Pénz beszél…

„Money makes the world go round" – a pénz mozgatja a világot! Ezt dalolják a Kabaré című világhíres filmben, egyszerűen, cinikusan a szemébe mondva a nézőknek az ősi igazságot.

62 éve, egy gyűlöletes rendszer gonosz minisztere besorolta az egészségügyet a nem termelő ágazatok közé, a benne kiosztható béreket a népgazdasági ágazatok alsó régiójába. Legyünk őszinték: ez a sorrend azóta sem változott. Volt itt az elmúlt évtizedekben dicsőséges forradalom, megtorlás, enyhülés, legvidámabb barakk, társadalmi gazdasági rendszerváltozás: az alaphelyzet nem változott. Pedig az egészségügy rendre helytállt. Mentett, gyógyított, rehabilitált, gondozott – és megpróbált túlélni.

Már a 70-es években sem értettük: hogy van az, hogy a polgári társadalmak anyagilag olyan magasra értékelik az orvost, az egészségügyi ellátást? Értékelik azt a sok tudást, a hozzá vezető tanulást, a folyamatos szolgálatot éjjel, nappal, hétvégén és ünnepnapokon. Nálunk pedig csak maszatolás, mellébeszélés az állam irányítói részéről, beletörődés az ágazat kinevezett és természetes vezetői részéről. És egy tragikus jelenség: megengedték, hallgatólagosan tudomásul vették, hogy a lakosság, (ha képes rá) kifejezze a „háláját".

És itt megint összeér a szocializmus, és a szép új demokratikus kapitalizmus. Ez eleinte „csak" erkölcsileg rombolt, majd a rendszerváltás után egyre jobban eltorzította a struktúrát, és egyre súlyosabban igazságtalanná tette a betegek hozzáférését az ellátásokhoz.

Gazdasági válsággal terhelt napjainkra a pénzhiány már a gyógyítók tízezreinél napi megélhetési kérdéssé súlyosbodott, és a legértékesebb, magasan képzett, munkabíró orvosok elvándorlásának motorja lett.

És még egy csavar: a politikai hatalomért versengő pártok a választási kampányban mindent megígérnek, azután ezt nem teljesítik. (Legyünk tisztességesek, 2002-ben volt egy 50%-körüli béremelés, de az óriási elmaradást csak ideig-óráig pótolta, s értékét szinten tartás hiányában lassan elvitte az infláció.)
Most egy sokkal kisebb mértékű, sajnos csak részleges béremelés indul (sokan kimaradnak), az elosztás nagyon bonyolult, és a folytatás sincs meghirdetve, garantálva. Ezért is hálásnak kell lennünk, mert minden fillérre szükség van.

De nem ünneprontásból mondjuk: ennél sokkal többre van szükség! Az egészségügy nem csak fogyasztja, termeli is az ország jövedelmét! Helyreállítja tíz- és tízezer gazdaságilag aktív ember munka- és termelő képességét. Fizetős, profitot hozó ellátást tud nyújtani külföldi betegek számára. Ez a lehetőség okos fejlesztési politikával gyorsan bővíthető lenne, mivel Európában, sok országban orvos és kapacitáshiány van. Európában hiány van orvosképző helyekben, nálunk még ez is van! Európában hiány van meleg gyógyvízben, nálunk ez is bőséggel található. Van négy nagy gyógyszergyár az országban, ezek az őket sújtó intézkedésektől fuldokolnak.

Hol az az államférfi, politikai erő, amelyik ezt felismeri, megérti, rendszerbe foglalja és a változások motorja lesz? Nagy szolgálatot tenne az országnak, a lakosságnak, az egészségügynek, saját magának, de pártjának is.

Dr. Szepesi András