Negyedszázad alatt felére csökkent az öngyilkosságok száma a kezeléseknek köszönhetően.
Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a magyar depressziós nemzet, nem véletlen, hogy az öngyilkossági statisztikákban a világelsők között szerepel. Dr. Rihmer Zoltán Széchenyi-díjas pszichiáter azonban úgy véli, nem vagyunk depressziós nép, és a betegség korai felismerésével, hatékonyabb kezelésével az öngyilkosságok száma is jelentősen csökkenthető. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi időben feleannyian vetettek önkezükkel véget az életüknek, mint 25-30 évvel ezelőtt.
A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) november 5-7-e között ismét megrendezi a Magyar Orvostudományi Napokat, amelyen neves szakemberek közérthető módon, rövid áttekintést adnak a legfontosabb betegségek naprakész elméleti és gyakorlati ismereteiről. A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat részét képező háromnapos kongresszuson csaknem félszáz előadás hangzik el. Ebbe a sorba illeszkedik dr. Rihmer Zoltán „Depresszió és öngyilkosság Magyarországon" című előadása.
A címzetes egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztályának tudományos igazgatója szerint a súlyos depressziót mindenképp meg kell különböztetni a rosszkedvtől, az indokolt szomorúságtól, hiszen a depresszió egy jól körülhatárolható betegség, amelynél meghatározott tünetek meghatározott ideig fennállnak. Kilenc tünetet határoz meg a pszichiátria, amelyekből öt mindenképp jelen van legalább két hétig.
Ilyen például az, ha valaki indokolatlanul tartósan szomorú, elveszti érdeklődését a külvilág iránt, nem érdekli a munkája, családja, hobbija. Állandóan fáradtnak, gyengének érzi magát, napi aktivitása felére-harmadára csökken, sokszor képtelen dolgozni, ezért akár el is veszítheti a munkáját. Étvágytalan lesz, testsúlya csökken, vagy épp fordítva: fokozott étvágy jellemzi és meghízik. Rosszul alszik, néha túl sokat, de gyakrabban inkább keveset, reggelre nem piheni ki magát. Szexuális érdeklődése és teljesítőképessége is csökken, életét értelmetlennek érzi, önértékelése csökken, önvádakkal ostorozza magát.
Ezeken a tüneteken belül is van két alaptünet, amelyek közül egy biztosan megtalálható klinikai depresszió esetén: az egyik az indokolatlan szomorú hangulat, a másik az érdeklődés és örömkészség csökkenése, illetve teljes hiánya, azaz az anhedónia. Ha nem kezelik a betegséget, a depressziós időszak 6-8 hónapig is eltarthat, és azzal a veszéllyel jár, hogy a beteg sokszor eljut az öngyilkosság gondolatáig, illetve az öngyilkossági kísérletig is. A statisztikák is ezt mutatják: az öngyilkosságban meghaltak 65-80 százaléka aktuálisan major depresszióban szenved, és a nem kezelt depressziós betegek 15-19 százaléka öngyilkosságban hal meg. Ráadásul a depressziós betegek 35-50 százaléka legalább egyszer kísérel meg öngyilkosságot, és az első ilyen kísérlet, a hosszú távú, követéses vizsgálatok alapjáncsaknem százszorosára növeli a befejezett öngyilkosság esélyét.
Ugyanakkor az adatokból az is látszik, hogy a depressziós betegek 80-85 százaléka sohasem lesz öngyilkos. Tehát egy ilyen végletes elhatározásban a depresszión kívül személyiségbeli és pszicho-szociális tényezők (negatív életesemények, veszteségek, konfliktusok) valamint alkohol-, drogproblémák is szerepet játszhatnak. Csökkenti az öngyilkosság kockázatát viszont, ha az érintett megfelelő családi-baráti támogatást kap, ha terhes, illetve több gyermeke van, valamint ha vallásos életet él. Nem mellékes az sem, hogy az illető hozzá tud-e jutni megfelelő orvosi-szociális ellátáshoz.
Számos kutatás, így hazai vizsgálatok is azt igazolták, hogy a pszichiátriai ellátás elérhetősége, illetve a pszichiátriai betegségek korai és helyes diagnózisa, valamint hatékony kezelése fontos tényező az öngyilkosságok megelőzésében. Ma már ugyanis igen hatékony gyógyszeres és pszichoterápiás gyógymódok állnak rendelkezésre, amelyben a betegek egyre növekvő hányada részesül. Ezt a pozitív tendenciát mutatja az is, hogy huszonöt évvel ezelőtt csaknem kétszerese volt az öngyilkossági halálozás a jelenleginek. A tízmilliós Magyarországon évente körülbelül 4800 ember vetett önkezével véget az életének, jelenleg ez a szám 2400-2500.
Újabb vizsgálatok is vannak, amelyek arra utalnak, hogy öngyilkossági kísérleten átesett betegeknél a gyógyszeres terápia mellett alkalmazott speciális pszichoterápia és a velük tartott rendszeres telefonos vagy személyes kontaktus, ha kell, pszicho-szociális intervenció tovább csökkenti a szuicid rizikót.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!