Nem dől a saját kardjába, inkább harcol a végveszélyben lévő egészségügyért.
Állítja, tisztában van az egészségügyi ellátórendszer súlyos gondjaival, azt sem tartja kizártnak, hogy a 25. órában járnak, ám bizakodással igyekszik megközelíteni a helyzetet, fogalmazott Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a XV. Önkormányzati Egészségügyi Napok kongresszus mai záró előadójaként. Hozzáállásának érzékeltetésére példaként hozta fel a mások által a kudarcosnak ítélt rezidens ösztöndíjprogramot, mondván: ő nem azt nézi, hogy hatszáz helyre csak száznegyvenen jelentkeztek, hanem azt, hogy ennyi ember sikerült megmenteni a végveszélyben lévő egészségügy számára.
Sokfelé ágazó előadását négy kulcsszó köré szervezte: költségvetés, államosítás, hr-krízis és a Semmelweis Terv megvalósítása.
Pozitívumként értékelte, hogy a feszes gazdálkodásnak és az új jogi szabályozásnak köszönhetően nem szállt el az immár transzparensen működő E. Alap, sőt, a vártnál jobb helyzetben van, miközben a gazdasági környezet sokkal kedvezőtlenebbé vált. Ha semmi extrém nem történik, lehetőség lesz kisebb korrekciókra, a nehéz helyzet szolid kezelésére, tette hozzá.
Büszkén emelte ki, hogy az egészségügy az egyetlen ágazat, amely teljesíteni tudta a költségvetésben és Széll Kálmán Tervben rárótt penzumot. Az új fixesítési eljárással 2012-re 20 milliárd forintos megtakarítást érhet el a gyógyszerkassza számításai szerint. Beszélt arról is, hogy kemény tárgyalások folynak a jövő évi költségvetés összeállításáról, s a jelen állapot szerint az ideihez közel azonos nagyságrendű forrás áll majd az ágazat rendelkezésére. Ezt bővítheti a népegészségügyi adó, a közös közbeszerzési eljárások során megtakarított forrás, de rendelkezésre áll az Új Széchenyi Tervben is tízmilliárd forint, amit újabb ösztöndíjprogramra fordítanának (ennek részleteit hamarosan kidolgozzák). Sokadszorra ismét leszögezte: minden megtakarítható forintot az emberi erőforrásra fordítanak, s a közeljövőben emelni kívánják az egészségügyiek pótlékait.
A költségvetésnél maradva elmondta, hogy az önkormányzatok teljes adóssága 1247 milliárd forint, aminek azonban csak töredéke például a kórházak tartozása: tavaly év végén 18 milliárd forintot tett ki, így súlyos tévedés azt állítani, hogy az egészségügyi intézmények miatt „borultak meg" a települések.
Az államosítási csikicsuki kapcsán így fogalmazott: elképesztő játék folyik, kié legyen a kórház, holott világos kormányhatározatok születtek ez ügyben. Eszerint az ágazati stratégia elfogadásáig a megyei kórházak a megyei intézményrendszer részeként az adott kormányhivatalhoz kerülnek, míg a fővárosi intézmények a minisztérium fennhatósága alá. A városi kórházak hovatartozásáról egyelőre nem született elvi döntés, bár egy másik elvi döntés szerint az aktív fekvőbeteg-ellátás állami feladat lesz, megyei szinten legalábbis.
Szócska Miklós direkt nem beszél kórházbezárásokról, helyette fontosabbnak tartja annak tisztázását, hogy a beteg hol fogja a legjobb ellátást kapni. Hamarosan indul az a projekt, amely négy intézménnyel a funkcióváltás módszerét lesz hivatott kialakítani. Ezzel már „átcsúszott" a Semmelweis Terv megvalósításával foglalkozó kérdéskörre.
Számtalan adatot dolgoztak fel az intézményektől bekért felmérésekből és egyéb szervektől beérkező jelentésekből, ám egy meglehetősen fontos kérdésben nem látnak tisztán, ismerte el az államtitkár: még nem vizsgálták a háziorvosok továbbutalási gyakorlatát az egyes térségekben. Ugyanakkor például a fővárosi kardiológiai ellátást már górcső alá vették, illetve vizsgálják, hogy egy adott ellátáshoz egyes térségek lakosai milyen utazási idővel (hogyan optimalizálható ez az időtartam) jutnak hozzá: a negyvenperces „menetidő" jó európai átlagnak felel meg.
A feladatokat tartalmazó időtábláját is megmutatta a hallgatóságnak, jelezve, hogy a feladatokat egyedül nem tudja végrehajtani, támogató szakmai környezetre, a kollégák együttműködésére van szüksége.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!