„Kiegyensúlyozott, folyamatos, színvonalas, hozzáférhető egészségügyre van szükség” – dr. Szepesi András jegyzete.
Lectori salutem!
Köszöntöm kedves Olvasóimat, közöttük számos jóbarátot, ismerőst, kollégát, akik három és fél éve, hétről hétre olvassák, várják szerény írásaimat. Reflektálnak rá, kommentálják, vitatkoznak egymással, velem, a helyzetünkkel, a világunkkal. Kialakul egy nehezen definiálható „valami”, törékeny, változékony, de nekem, és szerintem sokunknak nagyon kedves és értékes. A „valami” egy olyan abszolút humán tevékenység, gondolkodás, kommunikáció, szellemi kapcsolat, ami örömet okoz, vagy feszültséget kelt és feloldoz, tájékoztat, magyaráz, értékel.
Minden mulandó
Minden mulandó, reflektálhatnék a magam által kitalált jegyzetcímre, hogy azután kifussak arra, amit üzenni szeretnék: az egészségügy állandó. Változik, fejlődik, de állandó. És az is marad, amíg emberi kultúra van és lesz.
Sajnos nem én találtam ki, de az egyik kedvenc gondolatsorom: mi a legkorábbi bizonyítéka, hogy az előember emberré vált, társadalmat alakított, azaz együttműködött? Egy ősember meggyógyult combcsonttörése. Ez még talán nem orvoslás, de gondoskodás, közösség, együttműködés. A combcsonttörés gyógyulása hosszú ideig tart. Addig az élőlény járásképtelen. Nem tud védekezni, nem tud táplálékot szerezni. Az állatok ilyenkor elpusztulnak. Az ember túlélheti. Mert valakik segítenek neki. Táplálják, megvédik.
A paradoxon időben és térben nagyon távoli, de a probléma ma is ez. Legfeljebb gazdagítva a tudomány és az orvostechnológia ezernyi vívmányával, a tanult orvos hatalmas tudásával, a képzett ápolók technikai és emberi lehetőségeivel.
Gyász
Négyhetes nyári szabadságom egyik megható hozadéka az az érdeklődés, hogy jól vagyok-e, nincs-e valami bajom? Tudnak-e valamiben segíteni?
Hogy az aggodalom bizonyos életkor felett jogos, azt mi sem mutatja jobban, hogy e rövid idő alatt két kortárs kollégát, barátot, a magyar egészségügy kiemelkedő alakjait is megsirathattuk.
Egyikükről mindjárt egy kis történet: jó másfél évtizede, egy barátságos vendéglőben mesélte el egy régi bécsi kollégám, milyen élménye volt a magyar egészségüggyel. Valahol a „sötét Szabolcsban”, a román határ közelében vadászva, kisebb baleset érte, megsérült a keze. Vadásztársai azonnal a nyíregyházi traumatológiára vitték.
Arról már hallott, hogy Magyarországon sokfelé elég jó a traumatológiai ellátás, hiszen rendszeresen találkozott magyar orvosokkal a Bécsi Baleseti Kórházban. De hogy Nyíregyházán előkerüljön egy nem túl magas, viccesen szakállas kolléga, akivel tud kommunikálni és kifogástalan ellátásban részesíti, az őt is meglepte. Képzeljétek, mesélte emeltebb hangon, az „européer sógor” őszinte megdöbbenésével: ez a különös ember többet tudott a kézsebészetről, mint én!
Nem tudhatta, hogy Dr. Noviczki Miklós főorvos nemcsak egy korszerű baleseti osztályt szervezett a Bécstől igencsak távoli, patinás kórházban, hanem hatalmas szorgalommal és érdeklődéssel meghonosította a modern kézsebészeti ellátást is. Nyíregyháza és a környék sérültjei, a magyar traumatológusok és kézsebészek közössége joggal gyászolja kiváló orvosát.
Molnár Attila személyében egészségügyünk közelmúltjának jelentős személyiségétől, az egészségügyi gazdaság, szervezés egyik ikonjától búcsúzunk. Számtalan emlék, kongresszusok, viták, ülések moderálása, jó beszélgetések, az egészségügy jövőjének reménykedő tervezése kapcsolódik hozzá. Az EGVE elnökeként sokat tett a rendszer javításáért, fennmaradásáért. Fájdalmasan hiányzik, nyugodjon békében…
Nyári rekordok
Az augusztus hozott néhány olyan napot, amit az idősebbek és a betegek nagyon megszenvedtek. Hőmérsékleti rekordok dőltek meg, és ilyenkor szinte lehetetlen nyugodtan pihenni. Pláne a kórházakban, ahol számos intézményben nincsenek erre megfelelő módon felkészülve. És dolgozni sem egyszerű, mert ahogy később erről még írni fogok, kórházaink egy részének a műszaki állapota ezt nem támogatja.
Világbajnokság
De voltak itt másmilyen rekordok is. Budapest augusztusban néhány napig a sportvilág, pontosabban az atlétika világának fővárosa volt. Nézők, szurkolók százezreit, sportolók ezreit, sportvezetők és újságírók tömegeit mozgató rendezvény, ahol könnyen történhet olyan hiba, esemény, amelyik súlyos egészségügyi következménnyel járhat. Amennyire tudom, ilyen nem történt.
Bevallom, engem az egészségügyi kockázatok kezelése izgatott a legjobban. Mivel a rendezvény, ezen belül a sportolók ellátásának egyik felelős vezetője néhány kérdés erejéig bevont a tervező munkájába, ha úgy tetszik „belülről” izgultam az extrém fizikai teljesítményt vállaló sportolókért. Nagy megkönnyebbüléssel láttam, hogy hatásosan tudtak beavatkozni és életeket menteni az olyan forró napokon is, amikor egyes sportolók hőterhelése kritikus szintet ért el. Remélem, erről majd még bővebben beszámolhatok.
A világbajnokság mellett még volt néhány százezres tömegrendezvény, a Forma-1 autóverseny, a Sziget Fesztivál, a Szent István napi rendezvények, és csúcspontjuk a Dunaparti látványosságok és a tűzijáték, amelyeknek komoly veszélyei vannak. Korábban láthattuk, milyen súlyos következményei lehetnek a résztvevőkre nézve, és milyen túlterhelést okozhatnak az egészségügyi szolgálatainknak. Csendes örömmel nyugtázhatom, nagyobb baj nélkül „megúsztuk” ezeket.
Ha Szent István nap, akkor kitüntetések
Számos egészségügyi vezető, szakember részesült az idén is ebben. Örömmel gratulálok a megérdemelt elismerésekhez. Számomra ezek sorából kiemelkedik egy, amelyik nemcsak kitüntetés, hanem egyúttal ki nem mondott rehabilitáció. Örömmel nyugtázom, hogy a „hatalom” ilyenre is képes.
Dr. Cserháti Péter régi kollégám, nagyra becsült barátom még a COVID-járvány elején került olyan igazságtalan helyzetbe, amelyről akkor két jegyzetben is megemlékeztem: CSERHÁTI, A gyógyítók lelke. Akit a részletek is érdekelnek, olvassa el újra. A Magyar Érdemrend Parancsnoki Keresztje Polgári Tagozat nemcsak szépen csillog, de egy fájó sebet is begyógyíthat.
Befizettem
Különös levelet hozott a „drótposta”, a MOK figyelmeztet a tagdíj fizetési kötelezettségemre. Elgondolkodtam. 2022 májusában a MOK vezetése megemelte a tagdíjat és kiterjesztette a fizetési kötelezettséget, többek között az idősebb nyugdíjasokra. 32 és fél éve nem végzek olyan munkát, amihez a MOK tagság szükséges. Egyszer már folytattam a tagdíj befizetését, amikor 2006-ban egyesületté degradálta az akkori hatalom a kamarát. Most hagyjam abba, amikor ismét bajban van? Nem tehetem.
Akkor sem, ha L. Rita a lemondott, majd a kamarából is kilépett alelnök a július 20-21-én látható Facebook-bejegyzésében azt tanácsolta: „kedves Kollégák, ne fizessetek kamarai tagdíjat – nem a kamarának, hanem a haveroknak megy”. Azért ez egy fájdalmasan kibeszéletlen történet, miközben a MOK új vezetése állandóan a transzparenciát kéri számon a kormányon. L. Rita felelőssége a „kamarai rendszerváltásban” rendkívül nagy. Az Újratervezés mozgalom karaktergyilkos kampánya és három és fél év elnökségi tagság után így „elslisszolni”, azért erre még nem volt példa a MOK történetében. Nyeltem egy nagyot, és átutaltam a 49.200 Ft-ot. Nem a „haveroknak”, hanem az általam rendkívül fontosnak tartott MOK-nak. Aminek egyszerűen nincs kulturális alternatívája egy modern társadalomban.
Hogy jót is mondjak
A július 24.-i egyeztetésre hivatkozva a MOK Elnökség három szakmai anyagot küldött Pintér Sándor miniszter úrnak. Alaposan elolvastam, valóban értékes tartalmú anyagok. Érdekes az „Infekciókontroll” anyag legfontosabb megállapítása: „A szabályok, a törvények és szakmai szabályok adottak, azokat csak betartani és betartatni kellene!” Egyetértek.
Ebben rengeteg tennivalója van az intézményfenntartóknak, elsősorban az államnak az épített környezet és a technológiai szükségletek folyamatos megteremtésével és finanszírozásával. De ne menjünk el szó nélkül a mellett sem, hogy az emberi magatartás oldaláról, „a betartás és betartatás” kérdésében a szakembereknek, az orvosoknak kiemelt szerepük van. A MOK-nak ezt illene jobban hangsúlyozni, és ügyelni arra, azaz szerepet vállalni, hogy ez érvényesüljön. A kormány, a menedzsmentek és az orvosok, valamint az őket képviselő MOK szerepe és felelőssége oszthatatlan, és csak együtt hozhat eredményt.
Hasonlóan tanulságos a minőségbiztosításról írott anyag, ennek külön érdeme a mellékletek szakmai tartalmának bemutatása, a nemzetközi tapasztalatok felhasználásának ajánlása.
Lassan zajlik a kamarai tisztújítás, szurkoljunk, hogy sikerüljön. Hogy azután számba vehessük az elmúlt négy év tanulságait, és kezdődjék egy új fejezet a Magyar Orvosi Kamara legújabb kori történetében. Mert szükségünk van rá!
Szeptember 1. varázsa
Mintha az időjárásnak lelke volna, szeptember 1. kicsit hűvös, napos kellemes idővel köszöntött be. A szomszédos Barcsay Jenő Általános Iskola tanévnyitója virágok, kedves dallamok és okos versek szavalása közben zajlott. Ezt követi a másik szomszéd, a Móricz Zsigmond Gimnázium ünnepélye. Ismét vidám, csillogó szemű gyermekhadak járják a környéket, és csak remélem, hogy a Dunakanyar e két kulturális ikonja is mosolyogva szemléli őket egy másik világból.
Nekünk az is a dolgunk, hogy ez a sok gyermek egészségben érje meg a felnőttkort, és élhesse le életét. Ehhez kiegyensúlyozott, folyamatos, színvonalas, hozzáférhető egészségügyre van szükség. Ezekről a dolgokról szeretnék írni a következő hetekben, a jegyzetekben, megköszönve olvasóimnak, barátaimnak, kollégáimnak a türelmét és figyelmét.
Folytassuk, amit elkezdtünk!
(Nyitókép: Az Atlétikai Világbajnokság záróünnepsége 2023. augusztus 27-én. MTI/Illyés Tibor.)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!