„Mindegy ki nyeri meg a választásokat, a magyar egészségügy fájdalmas tüske marad minden hatalom körme alatt” – dr. Szepesi András jegyzete.
Szokásomhoz híven, egész héten figyeltem a híreket. Strasbourg, Brüsszel, uniós elnökség, politikai nyilatkozatok, Ukrajna, Oroszország, Izrael, Irán, Libanon, terrorszervezetek, halottak, sebesültek, viták, konfliktusok. Egészségügyről kevés, szinte semmi.
META
A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság múlt heti üléséről a hét végén és hétfőn még jöttek hírek. A legfontosabb egy részletes elemzés, a magyar egészségügy adatairól, nemzetközi összehasonlításban. Nem új tapasztalat, hogy az ilyen szakértői elemzés könnyen átszivárog a politikai térbe, és harci fegyver lesz a kormány és ellenzéke politikai küzdelmeiben. Ahelyett, hogy közös gondolkodással keresnék a kiutat, a megoldásokat és főleg a közép- és hosszú távú stabilitás, kiszámíthatóság megteremtését.
Most már nyugodtan ki merem mondani, mindegy ki nyeri az országgyűlési választásokat 2026-ban vagy később, a magyar egészségügy fájdalmas tüske marad minden hatalom körme alatt. De hogy meddig, az rajtunk is múlik. Mert meg kell követelnünk a képviselőinktől, a politikusainktól a folyamatos jobbítását.
Kicsi, de jellegzetes példa a közelmúltból
A Fidesz-frakció kb. 7 éve olyan ötlettel állt elő, hogy a főváros dél-budai régiójában szükség lenne egy modern, sokszakmás, minden sürgősségi feladatot is ellátni képes „szuperkórház”-ra. A kormány magáévá tette az ötletet, pályáztatás indult, telket vásároltak, kezdődhetett a tervezés. Az előkészítés feladatainak koordinálását a Szent Imre Kórházra és annak vezetőjére terhelték. Mivel a sűrűn lakott és fejlődő dél-budai régió kórházi ellátása a leggyengébb a fővárosban, a lakosság a pesti oldalon próbál ellátáshoz jutni olyan szakterületeken, amelyek nincsenek a ma működő kórházban.
Az ellenzéki szakértők azonnal elkezdték ízekre szedni a koncepciót, a történetet. Pláne azután, amikor a kormány a későbbi fejlesztések céljára kijelölte a Szent István-Szent László Kórházat a Dél-Pesti Centrumkórháznak, a Honvédkórházat az Észak Pesti Centrumkórháznak. Később, nyilván eredményes lobbizás árán, negyediknek „hozzácsapták” a 125 éves „Új” Szent János Kórházat, a Kútvölgyi elhagyott tömbjével együtt. Nem akarok nyelvészkedni, különbenis a politika az elnevezéssel jelzi, hogy övé az ötlet és a projekt, fogadjuk el a „centrumkórház” fogalmat.
Hogy a név mögötti tartalom nem teljesen új, azt az előző politikai ciklusban felbukkant „súlyponti kórház” (a német Schwerpunktkrankenhaus szó tükörfordítása) kifejezés is jelzi, és szeretném emlékeztetni a fiatalabb olvasóimat, hogy 1990 után, az uniós csatlakozáshoz közeledve szakmai viták voltak egy megszervezendő „regionális kórház”-i rendszer körül is.
Mit tud egy szuperkórház?
„Kurz und gut”, ne húzzam az időt, mindhárom fogalom a teljes körű szakellátást nyújtani képes kórházat jelenti. Magyarul minden diagnosztikai és terápiás szakterületen. Csak egyes hosszú ápolási idejű feladatok kerülhetnek más intézménybe, de a centrumkórházban ezeknek is el kell látni az összes diagnosztikai és sürgősségi feladatát. Kiemelkedően fontos a sürgősségi ellátás kompromisszumok nélküli megvalósítása, komolyan megtervezett kapacitásokkal, beleértve olyan rendkívüli természeti és egyéb katasztrófahelyzetek ellátását, amelyek ritkák, de nagyon súlyosak. Például, tömeges balesetek, járványok, háborús cselekmények. Ezeket le kell szögezni, mert itt téved végzeteset sok olyan szakember, aki már hallott a centrumkórházról, de nem látott ilyet, vagy nem mélyült el a hozzáférhető digitális prezentációkban.
Tudniillik, a centrumkórház nem nagyszámú pavilon laza halmaza, amit szervezési intézkedések kapcsolnak össze. Még csak nem is 80-100 éves épületek „fecskefészekszerű” továbbépítése, a régi részek felújításával. Mivel a magyar orvosok az elmúlt 30 évben itthon kizárólag ilyen épületfejlesztést láttak, ezt az utat gondolják célszerűnek. Hatalmasat tévednek. Napjaink megvalósuló gyógyítási lehetőségei, technikai, technológiai lehetőségei, a kórházi higiéné mai követelményei, az emberek komfortigénye más építészeti megoldásokat követel. Kiemelkedik a megoldandó feladatok közül az életmentő és sürgősségi beavatkozások feltételrendszere.
Mivel 1977 óta foglalkozom kórházi rekonstrukcióval, kórháztervezéssel, sok oldalon át tudnám folytatni a feltételeket. Most csak egy poénra szeretnék rámutatni. Miután a kormány levette a napirendről a DBC-t, a korábbi ellenzők megszólaltak: „de kár, mégiscsak szükség lenne egy, majd több centrumkórházra”. Sőt, az egyetemi klinikai központokat is ezen elveknek megfelelően kellene fejleszteni. Csendesen örültem ezeknek a megszólalásoknak, mert így lesz a politikai botránykőből szakmai megközelítés, és remélem, egyszer még egyetértés is.
Államfő a Gyermekklinikán
A köztársasági elnök abból az alkalomból kereste fel az intézményt, hogy az egyetem egy éve indította el az újszülötteknél alkalmazott műtüdőkezeléseket (ECMO). Az egészség minden ember és minden társadalom életében meghatározó alapérték - mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján tett látogatása során csütörtökön.
A köztársasági elnök kiemelte: az egészségügy nem csupán lélekből jövő, de egyszerre nagyon fontos stratégiai kérdés, és egy nemzet egészségi állapota annak egészére kihat. „Számomra, mint államfő számára, kiemelten fontosak orvosaink, egészségügyi intézményeink, mint nagyszülő és szülő számára igen fontos a gyermekgyógyászat” – fogalmazott.
Hozzátette, amikor egy orvos meggyógyít egy gyermeket, az egész családot gyógyítja, és a gyermekek gyógyulásával a nemzet is gyógyul. Mindez – tette hozzá az államfő – még nemesebbé teszi az orvosok szakmai és empatikus munkáját.
Kiemelte: a 21. század számtalan mentális és fizikai kihívásával először a gyermekek találkoznak, az egészségügyben dolgozók értük és mindannyiunkért dolgoznak, amiért köszönet jár.”
Ez a nem túl hosszú hír elindított bennem egy gondolatsort. Évtized óta figyelem, miért jobb sokkal az egészségügy helyzete egyes országokban, persze a gazdagságon túl? Azt látom, hogy a hasonló politikai berendezkedés, vitatkozó, egymással küzdő pártok mellett megjelenik egy nagy tekintélyű, a közvéleményre ható erő. Nincs pártpolitikai hatalma, nem része a végrehajtó államgépezetnek, mégis képes fontos dolgokra ráirányítani a figyelmet, és segít kialakítani nemzeti szintű megegyezéseket. Igen, ez a nemzet egységét jelképező, azt kifejező államfő.
Van, ahol alkotmányos király, vagy uralkodó, van, ahol államelnök. Tevékenységének jelentős része az egészségüggyel, a lakosság egészségi állapotával, igazságos tehát tisztességes ellátásával foglalkozik. Ezt, ha kell, nyilvánosan elmondja. Tárgyal a politika és az egészségügy szereplőivel. Az érdekvédelmi és egyéb civil szervezetekkel. Az egyházakkal. A nemzet kiemelkedő kulturális szereplőivel. Úgy gyakorol hatást, hogy nem kell az újraválasztásáért harcolnia.
Mi lenne, ha Sulyok Tamás köztársasági elnök, átgondolva és természetesen tájékozódva feladatának tartaná az ilyen súlyos társadalmi hatásokkal járó, a pártharcok lövészárkaiban alig megoldható vagy megoldhatatlan ügyek értelmes, emberközpontú képviseletét.
Nem várok választ, az idő el fogja dönteni, mire vállalkozik. De az, hogy észleli a bajokat, „átjött” a tudósításból.
Forradalom 1956
Azóta 68 év telt el. Az életben maradott forradalmárok elérték az emberi életkor felső határait. Néhány hete elveszítettük az utolsó olyan barátomat, aki még tevőlegesen részt vett a forradalomban. Elsirathattuk a Budapesti Orvosegyetem Forradalmi Diákbizottságának választott elnökét, Dr. Jankó Bélát, aki a Stanford Egyetem megbecsült szülés-nőgyógyász professzoraként élte le az életét. 56 szelleme, szolidaritása lobogott benne. Számos magyar orvos pályáját segítette, támogatással, tanítással, jó szóval.
Még él néhány évfolyamnyi magyar ember, akik gyermekként élték meg a történelmi napokat. De ők is gyorsan fogynak, kortársaimnak, egykori osztálytársaimnak több mint fele már nem él. 12 nap, amelyik megrengette a világot. 12 nap, amelyik feltette az apró, lényegében megszállott országunkat a világtérképre. Utána több mint 200 ezer ember menekült a megtorlás elől, és szóródott szét a nagyvilágban. Évtizedeken át lehetett találkozni a szervezeteikkel a világ nagyobb városaiban. Legjobbjaik a tudomány és a művészetek élvonalában a saját sikereik mellett Magyarországot is felemelték. Amikor már utazhattunk, sokfelé érezhettük azt a megtisztelő figyelmet, amit a magyar szó keltett. 1956 fénye még egyszer felszikrázott a rendszerváltás napjaiban.
Amikor a régi rendszer végóráiban hozzásegítettünk mintegy 40 ezer németet, hogy a szovjet megszállás és a saját urai elől elmenekülhessenek az NDK-ból, akkor ismét jó volt magyarnak lenni a világban. Jó lenne újra erőt meríteni 1956 szelleméből, és „rendezni közös dolgainkat”. Hogy gyermekeink, unokáink jövőjében bízhassunk. Hogy az életük, egészségük biztonságban legyen.
Mert ez az egyik feltétele annak, hogy jó legyen ezen a földön élni.
(Nyitókép: Látványterv Dél-Budáról, a Dél-Budai Centrumkórház terveiből. Forrás: teampannon.hu)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!