A szakember titkon abban is bízik, hogy tevékenysége jól példázza: a családorvosi lét nem merül ki a receptek és beutalók megírásában.
Az egészségnevelést már az óvodában el kellene kezdeni, utólag ugyanis nagyon nehéz a rossz szokásokat megváltoztatni – véli az a Tiszadobon praktizáló háziorvos, aki immár ötödik éve küzd a mélyszegénységben élő helyiek jövőjéért. Kezeletlen betegségek, dohányzó gyerekek, egészségtelen táplálkozás, elavult hiedelmek – ezek kivétel nélkül feladják a leckét Szerényi Nikolettának, ám ő ezt egy cseppet sem bánja. Azt reméli, munkája gyümölcse idővel beérik, és tud valami maradandót alkotni - írta az index.hu.
2018-ban kezdte meg önálló családorvosi pályafutását egy alig 3000 lelket számláló, három megye határán fekvő hátrányos helyzetű településen. Tiszadobon korábban egymást váltották a háziorvosok, de az is megesett, hogy a körzet huzamosabb ideig betöltetlen volt.
Az akkor még csak 32 éves Nikolettát nem riasztották el ezek a körülmények, sőt annál nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, és máig nagy boldogsággal tölti el, hogy nap mint nap a mélyszegénységben élők egészségéért küzdhet, még akkor is, ha kihívások akadnak bőven.
2017-ben szakvizsgáztam, a célom kezdetektől fogva az volt, hogy a lehető leghamarabb saját praxishoz jussak. Lakhelyemen, Nyíregyházán azt az információt kaptam, hogy helyben körülbelül öt-hat évet kell várnom, amit soknak tartottam. Végül egy kollégám javaslatára kerültem az onnan 47 kilométerre fekvő Tiszadobra, amit szinte alig ismertem – kezdte az Indexnek Szerényi Nikoletta, kiemelve, hogy már az első hetek próbára tették, a lakosság egészségügyi állapota rendkívül elhanyagolt volt, a páciensek egy jelentős része évek óta nem kapta meg a szükséges kezeléseket, és többen olyan gyógyszereket szedtek, amelyek nemcsak feleslegesek, de huzamosabb időn át kifejezetten veszélyesek is.
A lakosság fejében az élt, hogy az orvos általában idős, de minimum férfi. Egyik kategóriának sem tudtam eleget tenni, de igyekeztem jó benyomást kelteni, utólag úgy érzem, ez sikerült is. Szeretném kiemelni, hogy noha a lakosság 30-40 százaléka roma, soha nem igazolódtak be azok a sztereotípiák, amelyek miatt sokan féltettek. Az öt év alatt egy alkalommal sem kerültem kellemetlen helyzetbe, nem ért támadás, vagy bármilyen más negatív incidens – mondta a háziorvos, hozzátette ugyanakkor, hogy a pozitív fogadtatás ellenére a bizalom kiépítése nem volt könnyű, sokakat például kimondottan nehezen tudott meggyőzni arról, hogy az a gyógyszer, amit az édesanyja vagy a szomszédja ajánlott, nem feltétlenül jobb, mint amit ő felír. Idővel azonban megtalálta a közös hangot a helyiekkel, varázsmondat lett például, hogy „ha látni akarja az unokáját, akkor ezt bizony be kell vállalni”.
Továbbiak a teljes cikkben