Nem professzionális csapat dolgozik az átalakításon: akik csinálják, most tanulják.
Meg kell tanulni az együttműködés és a koordináció kultúráját a kórházi menedzsmentnek, amelyet nem egy professzionális csapat segít az ellátás átszervezésében, ugyanis példa nélkül álló folyamatot kell levezényelniük, így ők is most tanulják a tennivalókat – fogalmazott Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár az IME konferenciáján a GYEMSZI-re utalva. A realitások érzékeltetésére megjegyezte: nem várható, hogy január elsejétől egy csapásra minden probléma megoldódik a sok érdektől tagolt rendszerben. Mint mondta, nagyon erőteljes kísérlet folyik annak érdekében, hogy „rendet tegyünk az ágazatban". Szeretnék, ha a legjobb kórházi menedzsmentgyakorlatokat meg tudnák honosítani az ellátás irányításában, hiszen így létre jöhetne egy rugalmas, pragmatikus ellátórendszer.
A GYEMSZI szerepére utalva leszögezte: nem egy vízfejet ültetnek az ellátókra, a háttérszervezet ugyanis nem foglalkozik a kórházak hétköznapi problémáival. „Hiszek a felelős, autonóm rendszerek működőképességében", tette hozzá az államtitkár.
Ezúttal is szóba hozta humánerőforrás-krízis megoldásának szükségességét, és leszögezte: az egészségügy sorsfordító kérdése a helyzet rendezése. Ma már kormányhatározatba foglalták, hogy minden felszabaduló forintot a bérekre kell fordítani, így a feltárt tartalékok, a termékadó jelentős része a dolgozókhoz jut el. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy az év végéhez közeledve van még néhány meglepetés a tarsolyukban, ám részleteket még Kökény Mihály, volt egészségügyi miniszter faggatózására sem volt hajlandó elárulni.
Az elvi alapok megvannak az átalakításhoz, folyik az állami kézbe vétel a kijelölt intézményeknél. Folyik a kapacitások újraosztása és a területi ellátási kötelezettségek újragondolása is. Év végéig meg kell születniük a megállapodásoknak és a teljes információátadásnak a megyei és fővárosi intézmények körében. Tájékoztatásából kiderült, hogy a hatalmas intézményi szerződésállomány feldolgozásához fél évet adtak maguknak, egyelőre ezek nem kerülnek terítékre. Egységes szempontú országos felügyeleti rendszer fog kialakulni az eddigi inkább esetleges helyett.
Szintek, ellátások
A fekvőbeteg-szakellátási struktúra átalakításának szempontjairól tájékoztatta a hallgatóságot dr. Imre László, a GYEMSZI Egészségszervezési és Finanszírozási Főigazgatóságának vezetője. Például vizsgálják, hogy az egyes megyékben mekkora az elvándorlási hajlandóság, vagyis a lakosság milyen arányban lépi át a megyehatárokat. A Fejér megyeiek közel harminc százaléka a fővárosban keres gyógyulást, s ennél is magasabb, mintegy negyvenszázalékos a Heves megyében élők „vándorlása".
Azt is vizsgálják például, hogy ma miként funkcionálnak a tervezett térségek. A nyolcból igazából csak hárommal, méghozzá a fővárosi térségekkel van gond – ez is mutatja, hogy a fővárosi térségeket nem lehet az ország többi egységéhez hasonlóan kezelni.
A progresszivitási szintek meghatározásában a Szakmai Kollégium segítette a GYEMSZI-t: mint Imre László leszögezte, objektivitásra törekedtek, számos tényezőt megvizsgálva, például az esetszámokat, a populáció nagyságát, az időtényezőt.
Megerősítette a korábban már ismertetett elképzeléseket: egyes progresszivitási szintű ellátást – a betegek hetven százalékát ebben a „körben" gyógyítanák – minden intézmény nyújtana, akár városi, akár megyei, sőt, akár térségi centrum is. Ugyanakkor a bonyolultabb ellátásokat már a megyei és térségi kórházakban végezhetnék. Az országos centrumok (mint például az égésplasztika), pedig kiemelt, speciális ellátást nyújtanának, olyat, amire a térségi központi kórházak sem alkalmasak.
Erősek és beavatkozók
Elképesztően erős szervezetté válik a GYEMSZI, ugyanakkor komoly felelősségvállalás is nehezedik vezetőség vállára, miközben a monolit jelleg sebezhetővé teszi a szervezetet Sinkó Eszter szerint. Az egészségügyi közgazdász úgy látja, hogy a Térségi Ellátásszervező Központok majd akkor vehetik át igazán területi irányító funkciójukat a hasonló feladatot, ám országos szinten ellátó GYEMSZI-től, ha már beáll az ellátásszervező rendszer.
Az államosítás kapcsán hiányolta a társadalmi vitát, a közvélemény megfelelő informálását. A további változásokat taglalva pedig egyenesen drámai fejleményként értékelte, hogy a társadalombiztosítási járulékokat adóvá kívánja átminősíteni a kormány. Az egészségügy szerinte még sebezhetőbbé válhat, hiszen a mindenkori kormány aktuális pénzügyi helyzetének szolgáltatja ki az ágazatot az államháztartási javaslat.
Sinkó Eszter szerint az egészségügy irányítása akkor vált kevésbé erőteljessé, amikor először neveztek ki olyan ágazati vezetőt, aki nem politikus, hanem szakértő volt, politikai háttér nélkül. Példaként Székely Tamást említette (de mindenki azonnal továbbgondolta a „névsort" – a szerz.). Onnantól kezdve a pénzügyminisztérium és most a Nemzetgazdasági Minisztérium folyamatosan beavatkozik az egészségügyi rendszer működésébe, olyan kérdésekben, amelyeket korábban nem engedett meg magának, fogalmazott az egészségügyi közgazdász.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!