• nátha
    • Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

      Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

    • Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

      Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

    • Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

      Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

  • melanóma
    • Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

      Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

    • Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

      Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

    • Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

      Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

  • egynapos sebészet
    • Bővítéssel orvosolják a helyhiányt Budaörsön

      Bővítéssel orvosolják a helyhiányt Budaörsön

    • Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

      Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

    • Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

      Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

SEMMELWEIS 2021

Ma már senki se gondolja, hogy az egészségügyi rendszerünk ugyanolyan lesz, mint korábban, de jobb lesz-e?

Mintha sok éve történt volna, hogy a SEMMELWEIS 2020 című jegyzetemet írtam, nem pedig csak egy évvel ezelőtt. Túléltünk egy járványt. Nem mindenki, mert áldozatok is voltak. Nemcsak civilek, hanem egészségügyi dolgozók is. A három hullámban ránk törő veszedelemben egyre több betegünk volt, közöttük kollégák is. A december végén elkezdett immunizálásnak köszönhetően a harmadik hullámban már relatíve kevesebben. Ahogy közeledünk a Semmelweis napi ünnephez, először gondoljunk rájuk, tisztelettel, meghatottsággal, hiszen a legtöbbet adták, az életüket.

Utána gondoljunk azokra, akik túlélték, de a mai napig súlyos testi – lelki maradványtünetekkel küzdenek. Mindkét csoportban van barátom, jó ismerősöm, nagyon tisztelt orvos és nem orvos kollégám.

Szerencsére az óriási többség még megvan, dolgozik, és próbálja kipihenni a megpróbáltatásokat, és azon gondolkodik, mi jön ezután? Egyfelől, lesz -e negyedik hullám? Tudunk -e készülni a következőre úgy, hogy kevesebb legyen a beteg, az áldozat? Hogyan áll helyre a normális működési rend? Ma már senki se gondolja, hogy az egészségügyi rendszerünk ugyanolyan lesz, mint korábban, de jobb lesz -e? Tanultunk-e eleget, vagy még további tapasztalatokra lesz szükség?

A "normál" működési rend

Az első jeleket a háziorvosok adták, az eredeti állapotokhoz való visszatérésre ösztönző miniszteri és tisztifőorvosi biztatás ellenére szeretnék fenntartani a bejelentkezéses rendszert. Valami olyat, ami más országokban évtizedek óta norma. Nálunk, ugyancsak évtizedes hagyomány, hogy a polgárok valahogy ötletszerűen mennek háziorvoshoz. Térben és időben, szinte kiszámíthatatlanul. Ha valakinek akut panaszai vannak, ez rendben van. Eddig receptet is többnyire tőlük lehetett kapni. De most ez megváltozott. Kiderült, hogy már szinte mindenkinek vannak kommunikációs eszközei (nemcsak telefon, hanem internet alapú lehetőségek is, egészen a kétoldalú video-konzultációig) tehát az alapellátásban is szabályozható értelmes keretek között az orvos – beteg kapcsolat. Ha nem szükséges személyesen találkozni, akkor a recept „mehet a felhőbe”, az ESZT működik.

A háziorvosi ügyeletek rendezése évtizedek óta szervezés után kiált. „Spontán” kiszervezések, vállalkozások már az ország jelentős részén eddig is működtek. Ezek teljesítménye, szakszerűsége változó, a sürgősségi feladatokat elég jól el tudják látni, pláne azért is, mert közben kiépült a sürgősségi kórházi központok rendszere, amelyek szakmai biztonságot és diagnosztikus hátteret is tudnak nyújtani. A járvány nyomása alatt ezeket használni kellett, most be kellene építeni a tapasztalatokat a békeidők rendszerébe. Érdekes kísérlet indult Szabolcs Szatmár megyében, ahol az országos Mentőszolgálat veszi át a rendszer üzemeltetését. De érdemes megjegyezni, hogy ennek a kísérletnek (és a korábbi kiszervezett ügyeleti szolgálatoknak) két oldala van. Az egészségügyi oldal felől nincs kétségem, ők professzionális munkát fognak végezni, az életmentés szempontjából minden eddiginél nagyobb biztonsággal és eredményességgel.

A lakosság oldalára kell nagyon figyelni. Ott lesz olyan számtalan helyzet, ahol a szakmai kérdések, amelyek nem életmentést, de odafigyelés igényelnek, a mindennapi rendszer problémáit is jelzik. A nehezített hozzáférést a diagnosztikához, a járóbeteg szakorvosi kapacitások esetleges szűkösséget egyes területeken. A szociális, mentális és időskori megoldatlan kérdések komoly kombinációit krónikus betegségekkel, vagy azok akut fellángolásával, vagy polimorbid állapotok hirtelen drámai súlyosbodását egy új betegség, pl. fertőzés megjelenésével.

Egy ilyen hatalmas ellátásszervezési változás komoly monitorozást, a megoldatlan problémák gyors beavatkozást követelnek. Nagyon remélem, hogy ehhez van erő, elszántság, intézkedési háttér és pénz is.

A pénzhiány nyomása alatt

A pénz miatt egyébként is nyugtalan vagyok. Ismét 40 milliárd Ft felett van az intézmények lejárt szállítói tartozása. Ennek az okait nem tudom elemezni, ehhez információ kellene. Azt látom, hogy az eloszlása egyenlőtlen. Mivel a jelentős orvos béremelés március 1-vel kezdődött, ennek hatásai még valószínűleg csekélyek.

Január elejétől változott az intézmények felügyeletének, irányításának rendje, amit a veszélyhelyzet meghosszabbítása az év végéig konzervál. Eddig az EMMI miniszter és az egészségügyért felelős államtitkár képviselte a kormányban ezt a nagy adósságtömeget cipelő ágazatot. Valószínűleg volt valamilyen magyarázatuk az okokra, és ezt a kormány elfogadta, „kezelte”. A járvány kezdetén ez hatalmas bajokat okozott (korábban írtam ezekről), nem gondoltam, hogy a harmadik hullám után, egy teljesen más felügyeleti rendben (belügyminiszter – OKFŐ) ez fennmarad. Szerintem ez rossz közgazdasági eszköz, és állandó feszültséget, és kiszámíthatatlan bajokat okoz. „Reformot” se nagyon lehet indokolni vele, mert a legfőbb érintettek, a stratégiailag legfontosabb intézmények, nyilván sem megszűnni, sem érdemben átalakulni nem fognak. Az adósságnyomás kárt okoz az intézmények fenntartási költségeinek, és pont egy járvány után tudjuk, hogy a higiénés helyzet javítását nem lehet spórolással elérni.

A bér oldalon is gondot jelent, és minden kommunikációs szabályozás és visszafogás ellenére erről egyre többet lehet hallani. A pénzhiány nyomása alatt a béreket nem lehet visszatartani, de minden egyéb kifizetést lehet megszorítani, csökkenteni, halasztani, ami nagyon rontja a dolgozók hangulatát. Most éppen ennek az ellenkezőjére lenne szükség. A valóban jelentős orvosi béremelés szükségképpen kiváltotta a SI (sárga irigység) faktort. Ez jól látszik például egyes zalaegerszegi traumatológusok akaratuk ellenére nyilvánosságra került bérvitájának médiakezelésében és kommentálásában.

Pedig számomra úgy tűnik, az alapkérdésben van valami tisztázandó: nem a bérüknek megfelelő alapon számolták el az ügyeleti és túlmunka díjakat. Úgy tűnik, a probléma általánosabb, és talán ezért a heves igazgatási és média reakció. De az érvek között felbukkan egy méretes ostobaság: kevesebb dolguk volt a járvány alatt. Ha ez igaz, akkor felmerül a kérdés: mekkora létszámot osztottak be ügyeletbe? Miért nem az olcsóbb készenléti ügyeletet rendelték el bizonyos mértékben? A reakcióból az igazgatás tudatlansága, vagy ügyetlensége is „kilóg”. A traumatológusok munkáját is szervezni kell és lehet, de ehhez szakmai hozzáértés és felelősségvállalás is kellene. Mert ez az érvelés egy bűnbakképzés, ami ha országosan elterjed, furcsa következményekkel járhat. Hogy egy példával is illusztráljam: olyan ez, mintha a tűzoltók díjazását a tűzesetek számához kötnék. Ha ez így lenne, akkor az átlagos tűzeset gyakoriság miatt éjszaka és hét végén alig lenne elérhető tűzoltó. Fél városok égnének le, amíg összetrombitálnák őket. A kapacitásuk, az ügyeleti – szolgálati létszámuk tapasztalati alapokon, a rendkívüli szükségletek méreteit modellezve kerül megtervezésre. A traumatológia (és a sürgősségi ellátás) az elveit tekintve pontosan ilyen.

És sajnos van egy súlyos igazságtalansági probléma is a tiszteletre méltó orvosi béremelésben: felborította az egyéb szakemberek és az orvosok közötti sok évtizedes arányokat. Ez önmagában nem baj, de okosan kezelendő, és egy komolyabb béremelést a többi területen sem lehet megúszni.

Mivel indokoljam ezt az észrevételemet? Nagyon egyszerű.

Semmelweis születésnapja az egész magyar egészségügy ünnepe. Nem csak az orvosoké. Amikor 2010 novemberében Réthelyi Miklós professzor, akkori EMMI miniszter ezt az Országgyűlésnek beterjesztette, ez még kristálytiszta és világos volt mindenkinek. A következő hét közepén, amikor 10. alkalommal munkaszüneti nap lesz a Semmelweis nap az egészségügyben, akkor gondolkodjunk el ezen.

Az egész egészségügy ünnepe

Egy éve indított el egy országos kezdeményezést Dr. Bedros J. Róbert, az Országos Kórházi Főparancsnok helyettese, a Szent Imre Egyetemi Oktató Kórház főigazgatója. Köszönet a Hősöknek névvel, abból a célból, hogy megmutassák a hősök arcát, személyiségét, ne csak általában ünnepeljük őket. Egy héttel Semmelweis nap előtt adta át az országos jelölési processzus eredményeképpen az emléklapot, a Sacra Corona emlékérmet és jutalmat 100 egészségügyi dolgozónak. A Semmelweis nap szellemében, orvosoknak, mentősöknek, asszisztenseknek, ápolóknak, fővárosiaknak és vidékieknek, pontosan tükrözve a magyar egészségügy sokrétűségét, összetartását és együttműködését. Remélem, a kezdeményezés még évtizedekig velünk marad, mert éppen azt fejezi ki, amit az egészségügy konkrétan nem tud saját erejéből megmutatni a nemzetnek, a polgároknak.

Néhány nap múlva, amikor a lakosság átoltottsága eléri az 5,5 milliót, újabb könnyítések lesznek a járványügyi megelőző intézkedések területén. Emberileg érthető, a gazdaság működőképessége érdekében ugyancsak.

De most nagyon észnél kellene lenni. Olvasom a tavaly nyári jegyzeteimet. Tele vannak meg nem fogadott figyelmeztetéssel. Egyes járványüggyel foglalkozó szakemberek most hasonlóképpen jeleznek. Értem én, hogy az Operatív Törzs is emberekből áll, elfáradtak, sokat dolgoztak. Kitüntetést, pihenést érdemelnek. De ahogy a gyógyító egészségügyben napról napra ujjászervezik az ellátó stábokat, most tartom csak igazán fontosnak az Operatív Törzs újjászervezését és üzemeltetését. Ez is a védekező rendszerünk része, nemcsak a védőoltások. Lehet, hogy más kommunikációs formákban kell megnyilatkozniuk, de a felelősségük, aktivitásuk nem csökkenhet. Tovább kell forszírozni az oltásokat. Nem akarok itt nyilvánosan ötletelni, de nemcsak a megátalkodott oltásellenesek vannak abban a három – négymilliós halmazban, amelyiknek a nagy többsége oltandó. Tudatosan tervezni kellene a következő hónapok feladatait. Akkor is, ha elkerül minket a járvány negyedik hulláma (ebben a járványügyesek és egyéb szakemberek aktív munkája sorsdöntő lehet) vagy ha mégis belecsúszunk, ne ismételjük meg a tavalyi nyár hibáit, mulasztásait pl. a felkészülés területén.

Elképesztő mennyiségű sport és egyéb rendezvény lesz a következő hónapokban. Ezeknek közösségteremtő erejét, lelki felszabadító hatásait, „örömhormonjait” megtapasztaltuk a foci EB során, ahol a magyar fiúk nagyszerű játéka még a nem szurkolók körében is elismerést keltett. Kell ez, hogy el tudjunk viselni az élet sokféle nehézségét, akár járvány nélkül is.

De kell az a biztonságérzet, amit egy jól szervezett egészségügy tud nyújtani az ország lakosságának, a nemzetnek.

Boldog, vidám Semmelweis napot kívánok kedves magyar egészségügy!

A szerző korábbi írásai itt olvashatók

Legolvasottabb cikkeink