A miniszter már megvan. Várjuk a folytatást. Dr. Szepesi András jegyzete.
Országgyűlési választás és kormányalakítás között. Érdekes időszak. Miniszter már hivatalosan is van, a szakállamtitkár sejthető. A csapat többi része még az éji homályban. Kormányprogram hogyan is lenne, hiszen bő egy hét múlva alakulnak meg formálisan.
Elzúgott a választási kampány, az ellenzék próbálta az egészségügy bajait a középpontba állítani, Dr. Hegedűs Lórántné józan értékelése szerint: sikertelenül. Azért a kampány hozadéka itt maradt, számos megoldatlan vagy elmérgesedett problémát hamar orvosolni kell, hogy ne legyen nagyobb baj. Sürgősségi ellátás, háziorvos hiány és elöregedés, várólisták, nosocomiális fertőzések valódi mértéke, szakemberek belső-külső elvándorlása, budapesti kórházak elmaradottságai. Néhány dolog elmozdult: bérezés javulni kezdett, technika fejlődött, az Egészséges Budapest program is több már, mint kommunikációs jelenség. Jól jelzi az egészségügy professzionális világa és a médiumok közötti távolságot az a vastaps, amivel a több mint 500 kórházi vezető elköszönt Ónodi-Szűcs Zoltántól. Ezzel ismerték el azt a szakszerű, személyes erőfeszítést, amit a szakmáért tett, egyáltalán nem könnyű körülmények között, „beosztott” államtitkárként.
A „szakma” és a közvélemény erős követelését Orbán Viktor zseniális személyi húzással oldotta meg, nem az egészségügynek lett külön minisztériuma, hanem a teljes „emberminisztériumot” helyezte egy idősebb, tapasztalt gyakorló orvos, vitán felül sikeres intézményvezető parancsnoksága alá!
Ezzel ismét a figyelem középpontjába kerülhet sok égetően fontos kérdés. Más erőtérbe kerül a NEAK, mert egy nagy súlyú miniszter erősebben tud beleszólni a források elosztásába. Ebből a MOK és számos szakértő szerint hiányzik a GDP mintegy 2%-a. Ebből lehet további béremelés, a TVK bővítése (vagy eltörlése) sok eszköz, anyag, ami a betegek biztonságát, kényelmét, jobb ellátását szolgálhatja.
Mivel az onkológia áll a legjobban a minőségbiztosítás és a szakmai protokollok bevezetésének ügyében, az új miniszternek nem kell sokáig magyarázni, mit tegyen a többi területen.
Talán azt is sokkal hamarabb megérti, (szerintem régen tudja) hogy az egészégügyi rendszer működésének igazgatási kereteit újra kell gombolnia. Más típusú működése van egy társadalombiztosítási rendszernek, és ettől sok ponton eltér az állami egészségügyi rendszer. Ez sajnos bonyolult, de megkerülhetetlen kérdés. Mindkettővel jó népegészségügyi eredményt lehet elérni, de csak akkor, ha teljesen kiépítik a rendszerét, a központtól a perifériáig. Ez irányítási, ellenőrzési (szervezeti és minőségi értelemben), visszacsatolási struktúrákat jelent. Az előző években a központi és a fővárosban működő alközpontok (NEAK, ÁEEK, tisztiorvosi helyettes államtitkárság) jól-rosszul kiépültek. A MÉRTÉK című kormányzati tanulmány rengeteg anyagot tartalmaz a változások megalapozásához. DE hogy működjön a rendszer, el kell jutni oda, ahol a betegek és az ellátó rendszer a gyakorlatban találkozik. Ki kell építeni nemcsak a nagytérségi (megyei, regionális – ma ez is nagyon gyenge), hanem a kistérségi (kb.járási) felelős, segítségre, beavatkozásra képes igazgatási, irányítási szervezeteket. Takarékosan, de szakszerűen.
Na, ezekhez már kell a kormány, a kormányprogram és a megvalósítást elvégző, garantáló vezetők. A miniszter már megvan. Várjuk a folytatást.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!