Se pénz, se Magor…Akik másképp látják

A rezidensek már nem fenyegetőznek, a szakorvosok, szakdolgozók viszont csendben távoznak az országból. E tekintetben is fogy a magyarság. Az eddig hangos egészségügyi szövetségek vagy hallgatnak, vagy jelentéktelen megszólalásokkal, nem túl hangosan (hogy sokan azért ne hallják), dicsérik az államosításnak nevezett centralizációt, a nagytérségi rendszerre történő átalakítást. (Ez alól a Magyar Orvosi Kamara és a háziorvosok szervezetei kivételt képeznek.)

A szervezetek többségének vezetője kórházi főigazgató, az államosított kórházak főigazgatói és gazdasági igazgatói állásait pedig megpályáztatják… Ez még akkor is önmérsékletre intő tény, ha a tulajdonosi jogokat gyakorló GYEMSZI részéről a pályázati kiírás elég ügyetlenül sikerült. Pedig az egészségügyben dolgozók, s az általuk ellátottak – a betegek – helyzete napról napra romlik - áll a Magyar Kórházak- és Rendelőintézetek Szövetsége elnökségének sajtóközleményében.

Csak címszavakban felsorolva a közelmúlt problémáit:
- Ma már minden szakma hiányszakma az ország valamely térségében. Ez alól az úgynevezett „divatszakmák" sem jelentenek kivételt.

- A nagytérségi ellátási rendszer létrejöttével nő a beteg utak hossza, a betegszállító cégek pedig sorra mennek tönkre az alulfinanszírozottság miatt. Ki szállítja majd a betegeket?

- Plusz pénzért a betegek előbbre kerülhetnek a várólistákon, amelyek tényszerű ismerete ma még hiányzik, hiszen csak őszre tervezik az országos várólista „létrehozását". A várólistán ily módon történő előbbre kerülés etikai abszurditásáról most nem beszélve…

- 24 milliárd hiányzik az eddig államosított kórházak legsürgősebb felújításához. Az eddig tulajdonos önkormányzatok már nem támogatják a korábbi intézményeiket, s természetesen működési támogatást sem adnak nekik. Az állami költségvetésben pedig nem látható erre forrás.

- Az államkincstár nincs berendezkedve az egészségügyi intézmények pénzforgalmának bonyolítására. A beszállító cégek számláit lassan, hosszadalmasan egyenlítik ki: vagy azért, mert nincs pénz, vagy azért, mert nem jut el hozzájuk…

- A milliárdos megtakarítás a kórházi rendszerben még csak álom: a tulajdonosi jogokat gyakorló még a vezetői pályázatokat sem képes pontosan kiírni, nemhogy a központosított beszerzéseket. Az átalakítás pedig nagyon sok pénzbe kerül.

- A folyamatos, gyógyszer kasszával kapcsolatos átalakítások veszélyeztetik a gyógyszer ellátás rendszerét, ezen belül a gyógyszertárak létét.

- Az egészségügyben dolgozók azon köre, aki részesül belőle – a háziorvosok, házi gyermekorvosok és az alapellátásban dolgozó fogorvosok kimaradtak - csak augusztusban jut hozzá a béremeléshez, miközben a béremelés forrásai meglehetősen bizonytalanok: Az úgynevezett „csipsz-adó" összege egyenlőre ismeretlen. Az egészségügy átalakításából nem származott eddig semmi megtakarítás. Az egyetlen biztos bevételi forrást, a baleseti adót pedig nem erre szánják. (Mire is szánják?)

- Az egészségügyi járulék adóvá változtatásával az ágazatban esetlegesen keletkező pénzmaradványt a jövőben már nem kötelező – mint eddig – az egészségügyben felhasználni, a költségvetés bárhová átcsoportosíthatja: az intézmények az un. „kasszasöprésből" származó pénzhez már biztosan nem számíthatnak, hogy csökkenthessék adósságaikat.

A Szövetség az Egészségügyért – Magyar Kórházak- és Rendelőintézetek Szövetségének véleménye szerint: „a centralizált irányítás több szempontból (korábban is) csődöt mondott, és torz ellátási struktúra kialakulásához vezetett." A Szövetség véleménye valójában idézet az egészségügy megmentését célzó Semmelweis-terv 2010. októberi vitairatából - áll a közleményben.