Rácz: egyetlen csettintésre nem megy!

Az átalakítás lázában ég folyamatosan az egészségügy, és most különösen. Szándékosan nem használta a reform szót, nem csupán azért, mert „tiltólistás", hanem azért is, mert valóban lejáratott kifejezés – mondta Rácz Jenő, a kórházszövetség korábbi elnöke az ÖEN mai konferenciáján. A változtatás igényét, szükségességét elismerte, ám nem értett egyet azzal, hogy nem tudják az intézményvezetők, pontosan mit várnak tőlük rapid határidővel.

Ráadásul a nemrég elfogadott egészségügyi stratégia a nominális megtakarítás lehetőségét is felveti, ez pedig a mai viszonyok között elfogadhatatlan. A korábbi 49,9 százalékról ugyanis már csak 37,6 százalékot költünk a közkiadásokból egészségügyre, ezzel messze elmaradunk az EU átlagától, ráadásul a források jelentős része magánkiadás nálunk, mutatott rá.

Az adósságállományról elmondta, hogy az egyébként is magas, most 70 milliárd forintra taksált adósság csak havonta azért növekszik 3-400 millióval, mert banki kamatok terhelik a lejárt állományt.

Úgy vélte, április elsejétől csak az új struktúra elvei születhetnek meg a megyei, fővárosi egyeztetéseket követően, ám a gyakorlati megvalósítás a későbbiekre marad. Csettintésre ugyanis nem megy, tette hozzá. Utalt rá, hogy több helyen nem sikerült konszenzusra jutniuk a feleknek, de van, ahol álkonszenzusok születtek, vagy éppen végrehajthatatlan megállapodások. A változásokhoz ráadásul invesztíciós források is szükségesek, ezek pedig nem látszanak a költségvetésben.

Szintén rendkívüli rövidnek tartotta a határidőt Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete elnöke, aki emiatt úgy vélte, csak minimális változások vihetők véghez, ami lényegében csupán a felszín „kapirgálásával" egyenlő. A szakember szerint legalább 6-8 hónap szükséges az átálláshoz. Bár kérték tőle, de nem tudott a változások hatásvizsgálatáról beszámolni, hiszen mint mondta, nem látják, mi várható, nincs semmi leírva, így pedig nem lehet elemzéseket végezni. Egyetértett az egészség-gazdaságtani tagozat állásfoglalásával, mondván, a progresszivitási szintek nélküli osztozkodás nem vezethet normális eredményre. Hiányolta, hogy az egyeztetésekből kihagyták a nem integrált járóbeteg-ellátókat, így nem látni, ők hogyan épülnek be az új rendszerbe. Bár szerette volna az ágazati irányítás elkerülni, hogy a politika beleszóljon az egyeztetésekbe, mégis jelentős erővel léptek fel a helyi politikai vezetők. Ez azért lehet veszélyes, fogalmazott Molnár, mert előrevetíti a szakmai alapú döntések politikai felülírását.

Az intézményi menedzsmentnek nagyobb mozgástér jár, a műszaki-gazdasági vonalnak pedig nagyobb megbecsülés véleménye szerint. Megtakarítást nem a háttérszemélyzet elbocsátásával lehet elérni, hanem a vatta HBCs-k megszüntetésével, illetve a járóbeteg-ellátás megfelelő terhelésével.

„Félünk, mi lesz a járóbeteg-ellátással!" – fogalmazott Lehoczky Péter, a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke, utalva arra, hogy mindig csak a kórházakról és a háziorvosokról esik szó mostanában. Egyre hosszabbak az előjegyzési és a várólisták (pedig akad például olyan labor, ahol 7-800 százalékos a tvk feletti teljesítés), egyre nagyobb az elvándorlás. Vállalkozó orvosokat kell alkalmazniuk, s nem ritka a 6-8 ezer forintos órabérigény, de találkozott már 12 ezer forintossal is. A szakrendelők nehezen tudják teljesíteni a szakmai minimumfeltételeket, nem tudnak vonzó munkakörülményeket kínálni dolgozóiknak.

Partnerüknek tekintik az alapellátást, olyannyira, hogy saját kollégáiknak is ajánlják, vigyenek háziorvosi praxist is a szakrendeléseik mellett.

Felvetette, milyen következményekkel járhat, ha a fekvőellátásból a járóba kerülnek a kevésbé súlyos betegek: akkor csak a nagyon költséges esetek ellátása marad a kórházaknál, aminek a finanszírozásához már nem lesznek ott azok esetek, amelyekből ezek fedezetét kitermelték.

Az egészségügyből hiányzik a rendszerszemlélet - 1. rész

Nem lesz könnyű tartani a nullszaldót - 3. rész