„Ki fog rólunk gondoskodni, ápolni, ha szükségünk lesz rá?” – dr. Szepesi András jegyzete.
Az elmúlt hétről lassulva, csendesedve áthúzódott a pápaválasztás világeseményének hangulata. Egybehangzó vélemények szerint XIV. Leó nagyon jó választás volt. Ezt erősítik az új pápa megszólalásai, bölcs és érzékeny mondatai, mozgása és cselekedetei. A hetünk végére maradt még néhány ünnepi esemény, és az új pápa, az ő sajátos környezetében, egyházfői szerepében hozzákezdhet a világ dolgainak feldolgozásához. Ami a katolikusok hatalmas táborának spirituális vezetésén kívül az egész világ politikai, gazdasági, szociális és humanitárius ügyeire kiterjed.
Nem lesz könnyű dolga. Az idős kora ellenére hatalmas munkabírású Ferenc pápa számos befejezetlen ügyet hagyott hátra, amelyek persze túl fogják élni Leót is, mert annyira általános problémái az emberiségnek.
Három jeles nap
A mögöttünk elmaradozó hétből három különleges nap emelkedik ki. Mindegyikről érdemes megemlékezni, hiszen jelenünket meghatározzák, de a jövőnkre is komoly hatással lehetnek.
Apolók nemzetközi napja
Időpontja: május 12. 205 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg Firenzében a napvilágot az a talpig brit leányka, aki mai napig érvényes hatással hagyta rajta keze nyomát a gyógyításon, az egészségügyön. A 200. születésnapja éppen a pusztító COVID világjárvány első hullámára esett. Azokban az években különösen erős fény esett a betegek ápolására, és a korszerű ápolást megalapozó Florance Nightingale tevékenységére. „Fülemüle Flóra emlékezete” címmel részletesen írtam róla. Olvassák újra, annál is inkább, mert semmiféle garancia nincs arra, hogy egy újabb pandémia nem fog mindannyiunkat szembesíteni azzal, hogy tettünk-e eleget az ápolókért, a megbecsülésükért, a rettenetesen szükséges létszám növelésükért, képzésükért, életük minőségéért.
Nem mondom, hogy nem történt semmi. Elkezdődött, folytatódott egy óvatos béremelés. A héten került nyilvánosságra a Belügyminisztérium ún. kompetencia rendelete. Engem megnyugtatott, hogy a szakmai szervezetük, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) választmánya, sajtóhírek szerint egyhangú szavazással támogatta az intézkedést.
Ami miatt nyugtalan vagyok, az a létszámuk. Nem akarom az olvasókat a különféle számolási módokkal terhelni, de az feltűnik, hogy a betegek által is jónak tartott nemzeti egészségügyi rendszerekben legalább háromszor annyi ápoló van alkalmazásban, mint nálunk. A hitetlenkedő és nem szakértő pénzügyi embereknek mondom: az elmúlt évtizedekben durva változások történtek az ápolási szükségletek területén. Elsősorban az idősödés következményeit kell cipelni. Másodsorban hatalmasat változtak a gyógyítási technológiák.
A korábbi 2-3 hetes kezelési periódusok helyére ambuláns, egynapos, vagy néhány napos ápolásai szükségletek jelentkeztek. Lényegében, a korábbiakhoz képest az aktív fekvőbeteg osztályokon intenzív-szubintenzív kezelés zajlik. Annak minden technikai eszközével, amit figyelni, üzemeltetni kell, nem feledve a közöttük fekvő, adott esetben fájdalmakkal küzdő embert. Itt nemcsak jobban képzett ápolókra van szükség, hanem sokkal többekre is, műszakonként.
Az ápolók hiányát, a létszám szűkösségét átmenetileg lehet túlmunkára rendeléssel fedezi. De ennek egy idő után súlyos ára van, fáradtság, kiégés, majd elvándorlás.
Ne feledjük, ma már Európa gazdagabb országaiban is ápolási szükséghelyzetet tapasztalunk. A jól képzett magyar ápolókat nagyra becsülik, megfizetik. Ha a ma dolgozó ápolók életkorát, korfáját megnézzük, a következő 5-10 évben rengetegen fognak nyugdíjba menni. Már most emelt létszámmal kellene képeznünk a fiatal ápolókat, hogy legyen, aki a helyükre lép, valamint a jelenlegi létszámok növelésével javuljon az ápolás helyzete.
A család nemzetközi napja
1994-ben, az ENSZ javaslatára került a világnapok közé. Láthatóan jelezni akarták, hogy a családnak a modern világunkban is számos nélkülözhetetlen funkciója van.
Például, a népesség reprodukciója. Ezzel a fejlett ipari országok meglehetősen rosszul állnak. Mi is. Az elmúlt évben kb. 140 ezren haltak meg és 76 ezer gyermek született. A jelenség évtizedek óta –különböző intenzitással – nálunk is jelen van. Több korábbi kormány után a most regnáló kormányunk is „beleállt a problémába”. Többféle gazdasági intézkedési csomaggal próbálják javítani a gyermekvállalás feltételeit. Társadalomkutatók mondják, hogy további intézkedések is szükségesek lesznek. Az egészségügy részéről csak megerősíteni tudom, hogy sokat kell javítani a meddőségi kezelések, a terhesgondozás, a szülés, az újszülött ellátás feltételein. A gyermeket vállaló édesanya, de a családja számra is legyen a szülés egy óriási élmény, amit segítő környezet vesz körül. Ne kelljen szabályok útvesztői között bolyongva, keresni a terhesgondozást és a szülést természetes összefüggésben levezető orvost. A hálapénz igen helyes eltörlése, a magán és állami egészségügyi rendszer „sarkos” szétválasztására irányuló törekvés a korábbi kapcsolatrendszereket széttörte, de ha jól látom, megbízható új rendszert nem léptetett a helyére. Ha a kormány segíteni szeretne a demográfiai deficit csökkentésé, akkor miden eszközt számba kell venni és be kell vetni. Mert manapság egyre gyakrabban hallom: „ki fog rólunk gondoskodni, ápolni, ha szükségünk lesz rá?” És ha ezt a kérdést az egészségügyi ápolási rendszer létszámhiányával is egybenézzük, akkor elég fenyegető kép bontakozik ki.
Szép, történelmi léptékű feladat egy kormánynak, az országot irányító politikusoknak, két ilyen „összeérő” válságterület megnyugtató és hosszú távú megoldása.
Orosz-ukrán béketárgyalás Isztambulban
Három év után végre ez is elkezdődött. Tengernyi vérontás, milliók szenvedése, menekültek tömegei, óriási gazdasági károk. Súlyos politikai feszültségek, érdekellentétek, harcok. Azért jócskán voltak téli hetek, hónapok, amikor Magyarország energiaellátása is veszélyben volt. A humanitárius katasztrófát elkerültük, de ennek ára volt.
Reménykedve néztük Donald Trump beiktatását, aki azt ígérte 24 óra alatt vége lesz a háborúnak. Hát, az óráinkat ezután se hozzá fogjuk igazítani, de az tény, hogy egy nap csúszás után, május 16-án az ukrán és az orosz tárgyaló delegáció asztalhoz ült a fényes Isztambulban. Ugyan sem Putyin, sem Trump elnökök nem jelentek meg a tárgyaláson, de az érdemi beszélgetés elkezdődött. Az első eredmény: 1000-1000 hadifoglyot kicserélnek és szabadon engednek. Reméljük, a folytatás is ilyen pozitív lesz. Közben Trump azért átrepült az óceán felett, hogy Szaúd-Arábiában tárgyaljon. Valami jót tett Szíriával, mert az új elnök nagyon köszöngette. Közben hatalmas üzletet kötött a vendéglátókkal, majd átrepült az Arab-öböl melletti Emírségekbe. Katar emírjével mindjárt kötött egy több mint ezer milliárd dollár értékű repülőgép üzletet. Ilyenkor szoktam egyetérteni Rejtő Jenő hőseivel: „ne mondj száz(ezer, milliárd) dollárt. Mondj 20 dollárt, mert azt már én is láttam, hogy létezik”.
Trump elnök mozgásait figyelve az jutott eszembe, hogy az én generációm még a rendszerváltás előtt, az orvosi egyetemen tanult politikai gazdaságtant. Anno nagyon untuk. Trump elnököt elnézve határozottan az az érzésem, hogy a kapitalizmus politikai gazdaságtana kifejezetten szórakoztató tudomány lehet.
Mai napon, hazafelé tartva az Air Force One fedélzetén mondott egy kicsit gúnyos mondatot az újságíróknak. Figyeljék meg, az orosz-ukrán béke akkor lesz megkötve, ha ő és Putyin elnök személyesen megjelennek a tárgyaláson.
Csak azt teszem hozzá: igen, a tisztességes és jóravaló emberek világa ezt várja tőlük.
(Címlapkép: az isztambuli Kék mecset 2025 májusában. Fotó: Weborvos)
A szerző korábbi írásai itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!