Nem minden cukorbeteg tudja, mi vár rá

Az analóg inzulinnal kezelt cukorbetegek körében még nem mindenkiben tudatosult, milyen, számukra esetleg kedvezőtlen változásokra számíthatnak októbertől, ha nem tudják teljesíteni a jogszabály által előírt 8 százalékos HbA1c értéket: a vércukor-anyagcsere vizsgálata a szénhidrátfogyasztás hat-nyolc hetes értékét képes megmutatni. Ahhoz, hogy a páciens továbbra is hozzájusson csak dobozdíjat fizetve a korszerű analóg inzulinhoz, két, maximum 8-as célértéket kell produkálnia. A kontroll vizsgálatok júliustól élesednek, az első, esetleg zsebbe vágó fájdalmas következmények pedig ősztől jelentkezhetnek. Ugyanis a nem teljesítő betegnek felére csökkentik a támogatását.

Választhat: vagy továbbra is a korszerűbb, szabadabb életmódot lehetővé tévő analóg inzulinnal kezeli magát, de fizet érte, vagy átáll a kötöttebb, nagyobb odafigyelést igénylő humán inzulinra, amely továbbra is ingyenes jár számára.

130-140 ezer beteg lehet érintett
A népbetegségnek számító cukorbaj hazánkban legalább másfél millió embert érint, közülük 2011-ben 173 430 beteget kezeltek inzulinnal az OEP adatai szerint, ami az E. Alapnak 18 milliárd forintjába került. Szintén a Pénztártól tudjuk, hogy hazánkban nyolcvan százalékra tehető az analóg inzulinosok aránya, így a rendelkezés 130-140 ezer beteget érinthet. Hogy várhatóan hányan hullanak ki a rostán, annak megbecsülésére nem találtunk szakembert, így egyelőre azt sem lehet megsaccolni, mekkora megtakarítást hoz az E. Alapnak a beteg-együttműködésre építő rendelkezés. De hogy hoz, az biztos.

Az intézkedés még az orvosokat is megosztja: van, aki katonásan kijelenti, fizessen, aki nem tesz az egészségéért. Más kicsit árnyaltabban fogalmaz: nem lehet mindent gyógyszerrel megoldani, a betegeknek is tenniük kell állapotuk javítása érdekében. Ha pedig a beteg semmit nem változtat az életmódján, akkor miért fizessék a „többiek" a drága analóg inzulinját? Megint másképp látja az, aki maga is érintett a betegségben, jelezve, hogy kicsi a mozgástere, mert könnyen leesik, illetve felmegy a cukorszintje, és sokszor maga sem tudja, miért következik be az egyik vagy a másik állapot. Ilyen körülmények között pedig igazságtalan a támogatás szűkítése. Ezen az elven a dohányzó asztmás vagy COPD-beteg is fizessen többet, nem beszélve az alkoholizálás okozta betegségek kiadásairól.

Tumultus várható a szakrendeléseken
A célérték elfogadható, esetleg még a 8,5 értéket is meg lehetne engedni egy szakorvos szerint, aki megjegyzi: nem is ezzel van a baj, hanem a túlzott gyorsasággal, hiszen több időt kellett volna hagyni a betegeknek és az orvosoknak a felkészülésre. De ennél is nagyobb gondnak látja, hogy épp azokat a betegeket „vegzálja" a rendszer, akik megfelelő célértéket produkálnak. Nekik negyedévente vérvételre kell járniuk, félévente szakorvoshoz, mindezt persze háziorvosi beutalóval: az állandó behívogatással stresszelik a betegeket, akiknek jóval előbb kell időpontot kérniük a szakorvoshoz, mert egyre zsúfoltabbak a rendelések.

Ugyanakkor azoknak, akiknek nem jó az eredményük, elég egy év múlva szakorvoshoz menniük, holott éppen őket kellene gondozni, gyakrabban kontrollálni. A lelkiismeretes szakorvos tehát őket is be fogja hívni, az előjegyzési idő pedig növekedni fog, tumultus várható a szakrendeléseken.

A szakorvosok igyekeznek kihasználni induláskor azt a lehetőséget, hogy október 15-ig az analóg inzulinok teljes térítési díjú felírásához a két utolsó, ám bármilyen dátumú! HbA1c-mérés eredményének kell 8 százalék alatt lennie. Ez azt jelenti, hogy ha a betegnek a két mérés közül van egy jó eredménye, érdemes egy újabbat végeztetnie, igaz, ezért már fizetnie kell, ugyanis negyedévente egy mérés ingyenes. De ezt a kiadást behozza, ha fél évig továbbra is teljes térítéssel kapja a korszerűbb inzulint.

Aki „hipózik", felmentést kap
Nem árt tudni, hogy az áprilisban megjelent rendelet felmentést ad akkor, ha a betegnek súlyos, külső segítséget is igénylő hipoglikémiája volt, aminek természetesen meg kell jelennie az orvosi dokumentációban is. Ez esetben nem veszik figyelembe az elvárt célértéket, a korszerűbb terápia továbbra is jár.

A jogvédők szemével
A jogvédők is megmozdultak: a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) honlapján tette közzé állásfoglalását Ne legyen most cukorbeteg! címmel. Beadványukban azt kérték az alapvető jogok országgyűlési biztosának hivatalától, hogy vizsgálja meg a jogszabályt, mert szerintük az az egyenlő bánásmód követelményével ellentétes. A rendelkezés ugyanis kizárólag a cukorbeteg személyek esetében ír elő ellenőrzést, más életmóddal is szorosan összefüggő betegségek esetében nem. Ennek szerintük más oka nemigen lehet, mint pusztán az, hogy ez esetben rendelkezésre áll mérőeszköz, olvasható a társaság honlapján.

Pár napja a beadvány hatására és civilek megkeresésére az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult a cukorbetegek inzulinellátásával kapcsolatban, mert Szabó Máté ombudsman szerint az analóg inzulinhoz való hozzájutást szabályozó rendelkezések sértik az egészséghez való jogot és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Indítványában többek között arra hivatkozott, hogy a rendelet diszkriminatív, mert a vizsgálati érték mint támogatási feltétel csak látszólag semleges körülmény, hatását tekintve hátrányosan érinti azokat, akik nem tudják az egészségesebb életmódot választani, vagy az egészséges életmód ellenére a vizsgálati értékük nem csökken a rendeletben meghatározott szint alá.

Nincs fekete-fehér
„Hogy ez a megszorítás helyes-e, nem az én tisztem megválaszolni. Mi, diabetológusok azt szeretnénk, hogy cukorbetegeink HbA1c-értéke 6-8 százalék között legyen – írja dr. Strényer Ferenc belgyógyász, kardiológus főorvos a diabetes.hu oldalon. Ha valaki nem éri el ezt a célt, annak számtalan oka lehet. Kétségtelenül sokkal gyakoribbak a betegtől függő okok, ilyen lehet az étkezési időpontok, mennyiségek be nem tartása, az egyeztetett inzulinkezelési rendszertől való eltérés, a fizikai inaktivitás stb. A megfelelő együttműködés csodát tehet, ez lehet a legfőbb záloga a jó vércukorérték elérésének. A jelen rendelet egészségbiztosítói koncepciója a spóroláson kívül az „együttműködő magatartás támogatása". Jóval ritkább az, hogy a kezelt személytől független tényezők rontják az anyagcserehelyzetet és emelik a HbA1c-t, például időlegesen fellépő betegség, baleset, ágyhoz kötöttség stb., sajnos ezeket a tényezőket ez a rendelet nem veszi figyelembe."