Ujjunkra csapták a kiskaput

Bár az egészségügyi tárcánál úgy vélik, hogy a kormányhatározat ellenére is tudják majd kezelni a helyzetet, a terepen, a betegágyak mellett többen inkább arra fogadnának: itt a vége. Az új előírásokat nem lehet úgy végrehajtani, hogy a kórházak, rendelők működőképesek maradjanak. A különféle kiskapuk keresése súlyos ellátási és biztonsági kockázatokat hordoz – írja cikkének elején Danó Anna a nol.hu portálján.

A friss kormányhatározat szerint a nyugdíjkorhatárt elért (és teljes nyugdíjjogosultságot szerzett) közalkalmazottakat január végéig ki kell szorítani a kórházakból és az egyéb egészségügyi intézményekből is. (A közoktatásban is hasonló a helyzet.) A közlöny útján a kormány felszólítja minisztereit, hogy a felügyeletük alatt álló intézményekben ne alkalmazzák őket, a fennálló közalkalmazotti jogviszonyukat szüntessék meg, se vállalkozási, se megbízási szerződést ne kössenek velük.

Mindössze annyi kibúvót hagy a határozat, hogy indokolt esetben, egyéni kérvény alapján a kormány adhat személyes mentességet. Vagyis minden egyes esetben külön kell kérelmezni a kormánynál annak, aki nyugdíjat élvez, de munkájára szükség van, mert nincs helyette más és ő is dolgozna még.

Már maga az eljárás is megalázó. Úgy kényszerítenek a nyugdíj és a munkabér közötti választásra, hogy ma még nem tudható, milyen szabályok, milyen jövedelem kiegészítések és -elvonások mellett tehetik ezt.

Már az is nagyon furcsa volt, ahogyan a parlament tavalyi utolsó munkanapján született döntés arról, hogy az egészségügy közalkalmazottai sem dolgozhatnak nyugdíjuk megtartása mellett. E törvény szerint július elsejéig kellett volna a nyugdíjat is felvevő közalkalmazott orvosok, szakdolgozók munkaviszonyát megszüntetni, a karácsony és szilveszter között született kormányhatározat viszont öt hónappal lerövidítette a felkészülési időt.

Amikor még csak a törvény szövege volt ismert, az intézményvezetők néhány nap alatt megtalálni vélték a kiskapukat, hogy az összeomlás előtt álló egészségügyben maradjon gyógyító. Ezután jött a feketeleves, mert a kormányhatározattal bezárták az ismert kiskapukat, és nyomás alá helyezték az intézményvezetőket. Ott ugyanis, ahol fel kell mondani a „nyugdíj vagy munka" szabály miatt a munkaszerződést, immár az állás is megszűnik. Az egészségügy pedig most is orvos- és ápolóhiánnyal küszködik – emeli ki a szerző.

Óvatos becslések szerint mintegy 8 ezer embert érint közvetlenül a korhatárszabály. A tárca kalkulációja szerint két-három ezer orvosnak kellene mentességet adni. Így még mindig marad néhány ezer, akinek nem csak a munkája, de az álláshelye is megszűnhet. Köztük lehet az a két-háromszáz háziorvosi körzet, ahol az orvos közalkalmazott maradt. Nem tudjuk, hogy ebből hány helyen van nyugdíjas kor után dolgozó. Ám, ha csak egy is van ott, az a háziorvosi munkahely megszűnését, az ellátás teljes felszámolását jelenti. A mai viszonyok közepette a hazai kórházakban egyetlen munkavállaló elvesztése sem fájdalommentes.

Sok helyen már most sincs elég, ezért foglalkoztatnak nyugdíjast. Ha a beavatkozás közben három orvosnak kell tartani a sebszéleket kitámasztó kampót, akkor mindegy, hogy hány éves, csak fogja valaki. Ugyanis az olyan kórházat, műtőt bezárják, amely nyárig nem tud elég orvost és ápolót szerződtetni a feladataihoz. A minimumfeltételekről szóló jogszabály rögzíti, hogy hány orvosra és más szakemberre van szükség az egészségügyben, miközben egy másikkal kiűzik onnan a gyógyítókat – fejezi be írását Danó Anna.