MTA felvázolta milyen legyen a 21. századi egészségügy

A leggazdagabb országok sem képesek kielégíteni az orvostudomány gyors fejlődése miatt fellépő igényeket, miközben gyökeresen átalakul az elöregedő népesség egészségfogalma. Magyarországon is égető szükség van egy új, átfogó népegészségügyi programra. Ennek megalkotását szeretné elősegíteni a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek legutóbbi közgyűlésén a 21. század globális egészségügyi válságát és a hazai vonatkozásokat is elemezték.

Az egészségügyi tanácsok ellentmondásosak lehetnek: a véleményeket politikai és üzleti szempontok befolyásolhatják, de a szakemberek is ellentétes álláspontokat képviselhetnek. Világszerte nagy szükség van olyan hiteles szervezetekre, intézményekre, amelyek eligazítják az egészségügyi szakembereket és a laikusokat.

A Magyar Tudományos Akadémia egészségügyi fórumot indított annak érdekében, hogy – kérdések megfogalmazásával, viták szervezésével, kutatási tevékenységek összpontosításával – helyes válaszok, megoldások, cselekvési modellek születhessenek az egészségüggyel kapcsolatos legégetőbb kérdésekre.

Az előrejelzések szerint 2050-ig az országok egészségügyi kiadásai minden más szektor igényeinél jobban növekednek majd, olyannyira, hogy akár az egész nemzeti jövedelmet erre lehetne költeni. Ennek egyik oka az orvosi technológiák robbanásszerű fejlődése (műszerek, gyógyszerek, új gyógymódok stb.). Ez olyan gyors, hogy sehol a világon nem tudják követni, és például nem tudják mindig a legkorszerűbbre cserélni az eszközöket. Az új technológiák, a kezelhető betegségek körének folyamatos bővülése újabb és újabb költségigényeket jelent, és hiába csökken egy-egy új módszer ára, ha közben tömegméretűvé válik az alkalmazása.

A költségek növekedésének másik oka az, hogy az orvostudománynak köszönhetően ma már olyanok is életben maradnak, akik pár évtizede még meghaltak volna. A fejlett világban alapvető probléma a népesség elöregedése is, hiszen az egészségügyi kiadások zömét az utolsó két életévben veszik igénybe a társadalom legtöbb tagja.

Alapvető változás az is, hogy az egészségfogalom a technológiai fejlődés miatt új értelmet nyert: lehetőség van jövőbeli betegségek előrejelzésére, genetikai vizsgálatokkal. Másrészt lehetőség van a reprodukciós elégtelenség kimutatására (meddőség, rendellenes utód). Mindezek miatt egyre több szűrőprogram létezik, megszületett a személyre szabott gyógyászat fogalma, az asszisztált reprodukciós technológiák pedig ma már az orvosi gyakorlat részei. A mai egészségfogalomban tehát benne van, hogy mi van velünk, mi lesz velünk, és mi lesz az utódainkkal. Az egészség és betegség közötti határ elmosódott, és az egészséges ember is fogyasztja az egészségügyi kasszát.

Fokozódik az igény a szakmai-etikai standardokra. Ilyen a bizonyítékokon alapuló orvoslás, a klinikai hasznosság, az ésszerűség iránti felelősség elve (utóbbi azt jelenti, hogy az egyre nagyobb számú orvosi beavatkozások között legyen ésszerűségi sorrend: mi az, ami valóban klinikai hasznot hoz?).

Az orvosok sokszor kemény etikai problémákba ütköznek a véges erőforrások miatt, vagy éppen felesleges eljárásokat, kezeléseket végeznek a jogászoktól, perektől való félelem miatt. A laikusokban túlzott remények jelennek meg az új technológiák iránt, ezt még a szakma is tudja gerjeszteni, és rendszerint elmaradnak a józanságra intő mondatok. Egyes hirdetések állításai pedig nem csupán áltudományosak, hanem a büntetőjogi felelősség kérdését is felvetik.

Mindezek miatt szükség van egy átfogó szakmapolitikai koncepcióra, és az ahhoz rendelt erőforrásokra. Mindenekelőtt növelni kell a társadalom minden rétegének (fogyasztók, szolgáltatók, döntéshozók) tájékozottságát az egészségügyről. Nyílt társadalmi vita során új társadalmi megállapodásra van szükség. A hazai egészségügy egyébként halaszthatatlan, mélyreható átalakítását csak ezeknek az univerzális szempontoknak a figyelembevételével érdemes elkezdeni.

A közgyűlésen elhangzott előadások összefoglalói és videofelvételei itt érhetők el.