Az első magyar szívtranszplantáció az immár nyolcvanéves Szabó Zoltán professzor nevéhez fűződik.
A magyar szívsebészet doyenjével az Egészségügyi Gazdasági Vezetők (EGSZ) szakmai folyóirata készített interjút. A professzorral folytatott beszélgetésből kiderül, hogy Szabó Zoltán a hazai szívsebészek második generációját képviseli, de nemzedéküket már egy újabb generáció követi, sőt már az ő utódjának utódja is aktív vezető.
Az első magyarországi nyitott szívműtétet megelőző történethez tartozik, hogy Szabó Zoltán és kollégája, Gömöry András 1958-ban Brünnbe ment tanulmányi útra, hogy Navratil professzor klinikáján az Amerikából kapott szívmotort tanulmányozzák. A kint látottak és Gömöry András, valamint Gerber Antal mérnök elképzelései alapján kezdődött meg aztán a szívmotor hazai tervezése és az Irodagép-javító Vállalat általi előállítása. Akkoriban úgy teltek a napjaik, hogy délelőtt műtöttek, délután pedig kutyákon gyakorolták be a nyitott szívműtétekhez szükséges mozdulatokat. Az addig is művelt zárt szívsebészeti műtétek mellett nagy ugrásnak számított, hogy 1960-ban az elkészült szív-tüdő motorral, extrakorporális keringés segítségével elvégezhették az első sikeres nyitott szívműtéteket. Először a Kardiológiai Intézetben, majd a városmajori klinikán történtek a beavatkozások.
Az első hazai szívtranszplantációt megelőzően már 25–30 fős szakembergárdát képeztek ki, a leendő transzplantációs team-et. Az orvosok külföldi tanulmányútjai és sok itthoni modellgyakorlat után 1991 nyarán álltak készen a szívátültetésre. Az első "éles" transzplantációs riadó pár hónap múlva, novemberben következett be...
A teljes interjú a Weborvos Pro portálon olvasható.