NYÁR, SZABADSÁG, TRALLALA

Trianon-nap időjárása igazán simogató, nyugodt napsugárral ébresztette a magyarokat a Kárpát-medencében. Mintha a természet is a szeretetét, az együttérzését fejezné ki a 101 éve történt, emberi, családi társadalmi, gazdasági, politikai tragédiák tömegét elindító döntés évfordulóján.

Ma egy hete, „Szabi a pék” nyitott standján a szépséges eladó leánykák még figyelmeztettek, hogy vegyem fel a maszkot, ma meg már semmi. Heti egyszeri „bűnözésem” színhelye a Bükkös patak csobogása és a madárdal miatt igazán idilli helyszín erre. Jókor keltem, hogy miniszterelnök úr reggeli üzeneteit a fahéjas csiga és a finom kávé illatát élvezve hallgassam.

Magyar siker

Az interjú tele volt az elmúlt hetek sikereinek értékelésével. Érzékelhető volt a megkönnyebbülése, hogy trendszerűen csitul a járvány, radikálisan csökken az áldozatok száma, a kórházak terhelése. Oltás ügyben szépen csillog az uniós ezüstérem, csak a pici, kevesebb, mint félmillió lakosú Málta előz bennünket. Vakcinabőség van. Elérhető hatféle (!) vakcina, amelyből egy-két hete szabadon választhat bárki, aki kegyeskedik magát beoltani. Szerintem ebben világbajnokok vagyunk, sokat kerestem, de sehol nem találtam olyat, hogy a lakosság hatféle vakcinából választhat. Már várom a fanyalgókat, hogy ez túlzás, meg drága, meg elég lett volna egy vagy kétfajta. De szerintem jól képezte le a politikailag háromosztatú Magyarországot (kormánypárti, ellenzéki, nem mondja, nem tudja) a kormányzat.

Már csak egy kérdés van: mennyien hajlandók még a két-hárommillió oltatlan emberből részt venni az immunizációban. Most a rábeszélés helyett az érdekek kerültek a középpontba. Aki védett lesz és igazolni tudja, az utazhat, több rendezvényen vehet részt, erősítve a magyarok hagyományos és politikai ízléstől független szabadságvágyát. Érdekes kérdés a gyermekek, a 12-15 éves korosztály oltása. Az egyik gyártó már beszerezte az engedélyeket erre is. A tudósok még vitatkoznak. Nálunk sem dőlt el a kérdés, de úgy tűnik, hogy itt a politika „megengedő lesz”, rábízza a családokra a döntést.

Magyar vakcina

Már többször foglalkoztam a Debrecenbe tervezett Nemzeti Oltóanyaggyárral, amit az egyik legjobb és legfontosabb döntésnek tartok. És láss csodát, miközben nálunk mindenfélét mondanak és írnak róluk, a WHO mindkét keleti oltóanyag típust felvette az ajánlott kategóriába. És akkor a külügyminiszter előbb Szentpéterváron, majd Pekingben megállapodásokat kötött, hogy a Szputnyik és valamelyik kínai vakcina szabadalmát/know-how-ját megkapjuk. Tegyem hozzá, miután Karikó Katalint minden lehetséges elismeréssel és kitüntetéssel ellátták a hatalmasok, és a gonosz gyanúsítgatások ellenére, vagy éppen annak méltatlansága miatt hatalmas szeretetnyilvánítással halmoztak el az egyszerű emberek, talán szól néhány jó szót annak érdekében, hogy a Pfizer/BioNtech oltóanyag, vagy megvásárolt szabadalom, vagy bérgyártás formájában ugyancsak bekerüljön a magyar portfolióba.

A helyi egyetem jelentős kutatói bázisa az ennek megfelelő tudományos hátteret, Népegészségügyi Kara pedig a szükséges populációs vizsgálatokat nemzetközi elismerés mellett tudná nyújtani. Azt pedig ne tagadjuk, a vakcinagyártás napjainkban hatalmas üzlet. Álljon itt figyelmeztetőnek Palmerston híres mondása: Angliának nincsenek örök barátai, nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak. És ha ezt végiggondoljuk, akkor eggyel kevesebb ok van a politikai csűrés csavarásra.

Magyar jutalom

Megkönnyebbülve hallottam, hogy a kormány át kíván térni a veszélyhelyzeti tömeges oltás szervezési módszeréről a készenléti oltás technikájára. Ennek itt az ideje, mert az egészségügy túlterhelésének az egyik oka ez a szervezési módszer, amiről jegyzeteimben már sokat írtam. Most majd eljön annak az ideje, hogy a tanulságokat levonva a későbbi időkre gondolva megtervezzük Magyarország veszélyhelyzeti oltási rendszerét. Kapkodás és rögtönzések nélkül, minden lehetséges szakmai és emberi szempontra ügyelve.

Gulyás Gergely miniszter úr a „kormányinfón belengette” egy jutalom vagy többletszabadság lehetőségét a COVID-ellátásban résztvevők számára. Nagyon helyes! Az első hullám után 500 ezer forint egyszeri jutalmat osztottak, ezt ma is meg kellene fontolni.

A valóban jelentős orvosi béremelés mellett, a szakdolgozók és segítőik bérelmaradása egyre jelentősebbnek látszik. Az orvosok esetében viszont rendbe kellene tenni a kötelező és önkéntes túlmunka és az ügyeleti díjazások kérdését, mert ha jól érzékelem, akkor ezek nem követték a béremelést. Ami azért elég vicces jelenség, már ha van olyan ember, akinek ezen kedve van viccelni.

Jelenleg még fennáll a veszélyhelyzeti szabályozás, az egészségügyi dolgozók a szabályok értelmében még nem tudnak munkahelyet változtatni. De ez nem maradhat mindig így. Mivel szociológiai jelenség, nem lehet pontosan kalkulálni, mi fog történni a veszélyhelyzet után az egészségügyi humánerőforrás területein. A kamarák és a szakszervezetek figyelmeztetnek, segélykiáltásokat hallatnak. Most kellene ezeket meghallani és gyorsan rendezni mindent, amit lehet. Annál is inkább, mert a szakminiszter egyre gyakrabban emleget közelebbről nem definiált reformokat, amelyek várhatóan további alkalmazkodást kérnek, követelnek az igencsak elfáradt egészségügyi dolgozóktól.

Magyar ébredés

A változások szép pillanatai, ahogy képeken, írásokon látjuk, hogy egyes intézeti közösségek elköszönnek a hozzájuk kivezényelt kollégáktól. Érdemes arra figyelni, hogy itt új közösségek alakultak, működött a kollegiális segítségnyújtás. Magyarán szólva, az egészségügy „kisemberei” egyszerű katonái példát mutattak együttműködésből, emberszeretetből. Erre lehet ám építeni, de nagyon meg kell becsülni és nagyon támogatni kell, hiszen ezeknek a nehezen meghatározható és informális együttműködési formáknak a legnagyobb haszonélvezője a beteg.

A járvány utáni kikerülhetetlen tennivalók központi eleme, a visszatérés a normális betegellátáshoz, azaz a programozható járó és fekvőbeteg szakellátás újraindítása. Ebben mind a betegek érdeke, mind az intézmények, az orvosok érdeke találkozik. Szakmailag, gazdaságilag és morálisan is. Kulcskérdés már ma is, és pláne az lesz napokon belül, hogy ennek a szervezési, gazdálkodási feltételei hogyan alakulnak, és milyen állapotban lesz az a „hadsereg”, akikkel az ország a háború után a békeidőt is meg akarja nyerni…

Erről a civil lakosság egyelőre csak nyilatkozatokat észlel, a valóságos szervezés, iránymutatás mintha késlekedne. Az újranyitás időzítése, lépcsői, kapacitás jellemzői, a várólisták valóságos állapota egyelőre a maga konkrétságában még nem ismert. Ennek a legkeményebb része, az átalakított finanszírozás már kezd körvonalazódni, de ennek alkalmazhatóságáról az érintettek eddig nem nyilatkoztak. Pedig ez fogja meghatározni a következő évek várólistáit.

Nem folytatom, ennyi elég egy hétre.

A következő napok sok mindent eldönthetnek. Jól is, rosszul is. Milyen jó lenne egy kipihent szakemberekkel mosolygósan, betegbarát módon újranyíló egészségügyet látni, sokkal kevesebb feszültséggel, bürokráciával, több empátiával, betegeket segítő-támogató gesztusokkal.

Szkeptikusabb barátaim, olvasóim, majd figyelmeztetni fognak: ébredjek fel, mert a valóság más. Pedig olyan jó álmodozni a számítógép klaviatúrája felett, a szombat hajnali nap egyre ragyogóbb fényében.

Boldogabb ébredést, magyar egészségügy, kedves Kollégák!

Vezessen át a tél szörnyűségeiből a koranyár melege egy jobb világba mindannyiunkat! 

(Címlapkép: Pierre Auguste Renoir: La Yole (Csónakázó hölgyek a Szajnán). 1875. Olaj vásznon. 71x92 cm. National Gallery, London.)