Túlzóak a háziorvosokkal szembeni elvárások

Az alapellátásban dolgozó orvosok munkájukban magányosnak érzik magukat és hiányolják a szakmai irányítást, támogatást. Az elvárásokat túlzónak érzik, hiszen egyszerre kell orvosként és menedzserként helytállniuk. Erre a helyzetre szolgálhat megoldásként a praxisközösségek működtetése, mely a feladatok és a tapasztalatok megosztására alapulva emelheti az alapellátás színvonalát - derült ki a GfK Hungária háziorvosi praxisok körében végzett felmérésének össztefoglalójából.

Az egészségügy modernizálásának sarokkövei az alapellátás megerősítése, a háziorvosok munkájának magasabb szintű elismerése, tevékenységük megfelelőbb finanszírozása és a hatékonyabb ellátás megszervezése. A GfK Hungária a háziorvosi praxisok tevékenységének felmérésével, az orvosi munka magasabb szintre emelésének támogatásával járult hozzá – támogatók segítségével – az alapellátás erősítésének folyamatához.

A háziorvosi praxisok tevékenységének sokoldalú felmérése nyomán körvonalazódott, hogy a háziorvosokkal szemben jelenleg támasztott elvárások túlzóak, hiszen egyszerre kellene összetett gyógyítói-gondozói-megelőző tevékenységet folytatniuk, illetve vállalkozást működtetniük annak ugyancsak rendkívül sokrétű feladattömegével. A mára kialakult helyzetben a háziorvosi praxisok önállósága egyben azt is jelenti a legtöbb esetben, hogy a gyakorlatban teljesen gazdátlanná váltak és mindenféle irányítás, illetve bárminemű támasz nélkül működnek. A mindennapi gyakorlatban a háziorvosok munkájuk legnagyobb részét nem szűken vett orvosi tevékenységekkel kell, hogy töltsék, sokkal inkább más szakképesítésű dolgozók feladatát végzik. Hiányzik a rögzített működési mód és nincsenek egységes szervezési keretek.

Mindezek következtében a háziorvosok többsége munkájában magányosnak érzi magát, bevallásuk szerint olyan „mintha mélyvízben lennének". Emellett a legtöbbjük számára alig van kapaszkodó a munkavégzésben és fenyegetésként élik meg a sokféle előírást, hatósági megfelelést és ellenőrzést. A rájuk háruló rengeteg adminisztráció mellett nagyon kevés idejük jut a betegekre és sokszor érzik úgy, munkájukat valódi eszközök nélkül végzik.

A fentiek ismeretében nem meglepő a különböző hazai és nemzetközi felmérések az a – megdöbbentő – eredménye, mely szerint az orvosok, különösen az orvosnők, korábban válnak súlyos beteggé, mint hasonló végzettségű és jövedelmű társaik. Sokuk válik idejekorán kiégetté, a lelki betegségek és az ezekből fakadó halálozás aránya is magasabb körükben.

„A tudományos vizsgálatok eredményei alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy ma már nem a mosónők halnak korán, sokkal inkább az orvosnőkre igaz ez az állítás" – hívja fel a figyelmet dr. Lantos Zoltán, egészséggazdasági szakértő, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója. „Ebben jelentős szerepet játszik az a tény, hogy nem tisztázottak pontosan az orvosi feladat határai, az elvárások és nagyon sok feldolgozatlan lelki teherrel jár ez a foglalkozás" – teszi hozzá a szakértő.

A háziorvosok túlterheltségének kezelésére az egyik lehetséges megoldás a praxisközösségek működtetése, amelyekben több háziorvos közösen von be a menedzsmentbe más szakmabelieket, illetve vesz igénybe támogató funkciókat. Így például egy-egy praxis önállóan nem tud pszichológust, gyógytornászt vagy dietetikust alkalmazni, illetve telefonos szolgálatot működtetni, megosztva és a finanszírozást ezekhez a feladatokhoz igazítva olyan szolgáltatásforma jöhet létre, amely mind a betegek, mind a gyógyítók érdekeit szolgálja. Így a rendelések alatt az orvosok sokkal több időt tudnak valódi orvosi tevekénységre fordítani.

A praxisközösségek feladatmegosztása mellett a tapasztalatok megosztása is támogatja a magasabb színvonalú ellátást. A többek között Németországban az alapellátás szerves részeként alkalmazott Bálint-csoport módszerével a háziorvosok közösen tudják megoldani a munkájuk során felmerülő problémáikat.