Nem olyan rossz a magyar kórházügy

„Van egy jelentős tábora azon kórházigazgatóknak, akiknek az a filozófiájuk, hogy minden tevékenységet a kórháznak kell végezni. Nekem az a véleményem, hogy a kórház olyan nagyüzem, ahol a közvetlen betegellátási területet magasan kvalifikált, rátermett, szakmailag elismert orvosvezetőknek kell irányítani, de vannak olyan területei is, elsősorban az infrastruktúra, melyek működtetésére nagyon sok jó megoldást lehet találni. A kórház szakmai vezetésének válláról vegyék le ezeket a területeket, hogy teljes intenzitással tudnak a teljes betegellátással foglalkozni - foglalja össze az egészséggazdaságban szerzett tapasztalatait Nemes János, az Egészségügyi Gazdasági vezetők Egyesületének volt vezetője, a vele készült életútinterjúban.

Mint mondja, „ a mai kórházigazgatók nagy része – tudom, hogy sajnos kényszerből – cégekkel tárgyal, forrásokat keres, és kevéssé van képben a közvetlen betegellátás problémakörével. Szükséges, hogy a gazdasági igazgatók erőteljes üzemgazdasági szemléletben gondolkodjanak, amelynek az alapja a kórházi teljesítménymérés, a hatékonyság és a gazdaságosság előtérbe helyezése az ellátási színvonal érdekében. A fő cél az legyen, hogy milyen megoldásokkal lehet a kórháza önköltségét csökkenteni.

Azzal, hogy rendszerben gondolkodnak, nemcsak egy-egy terméknek az árát kell mindenáron figyelembe venni, hanem az ellátást egy új konstrukcióban kívánják szervezni, annak a kórház költségvetésére való kihatását kell elsősorban elemezni. Számos jó példa van már erre is. Úgy látom, hogy a kórházügy és az egészségügy is túlzottan „átpolitizálódott". Ha egyszer a szakma tényleg a kezébe vehetné ennek a rendszernek a kidolgozását és átvilágítását - kevesebb politikai (közvetlen) beavatkozással -, akkor talán eredményesebb lenne, és olyan rendszert tennének le a politikának, amely az orvostársadalomnak is és a betegeknek is egyaránt elfogadható.

Szilárd meggyőződésem szerint nem pénzügyi kérdés a mai egészségügyben lévő problémák megoldása. A kérdés inkább az, föl tudnak-e építeni egy olyan rendszert, ami tiszta, világos, „betegbarát", és meg tudják-e pontosan fogalmazni, hogy mit kell finanszírozni. Ha ez megtörténik, akkor azt a pénzt, amit erre kell fordítani, biztos hogy elő lehet teremteni. Tehát soha ne a pénzügyi oldalról induljunk ki, hogy sok vagy kevés, hanem végre mozduljunk el, és hozzunk létre egy jól átlátható rendszert. Ám ne komplikáljuk túl! Nem olyan rossz a magyar kórházügy, mint ahogy az évek óta, a sok átalakítási problémából eredően – már a lakosság számára is – kezd komikussá válni.

Persze a világon mindenütt vannak várólisták, de valahogyan lehet őket „rövidíteni". De ha alapvetően – most csak városi kórházi szinten gondolkodva –, ahol mondjuk négy alapszakma van, és tartozik hozzájuk nyolcvanezer ember a felvevőterületről, tökéletesen meg tudják oldani a betegellátás 80–90 százalékát. Nem kell ezt bántani annyira. Az orvosok egzisztenciális problémáját azonban meg kell oldani. Ez bizony már pénzügyi kérdés is, de úgy gondolom, hogy ezt is lehetne kezelni a rendszerrel együtt.

A teljes interjú az Egészségügyi Gazdasági Szemle legfrissebb számában