttatásban részesülnek, amelyet Semmelweis napra fognak szétosztani. Szép gondolat, így tenni emlékezetessé az egészségügy legfontosabb ünnepnapját, valamint azt, hogy lassan vége a járványnak Magyarországon. A jogszabály tegnap, június 12-én megjelent a Közlönyben, és mától június 13.-tól hatályos!

Ehelyett korábban miniszter úr nyilatkozott a sajtónak, és ez nagy izgalmakat keltett. Hosszasan sorolta, kik jogosultak a juttatásra, és kik nem. Ez utóbbi lista élén a gyógyszerészek állnak. (A másik nagy kör a szociális munkások és a nem állami alkalmazásban dolgozó gyógytornászok.) A negatív információ kirobbantotta a levelezési hajlamokat és a sajtópolémiát. Ebben furcsa érvek is előkerültek, főleg annak magyarázataként, (egy miniszteri interjúban írta egy ismert újságíró, de az alany nem tiltakozott) hogy a „gyógyszerészek” azért nem kapnak, mert az áruházi dolgozók se kapnak, akik levették a tejfölt a polcról és odaadták, járvány és korlátozások idején is. És mert magántulajdonosnál alkalmazottak, akik sokat kerestek a járvány idején. Hát ezen szinte mindenki felháborodott. A juttatás adásának logikájával és szándékával teljesen szembe megy ez a döntés. A „gyógyszerész” fogalom három szakmai csoportot takar: egyetemi diplomával rendelkező gyógyszerészt, aki nélkül nem működhet patika, és diplomáját egyáltalán nem „levelező tagozaton” szerzi, hanem az orvosokkal párhuzamosan működő, egyetemi gyógyszerész karokon. Az asszisztensek mind érettségizettek, és vagy egy alapos szakképzésben vesznek részt (szakasszisztensek), vagy erre specializált tanfolyamos oktatásban. De nem is ez a lényeg: a gyógyszerészek a járvány minden pillanatában, akkor is, amikor a háziorvosok alig fogadtak beteget, a rendelőintézetek és kórházi szakrendelések bezártak, végig a frontvonalban maradtak. Rájuk zúdult a lakosság összes problémája, információhiánya. Tőlük követelték a maszkot, a védőkesztyűt, a kézfertőtlenítőt azokban a keserves napokban, amikor ez még hiánycikk volt! Nagyon rossz néven vették az összehasonlítást a tejfölárusokkal.

Mi „elfogtunk egy készülő levelet”: „Az Etikus Magyar Tejfölárusok” is levelet készülnek írni Miniszterelnök Úrnak, amelyikben kikérik maguknak, hogy olyan gyanús társasággal hasonlítsák össze őket, mint a patikusok. Akiknek 30%-ban külföldiek a tulajdonosai. „Azt ugyan nem értjük, hogy a képalkotó vállalkozók, akiknek közel- és a művese vállalkozók, akiknek 100%-ban külföldiek a tulajdonosai, miért jobbak, mint a patikák alkalmazottai, de egy etikus tejfölárusnak nem kell mindenhez érteni. Igaz, hogy Magyarországon a tejföl 60-70-át multi nagyáruházak árulják (persze, ugyan kik a tulajdonosok?), de mi, a többiek, etikus, magyar, hősies tejfölárusok vagyunk, és nem keveredünk senkivel. Kérjük ezt jogszabályba bepikkelyezni!” (v.ö: P. Howard, aki egyesek szerint Rejtő Jenővel azonos)

Hát igen, az „etikus tejfölárusok” a lényeget pedzegetik, ekkora pénzosztást már nem lehet szóbeli bejelentésekben vagy levelekben intézni. Érzik ezt az illetékesek is, mert a NEAK levelet tett közzé, amely szerint június 19.-ig lehet igényeket bejelenteni, sőt a berfejlesztes@neak.gov.hu internetes címen kérdezni is. Aki a Kedves Olvasók között bizonytalan, annak még van szép kerek 6 napja bejelenteni vagy kérdezni.

Tegnap késő este még kocogtam egyet Szentendre belvárosában. A hónapokig némaságba burkolózó város tele volt vidámsággal, élettel. Hangos zene, énekszó, hatalmas kacagások, harsány beszéd, fiatal csoportok élvezték a finom, langyos esti levegőt. Maszk, kesztyű sehol, a szociális távolság elfelejtve. Ez már itt nem a levelező tagozat, hanem az éjszakai műszak a vendéglőkben, szórakozó helyszíneken. Kicsit aggódom, nem túl hirtelen váltottunk?

De egyelőre örüljünk, egy szakaszon valószínűleg túl vagyunk. Ha jön következő, arra már vannak tapasztalataink, eszközeink. Persze vannak még kérdéseink is bőven. Sok szakember dolgozik azon, hogy ezekre választ és megnyugtató megoldásokat kapjunk. És még többen, hogy a betegek gyógyulását segítsék. Es ezt a sok szakembert óvni, védeni kell, mert már tudjuk, milyen nagy szükség lehet rájuk.