Orvosolásra szorul a háziorvosi ellátás?

Maga Orbán Viktor egy vele készült interjúban azt mondta, emelni kell a háziorvosok jövedelmét, több műszerre van szükségük, és alkalmassá kell tenni őket összetettebb feladatok ellátására. Az egészségügyet ma az terheli leginkább, hogy kórházakban és a járóbeteg-ellátásban olyan betegségeket is kezelnek, amelyeket jól felszerelt háziorvosi rendelőkben kezelni lehetne. Mondandóját ekként összegezte: a háziorvosi rendszert erősebbé, acélosabbá kell tenni.

A fentieket erősíti, hogy a kormány elfogadta az egészségügyi rendszer átalakítására vonatkozó terveket, az ágazatban jövőre tízmilliárdnál több forint jut majd az alapellátásra. A rendszer alapjaihoz is hozzá kellene nyúlni és már a képzés során a háziorvosi orientációra nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni - mondta Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár.

Az alapellátási rendszert új alapokra helyezik, az állami szerepvállalás 2015-ben erősödik. A finanszírozás és a feladatellátás kompetenciája egyaránt változik. Cél, hogy a jelenleginél magasabb szintű ellátást biztosítsanak a háziorvosok, amihez a népegészségügyi feladatok szorosan kapcsolódnak majd.

Ugyanő hangsúlyozta, a koros orvosok szakmai tapasztalatáról és tudásáról nem kívánnak lemondani. Mindezt könnyíti, hogy sokan már csak azért is tovább dolgoznak, mert szeretnek a betegek segíteni. A háziorvos a család orvosa, a gyermekorvos pedig újszülött korától ismeri a gyereket és a családot, akikkel hosszú, évtizedekig tartó intim kapcsolat alakul ki. Sokan tartanak attól, hogy ha – miként itt-ott felmerülő ötletet – a csoportpraxist netán bevezetik, akkor csorbát szenved ez az „intimitás".

Ha már a tervekről, lehetséges változásokról esik szó, említtessék meg a különböző fórumokon elhangzó, úgynevezett svájci modell is, ami állítólag az alapellátási rendszer fejlesztésének az egyik pillére lehet.

A Svájci-magyar Együttműködési Program keretében két esztendeje négy hátrányos helyzetű észak- és kelet-magyarországi mikrorégióban praxisközösségben 24 háziorvossal 3,7 milliárd forint összértékű projekt indult. A csoport munkájához egészségpszichológus, dietetikus, fizioterapeuta és népegészségügyi szakember is társult. Iskolaorvosokkal körzeti-, iskolavédőnőkkel szoros kapcsolatot ápolnak. Kistérségi alapellátási központok kialakítása, védőnői hálózat, otthoni szakápolás, hospice ellátás, szociális gondozás önkormányzati, civil-, egyházi szervezetek eddigieknél szorosabb integrációja a deklarált cél.

Mindenesetre tudni kell, hogy Magyarországon negyed- és félmillió között lehet azoknak a száma, akik jelenleg nem jutnak háziorvosi ellátáshoz. Az okok meglehetősen vegyesek. Az ágazat elöregedése évek óta tart, emiatt a közeljövőben mintegy ezer további praxis üresedhet meg. Napjainkban az országban 6500-6800 háziorvosi praxisban mintegy 6500 háziorvos dolgozik, 40%-uk 65 esztendősnél idősebb….

Tisztázatlan a praxisjog kérdése, nagy az elvándorlás, már az évezred eleje óta jelentős számban kérnek háziorvosok, végzettségük külföldi elismertetéséhez hatósági igazolást. Az ágazat alul finanszírozott, a háziorvosok túlterheltek.

Az alábbiakban nézzük meg, a mihamarabb változtatásért milyen állapotok sikoltanak?

A Kossuth Rádióban Obersovszky Péter a rendkívül izgalmas, az ország valamennyi lakóját érdeklő kérdéssel foglalkozott, Komáromi Zoltán és Sirák András háziorvos világnézetének és sok éves tapasztalatának megfelelő válasszal szolgált.

Sirák András velencei háziorvos, korábban „Az év orvosa" pályázat nyertese, jelenlegi országos szakfelügyelő elmondta, a háziorvosi rendszer évek óta komoly válságban van. Például ő, a 65 éves háziorvos középkorúnak számít a „mezőnyben". Sokkal kevesebb fiatal jelentkezik, mint ahányan „kihullanak" a háziorvosok közül. Az 1990-es évek elején a háziorvosi praxis létrejöttekor viszonylag vonzó volt családorvosnak lenni. Közben azonban nagyon sok teher rakódott az ott dolgozókra, továbbá a finanszírozásuk is amortizálódott. Ez még akkor is igaz, ha az utóbbi két évben a bérezés javult. Tulajdonképpen még mindig messze nem éri el azt a szintet, amiből egy praxist normálisan működtetni lehetne.

Komáromi Zoltán budapesti háziorvos, egykori országos szakfelügyelő ab ovo nehezményezte, hogy bár korábban kapuőr szerepet szántak a háziorvosoknak, nem lettek azok. Évtizedek óta a tűzoltó szerepe hárul rájuk. A szakma megújítását a biztosítási csomagban a presztízs emelése egyáltalán nem követte. „Magyarul, a ma dolgozó háziorvosok 100 százaléka sokkal magasabban képzett, mint amilyen szakmai feladatokat egyáltalán elvégezhet. Megalázó és időnként tragikus, hogy félévente, évente a betegeket szakorvosi igazolásokért szakrendelőbe kell küldözgetni. Olyan kórképek gondozását mi évek óta nagyon magas színvonalon elvégzünk. Amennyiben ezen hamarosan nem változtatnak, a jelenleginél is jobban erősödik a háziorvoslásban a szakorvoshiány."

Pedig még hajdanában danában, a háziorvosi praxisok indulásánál arról volt szó, hogy Magyarországon az egészségügyi reform egyik lehetséges, nagyon fontos irányaként nem kell minden vizsgálatért a páciensnek a járóbeteg szakellátásba vagy kórházba mennie. Ez annál inkább kivitelező lehetne, mivel a technológia, a technika, az orvosok felkészültsége alkalmas arra, hogy már a háziorvosi szinten nagyon sok betegséget orvosolni tudnának. Komáromi Zoltán szerint az elv és a gyakorlat nem találkozott. A szabályozás és a finanszírozás a szakmai szabályoknak egymástól eltérő módja jött létre, aminek összehangolása legalább másfél évtizede a minisztérium a feladata lenne ugyan, de máig nem valósult meg. Nem csoda hát, ha így a szakma presztízse is csökkent.

Amikor 1992-93-ban a négy magyarországi orvosegyetemen a szakorvosképzés elkezdődött, akkor 80 képzési kvótát kaptak. Az első évben erre a helyre 240-250-en jelentkeztek, mára viszont csodát jelentene, ha egy kurzusra legalább 80 orvost sikerülne találni.

Sirák András az iméntieket néhány nagyon egyszerű példával egészítette ki. Maga is betegközpontú egészségügyet szeretne, csakhogy a háziorvosi praxisokkal komoly problémák vannak. A finanszírozáshoz minimum 50 százalékot kellene még hozzáadni. A már fentebb említett felesleges szakorvosi rendelésre küldözgetésnek véget kellene vetni, hiszen az esetek 90 százalékában évekig ugyanazt a gyógyszert kapja a páciens. „Tulajdonképpen a háziorvos által problémásnak ítélt vagy egymagában el nem dönthető eseteket kellene csak szakorvoshoz küldeni. Ezzel egyrészt a rendelők forgalma-, másrészt a fölösleges társadalombiztosítási kiadások jelentősen csökkennének." A vérvételhez például sok helyen vannak a vérképet gyorsan megállapítható berendezések, de a háziorvos a rendelkezések értelmében továbbküldi a pácienst. A szakorvos rá néz a kliensre, vérképet csináltat, esetleg kórházba küldi, ahol szintén „megcsapolják", majd a szakorvoshoz, onnan a háziorvoshoz visszairányítják… Mennyi, mennyi felesleges munka, és kidobott pénz az OEP-nek.

Komáromi doktor az informatikát is problémaként említette. Elképesztő, hogy azt 20-25 éve nem sikerült összehangolni az országban. Máig a kórházak, a szakorvosi rendelők és a háziorvosok külön-külön rendszerben dolgoznak. „A tárcától sem az államtitkár, sem az illetékes helyettes államtitkár, sem pedig az országos intézetek vezetője semmiféle tájékoztatással nincs a szakma felé. Ezrek úgy dolgoznak, hogy nem tudják mi lesz a jövő hónapban, mi lesz a jövő évben?" De Sirák András a szakmai kollégium tagja sem tud többet, mint más. „A szakmának szégyene, ki kellene követelnie azt, hogy a minisztérium legalább a koncepciókat abban a stádiumban, amikor a költségvetési tervezés folyik, a szakma elé terjessze. Mint ahogy egyébként ezelőtt 10-15 éve igenis legyenek kíváncsiak a szakma véleményére."

A 2014-es választások előtt a miniszterelnök maga hangoztatta, a háziorvosi rendszer erősítése szükséges. Sőt, azóta ez többször is elhangzott. Ahogy Sirák András mondta, „nekem rengeteg apró, akár pénzbe sem kerülő ötletem van arra, hogy mivel lehetne egyszerűsíteni a háziorvos dolgát. Például meglehetősen értelmetlen az, amit mint betegséget naplósorszámnak hívunk. Jönnek a betegek X napon a rendelőbe. Először az első, aztán a második satöbbi, satöbbi. Na, most, ezt rá kell írni a beutalóra, mert ha nincs rajta a beutalón, akkor a társadalombiztosító nem fizeti ki. Ez a naplósorszám intézménye azonban sem a betegre, sem a betegségre, sem pedig a beküldő orvosra az égvilágon semmiféle információval nem bír. Mondjuk, a 12-es naplósorszám ugye valamennyi körzetben naponta előfordul. Tehát 5 beteg ugyanazzal a naplósorszámmal jelentkezik, amiről dokumentum születik…. Többször kezdeményeztem magam is, hogy szüntessék meg, nem informál a betegről, a betegség súlyosságáról, meg arról sem, hogy milyen gyorsan kell a pácienst megvizsgálni."

Az országos szakfelügyelő a praxis adás-vételről is beszélt. „Többszáz hetven felett háziorvosnak még esély sincs arra, hogy valaki átveszi tőlük a praxisukat. Na, most erre van egy jelenleg érvényes szabály, vagy szabályozatlanság. Arról van szó, hogy az idős orvos nyugdíjba akar menni, uram bocsá’ meghal, a családja a praxisából áru lesz. Egy fiatal kolléga azt meg szeretné venni. Értelemszerűen a vételár felett vita alakul ki. A távozni szándékozó kvázi végkielégítésként bizonyos összeget kap, a fiatal meg éveken át nyögi a kifizetést.

Kétségtelen, hogy ma már a fiatalok, ha üres praxisba mennek, akkor letelepedési segélyre jogosultak, de annak nagyságrendje lássuk be csepp a tengerben. Évek óta hangoztatom, hogy egy praxisalapnak nevezhető összegre lenne szükség, amiből ha fiatalon egy orvos belép a rendszerbe, akkor közepes értéket, úgy 10 millió forintot kaphatna. Ebből berendezheti a szolgálati lakását, meg egyszerű autót vehet, ami a háziorvos munkájának nélkülözhetetlen kelléke."

Komáromi Zoltán szerint, amikor a praxisjog intézményét 2001-ben életre hívták, akkor még két-három alapvető törvényt elfelejtettek meghozni, lásd például, hogy a háziorvosi praxist a koncessziós törvénybe, egyértelmű viszonyokat teremtve beleírták volna. 2002-ben az orvosi kamarával közösen konkrét és korrekt számítást végeztek arra, hogy mennyi kell a Praxisalaphoz. Azóta volt 4 miniszter, 2 államtitkár, de ez az anyag mindhiába került újra meg újra elő. A szakma az égető gondra hiába tett javaslatokat, amivel a fiatal generációt a háziorvosi rendszerbe be lehetne léptetni.

Magyarországon minimum 100-200 jól képzett, nagy gyakorlatú háziorvos dolgozik, akiktől lehetne „ötleteket" kapni. De nem látó, hogy a stratégiai döntésekbe bevonnák szakértőként őket. Ott van például a Háziorvosi Szakmai Kollégium, tagjai a szakmai krémjét alkotják. Nagyon értelmes, okos emberekből áll, akik abszolút elkötelezettek a háziorvosi rendszer irányába. Mégis születnek rendeletek, amikről e grémiumban nem is hallottak, vagy éppen véleményezésre megkapták, de abból semmi sem kerül bele a jogszabályba.

Október 17-én nem tudják, hogy január 1-jén milyen játékszabályok alapján, mennyi pénzből dolgoznak. Mint ahogy azt sem tudják, hogy 2014-re beígért 101 milliárdból miért csak 86 milliárdot fizetett ki a kassza? Úgy számolják, legalább 15-20 milliárd forintra lenne égető szükség az alapellátásban.

Sirák András is a finanszírozás javítását sürgette, mondván, nemcsak az orvosét, hanem a nővér fizetését is emelni kellene. Mert hogyan működik egy háziorvosi praxis? A családorvos a társadalombiztosítótól kap bizonyos összeget, amiből nemcsak a saját, hanem a nővér fizetését és annak járulékait is az orvos állja. Továbbá a praxisába az egészségbiztosítóból folyósított pénzből tartja fenn a rendelőt – sok helyen bérleti díjat rendezi –, állja a villany-, a telefonszámlát, az internet előfizetést, gyógyszerek vásárlása a rendelőbe, a könyvelő bére stb. mind-mind a háziorvost terheli. Egyébként Sirák doktor elmondta, hogy kipróbálásra egy vérvételre alkalmas készüléket kapott, aminek ugyan nem az árával volt baj, mégis sürgősen visszaküldte, amikor kiderült, az 5-600 forintba kerülő vizsgálatot a társadalombiztosító nem finanszíroz. A gyakorlatban 10 betegnél az orvosnak minimum 5 ezer forint olyan kiadása lenne a praxisban, amit képtelen állni! A ma dolgozó háziorvosi praxisoknak kétharmada egymillió forintnál kevesebbet kap egy hónapra az OEP-től. Az összeg harmadát 12-én befizeti az NAV-nak. Komárom szerint egy 60 körüli háziorvos, fizetésként a praxisból mintegy nettó 150 ezer forintot tud kivenni, ha nagyon ügyesen gazdálkodik, vagy van valami másféle bevétele, foglalkozás egészségügy stb. Mindezt azért, mert az orvosi szakmák közül a legalacsonyabb presztízsű és legalacsonyabban fizetett szakma is az övék. És igazából itt kezdődik a probléma, hogy ráadásul hiába. A fiatal orvos Németországban csaknem 3-4 millió forintnak megfelelő euróért dolgozhat. Emellett bakkölcsönből nulla százalékos kamattal nyithat praxist, amit a későbbiekben nem veheti el tőle senki. Itt egy fiatal kolléga beinvesztál esetleg magánemberként 5–6–8–10 milliót, és egy hét múlva a hivatal közli, hogy viszont látásra, személye nem kívánatos, a pénzt pedig elbukta.

Ugyanúgy a kártérítési pereket is elvesztik, amikor utólag vissza szeretnék kapni a befektetett pénzét. A jogbizonytalanság mellett nem várható, hogy itt százak, ezrek jelentkezzenek háziorvosnak. Pedig, ahol megfelelő a családorvosi munka, ott mérhetően jobb a lakosság egészségügyi állapota. Azért találták ki a háziorvoslást, a lakosság közelében működtetett egészségügyi szolgáltatást, hogy minél szélesebb körben, a szegények is hozzájuthassanak az egészségük fenntartásához szükséges alapvető ellátásokhoz, mint gyógyítás, megelőzés, szűrés stb. Minél messzebb kerül az egészségügyi technológia a lakosságtól, az érintettek annál kevesebben és drágábban juthatnak hozzá. Tehát az alapellátás fejlesztése az államnak elemi gazdasági érdeke lenne.

A két ismert háziorvos a gondok érzékeltetésére tanulságos példát említett. Ha egy páciensre éjszaka jön rá az epegörcs. Érkezik az ügyelet, nagy a fájdalom stb. Nappal mit csinálhat a szerencsétlen háziorvos? Elküldené labor-meg ultrahangra. Na, a labor még csak elkészül három¬-négy nap alatt, de az ultrahangvizsgálatra - ha szerencséje van – két-három hét múlva kap helyet… Valami nagy hiba van a rendszerben... Hamarabb operálják epeút-elzáródás miatt, ha kórházba sürgősségire kerül a rohammentővel…

Mi lehet az elfogadható, járható út a jövőben? Végre szemléletváltás, azonnali költségvetési és jogszabályi korrekció. Olyan, amelyet előzőleg az érintettek a szakmával egyeztettek.

Végül álljon itt a FAKOOSZ egy október 21-i hírlevelében olvasható citátum, amihez egy MTI közleményt is csatoltak. Íme:
„Úgy tűnik, érdemes volt a FAKOOSZ-nak éveken keresztül ostromolni az Országgyűlést, a Kormányt, az állampolgári jogok biztosát, az Állami Számvevőszéket, minden létező fórumon szóvá tenni, hogy a háziorvosi tevékenységre kivetett iparűzési adó milyen erkölcstelen, negatívan diszkrimináló. Amennyiben az Államtitkár Úr által bejelentett elképzelés megvalósul, azt a saját sikerünknek is tekintjük. Olyan saját sikernek, amely nem jöhetett volna létre a teljes háziorvosi társadalom hathatós támogatása, a téma folyamatos napi renden tartása nélkül."

Az egészségügyért felelős államtitkár szerint olyan jövedelmi rendszert alakítanak ki, amelyben már megéri háziorvosnak lenni, reményeik szerint így a jelenleg üres helyeket is betölthetik majd.
Zombor Gábor az M1 Ma reggel című műsorában arról is beszélt: az egészségügyi rendszer átalakítása keretében a kormány lehetőséget ad arra, hogy a jövőben a más szakvizsgával is rendelkező háziorvosok a választott szakterületükön is dolgozhassanak. Ezt jelenleg nem finanszírozzák - tette hozzá. Elmondása szerint az állam az ehhez szükséges eszközök, berendezések beszerzését is támogatja majd.

Emellett egy olyan jövedelmi rendszert alakítanak ki, amelyben már megéri és biztonságot jelent háziorvosként dolgozni - folytatta az államtitkár. Céljuk, hogy a háziorvosoknak az úgynevezett kártyapénzből a fizetésükön kívül ne kelljen más költségeket - így a rezsit, az alkalmazottak bérét - is fedezniük, azokat az önkormányzat, illetve ha az nem képes rá, akkor az állam átvállalja - tette hozzá.
Zombor Gábor kitért arra, hogy a kormány támogat minden, a háziorvosokkal történt egyeztetésekkor felmerült igényt. "Reményeink szerint meg tudjuk oldani" azt is - mondta -, hogy ne kelljen iparűzési adót fizetniük, ami régi kívánságuk."