Svébis: legyen vétójoga a Kórházszövetségnek!

Az elmúlt négy év nemcsak a Kecskeméti Megyei Kórházban, hanem valamennyi egészségügyi intézményben nehéz időszak volt, fogalmazza meg véleményét Svébis Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség jelölt elnöke, akivel a Kórházszövetség frissen megjelent lapjában olvasható interjú az általa irányított kórház fejlesztéséről és az ágazat helyzetéről. Az 1980 óta az intézményben dolgozó, hosszú ideig orvos-igazgatói munkakört betöltő Svébis Mihály szerint rengeteg pozitív dolog is történt, hiszen számtalan beruházás indult, illetve fejeződött be a Kecskeméti Megyei Kórház életében. Legnagyobb beruházásuk az úgynevezett PÓLUS program, mely közel tizenkét milliárd forintos fejlesztést biztosított az intézmény számára, az új tömböt április 1-jén adták át.

Svébis Mihály szerint az elmúlt időszakban néhány kivételes helyzetben lévő kórház lényegesen meg tudta emelni saját bevételeit (gyógyfürdővel, külföldi betegekkel és egyebekkel), mert jól kihasználták az adottságaikat. Ahol pedig a mindennapi betegellátáson kívül más bevétellel nem számolhattak, ott nehéz helyzetbe kerültek az intézmények. Ennek számos oka van. Az egyik, hogy 2008 óta a HBCs forintértéke változatlan. Az orvosi ellátáshoz szükséges eszközök döntő részét külföldről hozzuk be, tehát mindezekre döntő hatással van, hogy mennyire emelkedtek az árak, vagy a forint/euró-árfolyam hogyan változik. Jelentős összegekről van szó. Nincs inflációkövetés, amortizáció szintén nincs a rendszerben. Úgy véli, hogy ekkora összegből ilyen szintű egészségügyi ellátást biztosítani egyfajta „magyar csoda", mondhatni, hungarikum.

A Kórházszövetségnek a jelölt elnök szerint érdekképviseleti szervnek kell lennie. Valódi szerepét akkor fogja betölteni, ha a szövetség megkerülhetetlen tényező lesz az egészségpolitika bármilyen döntésében. Svébis szerint szükség lenne arra, hogy a kórházszövetségnek legyen vétójoga, vagyis, ha a szövetség valamire azt mondja, hogy ez nem megvalósítható, azt ne lehessen megtenni. Minden döntésbe be kell vonni a szervezetet, és oda kell figyelni a véleményére, mert végső soron a tagkórházak véleményét közvetíti.

„Mi meg tudjuk mondani, hogy egy bizonyos rendelkezésnek milyen következményei lehetnek az intézményekben. Az elméleti döntéseket le kell tudni modellezni, hogy lássuk, a gyakorlatban működnek-e, de még azelőtt, mielőtt bármilyen visszafordíthatatlan lépés történne. Úgy gondolom, hogy a Kórházszövetség rengeteg végrehajtási dologban is segíthet. Ennek mindig is lesz kényes része, hisz a magyarországi intézményi struktúrának százötven éves gyökerei vannak, sok minden a megszokáson is alapul. Ezeken kellene változtatni, de együttműködve. A magyar egészségügyet egy nagy, fából épült toronyhoz szoktam hasonlítani, ami recseg-ropog. Amikor látjuk, hogy jön egy kis szellő, és ennek következtében egy kicsit megbillen, akkor gyorsan keresünk egy éket, betesszük, és várunk. Ha nem dőlt el a torony, akkor minden rendben van. Ez nem jó! Az egész építményt kellene megerősíteni, hogy ne ezek a kis ékek tartsák meg, mert egyszer jön egy nagyobb fuvallat, és ránk dől az egész építmény" – fogalmaz az elnök.

A Magyar Kórházszövetség kongresszusa ma kezdődik, részletek, program itt!