Gazdaságélénkítő befektetés az egészség

Miként Rózsa Iván, a cég kommunikációs igazgatójafogalmazott, a gondok özönének több magyarázata is van. Egyrészt külső, a magyarországi környezettől független, másrészt a hazai gazdaságpolitikai okok tehetnek róla.

Az első problémakör abban keresendő, hogy a Sanofi több innovatív termékének szabadalmi védettsége lejárt az elmúlt időszakban. Ezek helyébe rögvest generikumok kerültek, jelentősen csökkentve az árbevételt.

Egy másik, a hazai környezettel nem teljesen összefüggő esemény volt, hogy 2012 közepén megszüntették a Sanofi magyarországi felfedező kutatását, és a jövőben a hangsúly a kutatás-fejlesztésen belül a klinikai kutatáson és a fejlesztésen lesz. A változás több mint 200 embert érintett a magyarországi cégnél. A döntés nem helyi szinten született. Különösen fájó lépés történt, hiszen a százéves tradícióra visszanyúló újpesti kutatóközpont a Sanofi csoport egyik legproduktívabb egysége volt, nagyon sok originális molekula került ki innen, amiből később világszerte milliók életét pozitívan befolyásoló készítmény lett – mondja az igazgató.

A Chinoin originális kutatás-fejlesztéséből az évtizedek során nyolc eredeti molekula került ki, amelyekből világsikerű készítmények születtek, ami több volt, mint a másik három hazai gyártónál együttvéve.

A közelmúlt béli döntés azzal függött össze, hogy a Sanofi kutatás-fejlesztési tevékenységét racionalizálva, a költségeket csökkentve és a produktivitást növelve elhatározta, hogy a világ három részén hoz létre kutatóközpontokat. Sajnos az európai központ nem Magyarországon lett. Természetesen ez a döntés nem független azoktól a gyógyszeripart érintő megszorító intézkedésektől, amiket különös tekintettel Európára a kormányok előszeretettel alkalmaznak.

– A hazai helyzettel összefüggő okok szintén negatívan befolyásolták az eredményünket. Ma Magyarországon a Sanofi rendelkezik a legszélesebb gyógyszerportfólióval, ami büszkeségre adhat okot. Továbbá azt is jelenti, hogy a vállalatot minden irányból érte pofon. A Sanofi élen jár az innovatív termékek gyártásában és forgalmazásában, mint ahogy meghatározó a szerepe a generikus piacon, a vény nélkül kapható termékek piacán, sőt, a vakcinák területén is. A spanyol modell bevezetése az innovatív portfóliónkat érintette érzékenyen, a vaklicit bevezetése pedig generikus oldalról jelentett csapást.

Azt gondolják, hogy az intézkedések iránya, miszerint a gyógyszerkasszát illetően megtakarítást érjenek el, az igenis üdvözlendő. Csakhogy az alkalmazott eszközök károsak voltak a nemzetgazdasághoz jelentősen hozzájáruló, elsősorban hazai gyógyszergyártó cégek számára.

A vaklicit során például a hazai gyártók minőségi és megbízható készítményeivel szemben sokszor távol-keleti cégek kétes minőségű termékeit preferálták. Mind az innovatív, mind a generikus termékeket érintő megszorítások közös tulajdonsága, hogy gyengítik mindazt, amit a 2012. év elején megfogalmaztak, nevezetesen, hogy a kiszámíthatóság növekedjen.

– A kiszámíthatatlanság konkrét terápiás területeken is jelentkezett, például ilyen a cukorbetegség, ahol a Sanofi piacvezető. Nem csak a gyógyszervállalatokat, hanem az orvosokat és a betegeket is váratlanul érte az az idén bevezetett új rendelet, amelynek a költségmegtakarítás a célja, eszköze pedig a beteg felelősségének középpontba helyezése. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beteg csak akkor juthat hozzá a legújabb, legkorszerűbb analóg inzulinterápiához, ha a vércukor-célértéke megfelelő – magyarázta Rózsa Iván. – Egyetértünk azzal, hogy a betegnek a terápiában való együttműködése fontos, azonban a megválasztott eszköz nem biztos, hogy a legjobb, ráadásul nagyon sok betegjogi aggályt is felvet. Nem véletlenül próbálja a Társaság a Szabadságjogokért szervezet szintén megváltoztatni a rendeletet. Mára már jól látható, hogy a finanszírozó elérte az eredetileg kitűzött célt, hiszen az analóg inzulinok forgalma folyamatosan csökken, de ahogy sok más területen, itt is jó lenne, ha a fiskális szempontok helyett a betegek érdekei érvényesülnének, a minőségi gyógyítás és a kezelés kerülne előtérbe – hangsúlyozta a cég óhaját a kommunikációs igazgató.

Öt évvel élünk kevesebb ideig

– Azt gondolom, hogy a hazai egészségügyi mutatók negligálása és az egészségügynek kizárólag a fiskális szempontok szerinti működtetése olyan zsákutca, amelyből kijönni évtizedek munkájára lesz majd szükség. Ezen az úton jobb lenne nem továbbhaladni.

Ma Magyarországon egy nő vagy egy férfi átlagosan öt évvel kevesebb ideig él, mint más EU-országok polgárai. Ez nemcsak olyan, fejlett országokra igaz, mint Svédország vagy Franciaország, hanem a szomszédos országok is megelőznek minket, mint például Szlovénia vagy éppenséggel Szlovákia.

Az egészségben eltöltött éveink tekintetében pedig még tragikusabb a helyzet. Az OECD statisztikája szerint hazánkban egy férfi átlagosan kevesebb mint 54 évet tölt el egészségben, tehát csaknem egy évtizedig valamilyen betegség hátráltatja abban, hogy nyugdíjas koráig aktívan tudjon a hazai gazdasághoz, a GDP-hez hozzájárulni. És akkor még nem említettem, hogy ezzel a család többi tagjának is megnehezíti a mindennapjait. Ha megnézzük, mely országok vezetik a rangsort a születéskor várható élettartam tekintetében (CIA World Factbook), akkor azt láthatjuk, hogy a törpeállamokon kívül – Monaco, Andorra, San Marino – általában olyan nemzetek vannak az élmezőnyben, ahol az egészségügyre fordított GDP-arányos közkiadás relatíve magas. Ilyen például Franciaországban vagy Ausztriában van, vagy pedig alacsonyabb GDP-arányos költés a jellemző, de az eleve magas GDP okán az egy főre jutó egészségügyi kiadások mégis magasak. Ez a helyzet például Szingapúrban, Izraelben. Ennek alapján az egészségügyi ráfordítások egyértelműen befolyásolják életünk hosszát és minőségét. Talán ez nem túl meglepő. Ahogy az sem, hogy a magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező országoknak sokkal jobbak az egészségügyi mutatóik. Nagyobb gazdagság, jobb egészség. De látnunk kell, hogy az egészség önmagában is gazdaságélénkítő, hosszú távú, de biztosan megtérülő befektetés.

Partnerként kezelje iparágunkat a kormányzat

– Hogyan tud az egészség hozzájárulni például Magyarország gazdaságához? Először is növeli a produktivitást. Egy jobb egészségi állapotban lévő dolgozó ember többet termel, illetve kevesebbet tölt betegségben, a munkájától távol. Ráadásul a beteg embert sokszor a dolgozó családtagoknak kell ápolnia, ami többszörös munkakiesést okozhat. Az egészségesebb táplálkozás és kevesebb betegségben eltöltött idő, különösen kisgyermekkorban, növeli a kognitív gondolkodás fejlődését, ami a jobb tanulási képességhez járul hozzá. A gyermek többet tanul, ha kevesebbet hiányzik. Márpedig ezek együttesen jobb képességgel rendelkező felnőttet „eredményeznek" majd. Az egészséges felnőtt többet tud megtakarítani, a felhalmozott tőke pedig a befektetések útján szintén élénkíti a gazdaságot. Természetesen a vállalatok is szívesebben fektetnek olyan országokba, ahol az egészséges, produktív munkavállalók aránya magasabb. Ha pedig prevencióról vagy korán, időben kezelt betegségekről beszélünk, mint például a korai inzulinkezelés cukorbetegség esetén, akkor rengeteget takaríthat meg egy-egy állam a betegség szövődményeinek elkerülésével. Mindezt csökkenő kórházban töltött napok mellett, amik igen tetemes részt visznek el az egészségügyi kasszából. A megtakarítást pedig vissza lehet forgatni a prevencióba vagy az egészségügy más területeibe. Egyszerűnek látszik a képlet, mégis, hazánk egyre kevesebbet költ az egészségügyre, jelentősen elmaradva az OECD országok átlagától – tudtuk meg Rózsa Ivántól.

A Syreon Kutató Intézet 2012 júliusában megjelent tanulmányából végre teljesen objektív képet kaphattunk a járóbeteg-gyógyszerkassza GDP-arányos nagyságáról. Idén ez 0,7%, ami messze elmarad az OECD-országok 1%-os elvárt minimumszintjétől, és sajnos ez az alacsony szint összességében is elmondható az egészségügyre fordított, az 5% alatt maradó GDP-arányos közkiadásokról.

– Azt hiszem, a fentiek alapján teljes joggal levonható következtetés az, hogy a gyógyszerkassza további kurtítása nemhogy szükségtelen, hanem komoly népegészségügyi következményekkel járna. E sorok írásakor még nem ismert a 2013-as büdzsé, csak remélni tudom, hogy a sajtóban megjelent hírek igazak. Ezek 200 milliárd feletti kasszát prognosztizálnak, 50 milliárddal meghaladva a kormányzat korábbi elképzelését. Sajnos még ez is kevés, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy több mint 20 olyan készítmény vár befogadásra, amely jelentősen befolyásolhatná a magyar betegek életminőségét, sőt, némely szer egyenesen életmentő, de a jelenlegi anyagi korlátok a hozzáférést nem teszik lehetővé – emelte ki a kommunikációs igazgató.

– Azt is világosan kell látni, ahhoz, hogy iparágunkat a kormányzat partnerként kezelje, sok tekintetben magunknak is változnunk kell. Azt gondolom, hogy jelentős előrelépések történtek például a prevenció fókuszba emelésével, a lakossági szűrések és edukáció iparági támogatásával és koordinálásával. Igen, viszont van még mit tennünk. Hatalmas előrelépés, hogy 2012-ben immáron a MAGYOSZ és IGYE mellett a másik két meghatározó gyógyszeripari szakmai egyesület is csatlakozott az Etikai Kódex aláírásához, ami nagyon szigorú keretek közé szorítja a gyógyszeripari promóciót. Az elmúlt években egy-egy, zömében kis gyógyszergyártó etikátlan viselkedése a teljes iparágra negatívan hatott. Az iparág és a betegek érdeke, hogy ezek a szereplők kizárólag az etika maximális figyelembevételével végezzék tevékenységüket, ellenkező esetben tűnjenek el a hazai piacról.

A jövő fölött meditálva

– Ami a 2013-as esztendőt illeti, bízunk abban, amiről korábban is beszéltem, hogy a korábban tervezett 158 milliárdos gyógyszerkassza csupán fenyegető rémálom marad, és a sajtóban nemrégiben megjelent hírek, – amelyek 200 milliárd feletti gyógyszerkasszáról szólnak, – valósnak bizonyulnak, illetve valóra válnak. Aminek igazi nyertese a valóban tragikus egészségi állapotú beteg lesz. Bízunk továbbá abban, hogy ellentétben az ideivel, a jövő esztendő a kiszámíthatóság, a párbeszéd és a partnerség jegyében telik majd. Jó lenne, ha a különböző érintettek végre elismernék az iparág értékeit. A gyógyszeripar, különösen a tradicionálisan erős magyar gyógyszeripar az elmúlt évszázadban jelentős mértékben járult hozzá mind direkt, mind indirekt módon a hazai lakosság egészségi állapotának javításához. Akármilyen is a gyógyszeripar megítélése, az iparág érdemei vitathatatlanok. És most elsősorban nem a gazdasági aspektusra gondolok, – bár ez az az iparág, amely a Századvég tanulmánya szerint Magyarországon 4,7%-kal járul hozzá a teljes nemzetgazdasági hozzáadott értékhez, és ugyanez foglalkoztat 15 000 dolgozót, – hanem azokra a tényekre, hogy ezen iparág készítményeinek köszönhetően korábban legyőzhetetlennek hitt betegségek lettek legyőzhetőek. Százezrek életminősége javult krónikus betegségük idején, és például egy influenzajárványtól sem kell rettegni, mint azt tettük még egy évszázada. A gyógyszeripar mára az egészségipar legfőbb pillére, nélküle nincs egészséges nemzet, ami nélkül nincs gazdasági haladás. Márpedig IMF ide vagy oda, amennyiben nem lesz egészséges társadalmunk, akkor egyetlenegy gazdasági mutatót sem sikerül pozitívan megváltoztatni, és minél később kezdünk neki, annál fájdalmasabb a beavatkozás. Ne csökkentsük hát tovább se az egészségügyi ráfordításainkat, se a gyógyszerkasszát, mert tényleg fájni fog. Mindenütt…