Nem mindegy, hogy a betegek kényszerülnek egymással versenyezni a gyógyulásukért, vagy a gyógyítók versenyeznek ugyanezért.
Nem az önálló egészségügyi minisztérium a lényeg - a feje tetejéről a talpára kell állítani a magyar egészségügyi rendszer. Jelenleg egy állami szerv felülről lefelé elosztja a gyógyítás forrásait a területek, az ellátók között. A szűkös források túllépését az un. teljesítmény volumenkorlát teszi lehetetlenné. S mindez centralizáltan, totális állami irányítással történik - írta dr. Balaton Péter, a Magyar Kórházak- és Rendelőintézetek Szövetsége főtitkára közleményben.
A szűkös kínálatot lényegesen meghaladó kereslet következményeként a betegek "versenyt futnak" az egészségük helyreállításáért, a gyógyulásért: ismerőst keresnek, hálapénzt adnak, sajtóhoz fordulnak, sorban állnak. Minden eszközt latba vetnek - teljességgel érthető módon -, hogy meggyógyuljanak. Ezzel szemben az ellátó rendszer sok-szektorúvá tételével (egyetlen állami tulajdonú finanszírozó, biztosító részvételével,a szektor-semleges finanszírozás bevezetésével, ahol egyenrangú fél lehetne az állami tulajdonú, az önkormányzati-, az egyházi fenntartású-, az alapítványi- és a magán egészségügyi intézmény, egészséges verseny alakulhatna ki a betegért, a beteg gyógykezeléséért. Ez a rendszer már alkalmas lehet a megnövelt források hatékony felhasználására, az ellátó rendszer szükségleteknek megfelelő - politikai felülírás nélküli - átrendeződésére. Egyáltalán nem mindegy, hogy a betegek kényszerülnek egymással versenyezni a gyógyulásukért, vagy a gyógyítók versenyeznek a beteg egészségének helyreállításáért - áll a közleményben.