Svédország: kemény viták a gyógyszerbüdzséről

Svédországban az állam a megyei önkormányzatok szövetségével (SFCC) további költségmegosztási tárgyalásokról egyezett meg, ám a megoldandó problémák száma továbbra is jelentős. Az önkormányzati szövetség rámutatott, hogy a megegyezés határideje lejárt, és a hátralévő ügyek rendezésére „legkésőbb most" kell sort keríteni.

1997-ig a gyógyszerköltségvetés kialakítása állami hatáskör volt, egy döntés nyomán azonban ezt 2001-re a megyéknek kellett volna átvennie. Mivel erre nem került sor, megegyeztek a kiadások megosztásában – ez az egyezmény pedig ez év utolsó napján érvényét veszti. Jelenleg a költségvetés a kiadásokból 1,5 milliárd koronát (0,2 milliárd dollárt) vállal, az ezen felüliekből a megyék is részt vállalnak. Az SFCC szerint a deficit az idén „csak" 700 millió korona lesz, vita folyik azonban arról, hogy ezért milyen arányban felelős az állami, és a helyi finanszírozás. Egyetértés csak azzal kapcsolatban van a felek közt, hogy a közös teherviselésnek folytatódnia kell.

Az állam szeretné, hogy a megyék eleget tegyenek a Gyógyszerkedvezmények Bizottsága (GyB) által megfogalmazott követelményeknek, ezt azonban nem feltétlenül követeli meg, mindössze azt tartja kívánatosnak, hogy a betegek ennek megfelelően maximális előnyökhöz jussanak (például hogy hozzájussanak bizonyos készítményekhez, s ehhez támogatást is kapjanak).

Ez idő szerint minden megyében helyi gyógyszerbizottságok dolgozzák ki az orvosok számára az ajánlólistákat, mely listák azonban olykor ellentmondanak a GyB döntéseinek.
Az SFCC jelenleg rendelkezik egy „szolidaritás-megosztási" programmal, amelynek értelmében a bizonyos gyógyszerekből nagyobb mennyiségeket fogyasztó megyék támogatást kapnak a többi megyétől – ritka betegségek vagy állapotok (pl. HIV/AIDS) kezelésére szolgáló gyógyszerekre. Az állam most átvenné e funkciót: nehogy emberek kezelése adott esetben a helyi közigazgatások prioritásaitól függjön, e szándékkal azonban az SFCC tagjai nem értenek egyet.

A szervezet igazgatója, Ellen Hyttsten túlságos tehernek érzi a GyB ár- és támogatási döntéseihez való alkalmazkodást is, ezek ugyanis minőségi és költségtényezőket is tekintetbe vesznek. Kifejtette továbbá, hogy nem létezik adatbank, amely megyékre és egyes betegekre lebontva tartalmazná a gyógyszerigényeket – aminthogy megfelelő diagnózis-regiszter sincsen.
Hyttsten rámutatott, hogy bár a gyógyszerkiadások 2002 óta csökkentek, ez részben szabadalmak lejártának köszönhető, és nem tudható, marad-e a jelenlegi állapot.