SZÜLŐOTTHON?

Szülőotthon. Olyan szép szóösszetétel. Szülő is és otthon is. Valami vágyódás a két fogalom harmonikus összekapcsolására. Vigyázat: nem otthonszülés! Néhány éve még mekkora médiabalhé volt ebből Magyarországon. Mellette is, ellene is érvek, tények, érzelmek repültek a levegőben, azaz a digitális terekben. Egy ikonikus vezetőt börtönre ítéltek egy komoly szövődmény miatt. Azután elhalkult és elhallgatott az ügy, jöttek helyette mások. De hogyan került ismét elő a szülőotthon kifejezés?

Tiszta vizet a pohárba?

Takács Péter megpróbálta a héten, a Hír TV-nek adott interjújában. Zajlik – nem túlságosan átláthatóan – a kórházi rendszer átszervezése. Sok évtizedes probléma került elő: a demográfiai változások, a születésszám csökkenése megkérdőjelezte számos szülészet-nőgyógyászati osztály hatékonyságát, gazdasági eredményességét, végső soron: létét.

Helyzetüket súlyosbítja az egyre általánosabb ápolóhiány. Arról nincs hír, hogy szülésznők, bábák is lennének a hiánylistákon, furcsa mód, orvosok viszont vannak. Mivel a reformátorok korábban deklarálták, „kórházat nem zárunk be”, akkor mégse lehet a folyamatot a szülészetek bezárásával kezdeni. Nosza, keressük meg a helyüket: legyen családbarát, természetes szülés barát, bababarát, minden barát a szülés!

Tulajdonképpen szimpatikus ötlet

Persze, újnak és innovatívnak kevéssé mondható, de legalább megpróbál valamilyen valóságos szükségletet kielégíteni. Régi a történet, hiszen ugyan a Semmelweis filmben kórházi körülményeket látunk, de azt lehet tudni, hogy a szülések óriási többsége akkoriban, és még közel száz évig otthon történt.

Nem is volt esély az akkori közlekedési viszonyok között kórházba jutni, és a szülések döntő többsége esetén ez nem is volt szükséges. Hogy a XIX. század végétől és a XX. század elejétől miért került sor a szövődménymentes szülések medikalizációjára, afölött legalább száz éve vitatkoznak. Orvosok, polgárok, politikusok, újságírók.

Az egyik állítás: a terhesség és a szülés természetes folyamat, nem kell beleavatkozni. Hát, ha nincs baj, akkor nem is kell. De ha baj van, az akkor nem ritkán nagy baj, és mind a magzat, mind az anya veszélybe kerülhet. Ilyenkor pedig orvos kell, nem ritkán sebész, érzéstelenítés, folyadék- és vérpótlás. Ha az újszülöttel van valami gond, akkor specialista, különleges ápolás, esetleg inkubátor. Igen, az ember a történetét tekintve természeti lény, de a több százezer éves civilizáció meglehetősen átalakította a szervezetét. Másfelől vannak olyan genetikai elváltozások, amelyek akár az anyán, akár az újszülöttön beavatkozást követelnek.

Viták és ellentmondások

Az elmúlt száz év orvosai, egészségpolitikusai, társadalomtudósai, sőt közgazdászai is sokat vitatkoztak erről, de legfeljebb időleges eredménnyel, kompromisszummal. A teljes terhességi folyamatot és szülési epizódot kíséri ez a kettősség.

Álljon itt néhány furcsa adat: Magyarországon, az elmúlt évben a császármetszések gyakorisága 40,86% volt, a NEAK statisztikája szerint. Hát ez messze van a természetes szüléstől.

Van itt még egy fontos tényező: a demográfia. A Trianon utáni Magyarországon sok-sok éven át 240-260 ezer szülés volt évente. Ezek döntő többsége otthon történt. De a szövődmények is ott jelentkeztek. Ennek hatására kezdték a lakossághoz közelebb elhelyezkedő szülőotthonok telepítését, amelyek NEM a kórházakban voltak. Ám ez elég lassú folyamat volt. Például az Újpesti Szülőotthon története 1927-ben történt megnyitásától a 2007-ben történő bezárásáig 80 évet ível át.

Demográfia

A demográfiát, az élveszülések számát időnként „hullámhegyek és völgyek” jellemzik. Ilyen volt a II. világháború utáni első békeévek magas születésszáma, ma őket nevezik baby boomereknek, egyben azt is jelezve, hogy esélytelen távolságban nőttek fel a mai digitális világhoz képest.

Jómagam például ekkor születtem, Miskolcon, otthon, a Kartács utcában, egy bába és a nagyon gondos idősebb Pálossy Béla körzeti orvos segítségével. Később jött a „Ratkó-korszak”, a születésszám politikai erőszakkal kísért növelése, összekapcsolva a művi abortusz drákói tiltásával. Majd az 1960-as évek politika enyhülése fokozatos, de komoly születésszám csökkenéssel járt. Erre az időre esett a kórházi rendszer jelentős fejlesztése, főleg a városi kórházaké, amelyek kezdték átvenni egyes szülőotthonok szerepét. Az elmúlt tíz évben folyamatosan csökken a korábban is folyamatosan csökkenő éves születésszám, 2023-ban például, a KSH adatai szerint, 85.200 gyerek született Magyarországon. A reprodukciós ráta negatív, a népesség fogyása mérhető. Okos, szerteágazó, lakosságbarát támogató intézkedések kellenek.

Amire nem lehettünk büszkék

Két szomorú dimenziót kell itt megemlítenem: az egyik dráma a hálapénz-rendszer megerősödése, amely a kórház felé terelte a szüléseket, a lakosság számára a biztonság illúziójának erősítését, a művelőknek pedig biztos megélhetést nyújtva.

A másik dráma, a születésszabályozás legrettenetesebb eszköze, a mesterséges terhességmegszakítás az elterjedése. Ez utóbbi azután az 1970-es évek elejétől lassan csökkenni kezdett, mert hozzáférhetővé váltak a születésszabályozás gyógyszeres és később eszközös lehetőségei. De teljesen nem tűnt el, és ennek is számos oka még ma is felderítésre és megoldásra vár.

Megoldás, feltételekkel

Visszatérve az alapkérdésre: ha kellő támogatással hozzák létre a kórházi szülőotthonokat, akkor érdemes legalább is megpróbálni. Számos mai kórház egyébként elavuló pavilonrendszere erre kínál strukturális megoldást. A kórházi nyüzsgéstől – és főleg a nozokomiális fertőzésektől – izolálva, a komoly orvosi diagnosztika és beavatkozási lehetőségek közelében lehetővé tenni a biztonságos, kényelmes szülést – ebben van valami vonzó.

De ne tévedjünk: ez pénzbe fog kerülni. A mai szülészetek épített környezete, komfortja, szobái és kiegészítő helyiségei és technikai felszereltsége ettől komoly távolságban van. Másfelől, egy ilyen rendszer talán segít csökkenteni a kórházi állapotok között történő terhesgondozás és szülés okozta félelmeket. Mert a mai rettenetesen alacsony évi születési szám segítő beavatkozásokat követel. A feltételek komoly javulása, segíthet a második, harmadik gyermek vállalásának eldöntésében. Mert nem ritkán hallottuk, hogy az ifjú édesanya tortúrája negatívan befolyásolta a döntéseiket.

Egyéb gondok

Ki is találtam a korszerűsített jelszót, P. Howard mitológiájából: Tiszta vizet a nyílt kártyák közé!

Azt nehéz elképzelni, hogy egy ilyen pozitív, mosolygós fejlesztési folyamat zavartalanul megvalósulhat, amíg a kórházak ismét az eladósodás rémével, az újra növekedésnek induló adósságállománnyal küzdenek.

Február végén ismét 100 milliárd forint felett volt a lejárt szállítói állomány. Ennek menedzselése annyi figyelmet von el a normális ügyektől, ami pontosan az üzemeltetés kiegyensúlyozottságához kellene.

Ebben a légkörben, a gazdasági bajok és hiányok mellett, az igazából nem jól összehangolt és arányosított béremelések és viták rendkívül előnytelenül hatnak a humán erőforrás megtartására. Államtitkár úr volt kórházigazgató. A bérügyek kényességét a saját bőrén tapasztalhatta. Jó lenne, ha maradna ereje ezeket a tapasztalatokat hasznosítani és főleg a kormány felé bizonyítani: az egészségügyben a bérek felzárkóztatása és rendezése még sok kívánnivalót hagy maga után! (Elég diplomatikus voltam? – J)

Lehet, hogy statisztikusan nincs sok probléma az új ügyeleti rendszerrel. De ha ez így igaz, akkor fokozott figyelmet kellene fordítani a sporadikus problémák tanulságaira, a vitás kérdések feloldására. Megérné!

És hogy van-e mindehhez elegendő energiája, támogatása, pénze a miniszternek, az államtitkárnak, az ágazatnak?

A meghirdetett programok eredményessége fogja megadni a választ. 

Címlapkép forrása: Midhun Joy, Pexels.