Az egészségügyből hiányzik a rendszerszemlélet

A finnországi betegségmegelőzési project sikere bejárta a világot. Minden társadalmilag releváns csoportot bevontak a projektbe. Olyan országról van szó, ahol tömegesen halt meg a lakosság. A “csodamodell" sikerére kétségtelenül 15 évet szántak, hatalmas felvilágosító munkát folytattak. Magyarországon hihetetlennek tűnhet, de finnek hittek a médiának, az orvosoknak, s mindenkinek, aki hosszú életet ígért számukra! Cserébe a szív- és érrendszeri betegségeknél a halálozási arány 61%-kal csökkent, mint ahogy a koronáriás szívbetegségeknél, és ráknál is hasonló eredményt értek el.

1972-ben, az észak-karéliai projekt kezdetén, a középkorú férfiak 52%-a dohányzott, 1995-ben már csak 31%. Ez a tüdőrák arányának lényeges csökkenéséhez vezetett, ezt 60%-kal tudták csökkenteni, Észak-Karéliában pedig abban a járásban, amelyben eredetileg a projektet kezdeményezték és kipróbálták, a tüdőrák keletkezése 70%-kal lett kevesebb.

Finnországban 45%-kal csökkentették a magas kockázatú betegek halálozását, nyomában például a férfiak várható élettartama átlagosan 7 évvel, a nőké 6 évvel emelkedett. Országos szinten szakértői irányelveket dolgoztak ki, programokat finanszíroztak és támogatták az ipar részvételét. Ezzel párhuzamosan a parlament a céllal összehangolt törvényekről döntött, mint a dohányzás elleni törvény. Szűrővizsgálatokat végeztek, hogy a hipertóniások rizikócsoportjait kiszűrjék. Speciálisan képzett nővérek nyújtottak oktatást a veszélyeztetett rizikócsoportoknak egészségügyi kérdésekben és különösen a magas vérnyomással való bánásban. A kontrollvizsgálatok kötelezőek voltak, nem megjelenés esetén a beteggel felvették a kapcsolatot.

Mindezeket az Önkormányzati Egészségügyi Napok Téli Szimpóziumán elhangzottak idézték fel, ahol a konferencia első etapjában felszólalók valamennyien az élhető, egészségben eltöltendő és hosszabb várható élettartam mellett kardoskodtak. Sajnos a magyar valóság - és ne hallgassuk el, az aktuálpolitika, noha maga is zászlajára tűzte az ügyet -, leginkább a jelszavakig jutottak.

Dr. Gémesi György a 30 ezres lélekszámú Gödöllő polgármestere például elmondta, hogy gyakorlatilag a különböző államosítások nyomán az egészségüggyel kapcsolatos finanszírozás elkerült tőlük, de a feladatok nem csökkentek igazán. Pénz nélkül csak Jézus sírját őrzik, nekik pedig meglehetősen sok forintra lenne szükségük, hogy legalább a szociális ellátást finanszírozhassák. Ezt járási hivatalhoz osztották, oda, ahol az ügyintézők nem ismerik a kérelmezőt, a segítés nagyságáról éppen ezért reális döntéseket nem is hozhatnak.
„Törésvonal az öngondosodás, az egészségtudatos felelős magatartás, és az orvos-szakmai prevenció láncolatában.

A kormányzat népegészségügyi terveiről és a hatékony megelőzés rendszeréről" tartott nagy ívű előadást Ádány Róza professzor, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Tanszék Megelőző Orvostani Intézet tanszékvezetője. Lesújtó adatokat közölt – maga is hivatkozott a finn példára – a magyarok egészségben eltöltött várható élettartamára. Nem először hallom a harcos, ám pusztába kiáltó szavait. Sok egyéb között elmondta, nem kellenek új dolgokat kitalálni, hogy jobb kilátásokkal éljünk, mint a már másutt beváltakat, a magyar szakemberek által ezerszer a döntéshozók asztalára letett anyagokat alkalmazni.

Csiba László professzor a Debreceni Egyetem Klinikai Centrum Neurológiai Klinika tanszékvezetője kétségbeesetten arról beszélt, hogy milyen fontos lenne egy összehangolt, rendszerszerű és –szintű stroke- ellátást hazánkban megvalósítani. Ez a lassacskán milliós nagyságrendű lakost elérő betegség esetleg gyógyítható, de a súlyos, maradandó károsodástól mindenképen meg lehetne meg lehetne menteni. Kevesebb anyagi ráfordítással, mint amibe a nem, vagy későn kezelt stroke betegek ellátása került.

Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke dinamikusan folytatta a helyzet értékelését: elárulta, nagy várakozással tekintenek a készülő alapellátási törvény elé, hiszen számos törvényi szinten is rendezést igénylő probléma mellett ettől várják a szakterület kiegyensúlyozott finanszírozását. Az egészségügyi rendszer átalakítását szükségesnek tartja, de nem fogadható el számukra a takarékoskodás úgy, hogy szakembereket küldjenek el a járó- és fekvőbeteg szakellátásból, hiszen számos kórházban, rendelőintézetben már érzékelhető orvoshiány van.

A MOK nyomatékosan kéri, hogy sürgősen szüntessék meg azt a diszkriminatív törvényi szabályozást, amelyik három évvel ezelőtti szinten befagyasztotta a túlmunka és a pótlékok díjazását. Ez pont azokat az orvosokat sújtja, akik a legnehezebb ügyeleti és túlmunkát végzik az egészségügy frontvonalában. És ez nemcsak igazságtalan, de kifejezetten sérti az érintetteket, rossz hangulatot kelt, és az elvándorlást segíti elő. Az orvosi migrációt aggódva figyelik, és ennek megakadályozására évek óta javasolják a stabil, kiszámítható, anyagilag méltányos orvosi életpálya rendszer bevezetését.

Friss hír, hogy Ausztriát az EU elmarasztalta abba a kötelességszegési eljárásban, ami az uniós munkaidő direktíva érvényesülését vizsgálta. Az osztrákok emiatt kénytelenek lesznek nagyon sok orvost alkalmazni. Sajnos, ez a magyar orvosok számára teremt könnyen elérhető, magas fizetéssel járó lehetőséget, ami további súlyos orvoshiányt teremthet a magyar egészségügyben.

Dr. Selmeczi Kamill az Alapellátó Orvosok Szövetségének elnöke határozottan ráerősített Éger doktor által elmondottakra. Kevesli azt a pénzt, amit a háziorvosi rendszer felpezsdítésére szántak. Ahogy öregszik a lakosság, amennyire nem működik a betegségmegelőzés és elmarad az emberek hajlandósága, hogy igenis tegyenek önmagukért, úgy nő az alapellátáshoz fordulók száma. Team munkában, jól képzett, szakosodott nővérekkel a bajok enyhíthetők lehetnének. De miként a háborúhoz, úgy az egészséghez is pénz, pénz és pénz kell…

Dr. Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke a sürgősségről mint rendszerező, a XXI. század kihívásainak bizonyítottan megfelelni tudó szemléletről beszélt, ami túlmutat egyes „sürgősségi" egység, vagy mentőautó problematikáján. Az akut ellátás jelen helyzetének hátterében elemezte a társadalom, a politika és a szakma szerepét és felelősségét. Hangsúlyozta az egységes oxyológia-sürgősségi orvostan képviseletének akkor van helye, szerepe, hatékonysága és haszna az akut jelegű ellátásban, ha az rendszer szinten képviseli a beteghez integrált, szakmai allokációs elvekre épülő és idő menedzsmentre képes elveit.

Rácz: egyetlen csettintésre nem megy! - 2. rész

Nem lesz könnyű tartani a nullszaldót - 3. rész