Szakszerűtlenül látják el a krónikus sebeket

Megoldatlan a krónikus sebek miatt szenvedő betegek szakszerű ellátása, ugyanis nincs elegendő orvos és ápoló, aki ennek a speciális tudásnak a birtokában lenne. Nem véletlen, hogy a betegek többnyire elégedetlenek az ellátásukkal, ám hiába menekülnek a magánellátásba, ott ugyanúgy gyakorlatlan szakemberekbe futhatnak, derült ki prof. dr. Daróczy Judit bőrgyógyász előadásából a novemberi Medicinafórumon.

Éppen ezért foglalkozni kell ezzel a kérdéskörrel, ráadásul a lakosság meglehetősen magas, három-öt százalékban érintett valamilyen krónikus seb miatt, s gyakori, hogy a szakszerűtlen ellátás miatt különböző fokú, sokszor súlyos szövődményeket szenvednek el. Magasak a betegek magánkiadásai (gyógyszerek, sebkezelő anyagok, segédeszközök, stb.), akár jövedelmük tíz százalékát is felemészthetik, ami riasztó és szívszorongató adat a professzor asszony szerint.

Adatokkal bizonyította, hogy ezen a területen bőven akad tennivaló, hiszen például a nem megfelelő sebkezelés számlájára írható, hogy évente mintegy kilencezerre tehető a nem trauma miatt végrehajtott amputációk száma, amivel Európában az élenjárunk. A szövődmények – bőr- és lágyrészfertőzések – a betegek életét is veszélyeztetik, sorolta tovább a riasztó adatokat a professzor asszony.

A szakszerűtlen ellátás megkeseríti a betegek életét, s ezen túl rendkívül költséges is az egészségügyi kassza számára. A sebkezelők nem megfelelő használat, a szövődmények miatt végrehajtott drága műtétek, az intenzíves ápolás, az antibiotikumok használata, a súlyos csonkítások miatt szükséges rehabilitációs kezelések kiadásai mind-mind többletteherként jelentkeznek az ágazatban. Ezek nagyságrendjét csak becsülni lehet, de minden bizonnyal több milliárd forintról lehet szó, tette hozzá prof. dr. Daróczy Judit.

A krónikus sebellátásnak multidiszciplináris formában kellene megvalósulnia, vagyis a bőrgyógyász, infektológus, angiológus, sebész, érsebész, belgyógyász, diabetológus együttműködésére és egymás közti kommunikációjára lenne szükség.

Kiderült, hogy nem csak hozzáértő szakemberekből van hiány, de nincsenek megfelelő kezelőhelyek sem (kórházak, szakrendelők). Az alapellátásban, otthonápolásban pedig nagyon kevés a sebkezelésben jártas ápoló, holott itt jelentkezik a legtöbb beteg: az otthonápolást körülbelül hetven százalékban a krónikus sebek miatt veszik igénybe a betegek.
Nincsenek meghatározott betegutak, a kivizsgálás jellemzően elhúzódik, a szakmák összefogása sokszor sikertelen, sőt: nincs is konszenzus a szakmák között, időnként ellentmondásos ellátási döntések is születnek.

A krónikus sebek nagyrészt (75 százalékban) a krónikus vénás elégtelenség miatt alakulnak ki, ezek kezelésére az egészségügyi ellátásra fordított teljes költség több mint 1 százalékát költik. Ez is mutatja, hogy a nem megfelelő ellátás milyen nagy kiadással jár. Az egyéb okok miatt kialakult sebek – artériás szűkület, cukorbetegség, neuropathiás, nyomási fekély, stb. – kezelésére becsült adatok szerint az egészségügyi ellátásra fordított teljes költség több mint 5 százalékát fordítják. Ez már óriási szám, amiben szintén benne van a nem megfelelő kezelés, ráadásul nem is minden itt kerül elszámolásra, mert számos területen folyik az érintett betegek ellátása.

Javasolta, hogy az egészségügyi szakpolitikai elemző rendszerek foglakozzanak érdemben a krónikus sebek költséghatékony ellátásnak problémájával, mutassák meg, micsoda óriási pénzeket, munkaerőt von el az ellátásból a nem megfelelő krónikus sebkezelés, hívta fel a figyelmet prof. dr. Daróczy Judit.

Nyugat-Európában szerezett tapasztalataira hivatkozva elmondta, azért jobb ott a sebkezelés minősége és a betegek ellátása, mert hangsúlyt fektetnek a költséghatékony kezelésre. Sebkezelő centrumokban látják el a betegeket, hiszen így koncentrálható a speciális szaktudás, ellenőrizhető az ellátás, s megvannak az útmutatások. Ennek köszönhetően költséghatékonyabb az ellátás és jobbak a betegségmutatóik.

A szakszerű sebkezelés elméleti tudás mellett gyakorlati jártasságot is igényel, ám ilyen gyakorlatorientált oktatás jelenleg nincs hazánkban. Ezen a helyzeten segíthet a tervezett OKJ-s sebkezelő szakápoló képzés, amely a tervek szerint 200 óra elméleti és 300 óra gyakorlati oktatásból állna. A képzés tematikáját kidolgozó munkacsoport már megalakult, s az új képzést a szakmai tudományos társaságok is támogatják.