• nátha
    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

    • Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

      Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

  • melanóma
    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

    • Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

      Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

  • egynapos sebészet
    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

    • Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

      Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

Nem kereskedők, hanem a rendszer része

Egészségpolitika Forrás: Orvosok Lapja

Az AIPM új vezetője szerint a különalkuk helyett sokkal hatékonyabb módszer az egységes fellépés.

Bár még 40 éves sincs, de már jól ismert szereplője az egészségügynek. Volt már az ágazat mindkét oldalán: hatósági vezetőként képviselte az állam, és egyesületi igazgatóként a beszállítók érdekeit. Előbbi pozíciójában dr. Holchacker Péter nem volt túl népszerű, érdekvédőként azonban munkája elismerését jelzi, hogy felkérték, augusztus 1-től legyen a gyógyszergyártók egyik legnagyobb szervezetének, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) az igazgatója.

- A dr. a nevében jogi és nem orvosi végzettséget jelent. Hogy keveredett mégis az egészségügy közelébe?

- Jogász-közgazdászként egy üzletfejlesztő cégnél dolgoztam tanácsadóként. Magam sem tudom, hogy hogyan, de szinte mindig olyan projektek kerültek hozzám, amelyek az egészségüggyel voltak kapcsolatosak. Tetszett a terület, mert sokszereplős, rengeteg benne a kihívás. De tagadhatatlan, hogy ami 10 éve végleg eltérített az eredeti szakmámtól az a felkérés volt, hogy vállaljam el a betegek jogainak és érdekeinek védelmével, az egészségügyi szolgáltatások minőségi fejlesztésével foglalkozó Egészségbiztosítási Felügyelet (EbF) elnökhelyettesi posztját.

- Egy percig sem gondolt arra, nem érezte a zsigereiben, hogy ez a "pandúr" szerep az egészségügyi szolgáltatóknál mekkora ellenállást válthat ki?

- Nem, hiszen nem a támadás volt a cél. A felkéréskor én azt láttam, hogy itt van egy új szervezet, jól érthető küldetéssel, amit a nulláról lehet felépíteni. Azt gondoltam, hogy nagyon jó dolgokat tudunk véghez vinni egy nagyon jó csapattal. Bár követtünk el hibákat, de szerintem sok minden sikerült, hiszen nyilvánossá tettünk sok fontos kórházi adatot, elemzéseket közöltünk, létrehoztunk egy indikátorrendszert, aminek alapján tájékozódni lehetett, melyik intézmény miben jobb, miben rosszabb a másiknál. Valóban, akkor össztűz zúdult ránk, számos igaztalan kritika is megfogalmazódott, ami okozott nehézséget a szervezet napi működtetésében. Ráadásul az utolsó másfél évben megbízottként egyedül vezettem a felügyeletet, ami még nehezebbé tette céljaink elfogadtatását. Ma már azonban, úgy tűnik sokan belátják, hogy nem volt ördögtől való a tevékenységünk.

- Tehát nem érzi bélyegnek az akkori pozícióját?

- Nem, sőt. Számomra hatalmas tapasztalat volt. Itt tanultam meg mit jelent a piacok felügyelete, a szakmai irányítás, belülről is ráláttam az államigazgatásra, és megtapasztaltam mekkora hatása lehet az együttműködésnek. Azóta erősebb bennem az empátia, hiszen mindkét oldalon ültem. Ez segít abban, hogy érdekvédőként pontosan megértsem az állami tárgyalópartner álláspontját, érveit is.

...

- Sokak szerint az egész egészségügy menthetetlenül szétesőben van.

- Ez így ebben a sommás megfogalmazásban nem igaz, de kétségtelen, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy lényegében ugyanazokkal a problémákkal kell szembesülnünk, mint 15 éve. Látom a jó szándékot, de azt is, hogy milyen nehéz megváltoztatni a jelenlegi rendszert. Nem elég ugyanis esetileg változtatgatni, faragni a szabályokat, vagy a máshol esetleg jól működő elemeket átemelni. Figyelembe kell venni a helyi adottságokat, és ami talán a legnehezebb: el kell vetni a rossz beidegződéseket. A mi esetünkben például azt is tudatosítani kell, hogy attól nem lesz jobb az egészségügy, ha extrém mértékű különadókkal sújtjuk a gyógyszergyártókat. A GDP 3-4 százalékos nemzetgazdasági hatásaival nem véletlen, hogy a kormányzati iparpolitikai-prioritási lista elején található a gyógyszeripar. Sőt, az innovatív gyógyszergyártók évente 90-100 milliárdot tesznek hozzá az egészségügy működtetéséhet a klinikai kutatások szervezésén keresztül. Mindennek ellenére az ágazat adóterhelése extrém magas, ami nagyban rontja a nemzetközi versenyképességet, és nem mellékelsen veszélyezteti az eddig közösen elért eredményeinket is. Pedig ma már a gazdaság mutatói stabilizálódtak, nincs válság, ami eredetileg a különadók bevezetésének indoka volt. Megérett tehát a helyzet arra, hogy az adókat csökkentsék.

- Ha jól értem az AIPM igazgatójaként azt tekinti egyik feladatának, hogy ezt elérje?

- Pontosan. Az innovatív terápiák magyar betegekhez való mihamarabbi eljuttatásának támogatása mellett az iparág – és a magyar nemzetgazdaság – szempontjából alapvető fontosságú, ha az állam képviselői megértenék: mi nem kereskedők vagyunk, hanem a rendszer része. Az is a célom, hogy megerősödjön az átfogó szakmai megközelítés, hogy mindenki rájöjjön, a különalkuk helyett sokkal hatékonyabb módszer az egységes fellépés.

További részletek az Orvosok Lapja következő számában.

Legolvasottabb cikkeink