Izrael, a gyógyszernagyhatalom (III.)

Tavaly nyáron a jeruzsálemi kormány fejlesztési hatósága 10 millió sékeles kezdő költségvetéssel beindította a BioJerusalem projektet illetve szolgáltató központot, amelynek célja a város gazdasági életének fellendítése – a biotudományok eredményeinek hozzáférhetőbbé tétele által.

A BioJerusalem többek közt tanácsokkal segíti a bio-vállalkozók és az újonnan alapított cégek működését, kapcsolatokat hoz létre a főváros élettudományi szféráján belül, információkkal (és IT eszközökkel) szolgál a bio-szegmentumban folyó nemzetközi verseny elemzéséhez, fenntartja továbbá a BioJerusalem Connectort – ez az egysége a helyi és nemzetközi élettudományi együttműködést szervezi. Az ágazat itteni vállalatainak mintegy ötven százaléka kevesebb mint öt éves, és hétnél kevesebb alkalmazottal dolgozik.

Az izraeli gyógyszeripart az utóbbi években erősen foglalkoztatták az intellektuális tulajdon védelmének kérdései. 2004 elején Izrael volt az egyetlen OECD-tagságra pályázó állam, amely nem működtetett semmilyen, a gyógyszerek adatkizárólagosságát nyilvántartó rendszert. Ez különösképpen aggasztotta az Egyesült Államokat, amely tárgyalásokat kezdeményezett az izraeli kormány és az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviselete közt (erre több éven át tartó vita illetve eszmecsere után került sor). Az izraeli fél öt éves forgalmazási kizárólagosságot indítványozott, vagyis hogy a generikumgyártók hivatkozhassanak ugyan a fejlesztő adataira a generikus termék forgalmazási engedélyének megkérésekor, magát a forgalmazást azonban csak az originális szer forgalmazási engedélyének kiadása után öt évvel kezdhessék meg. Az Egyesült Államok értelmezésében azonban az öt éves adatkizárólagosság éppenséggel azt jelentette, hogy a generikumgyártó a maga engedélykérelmében ennek leteltéig még csak ne is hivatkozhassék a fejlesztőtől származó adatokra. Mindazonáltal a jeruzsálemi törvényhozás 2005 márciusában jóváhagyta, hogy az új gyógyszerek öt éven át forgalmazási kizárólagosságot élvezzenek.

Hasonló problematikus ügy a szabadalmi védettség időszakának kiterjesztése is. Az 1998-as szabadalmi törvény felhatalmazta az izraeli szabadalmi hivatalt, hogy meghosszabbítsa az oltalmat, de csak annyival, amennyivel az e téren legkevésbé nagyvonalú állam – azaz az USA – teszi. 2003-ban azonban – egy sor szabadalmi pert követően – a hivatal megváltoztatta gyakorlatát, és immár a referencia-országban megszokottnál hosszabb időtartamokra szóló szabadalmakat is kiadott. Ennek nyomán az igazságügyi minisztérium módosította a szabályzást, egyértelművé téve, hogy a kiterjesztést a más ország beli minimális időtartamhoz kell igazítani. Ez jó hír volt a Teva és a hozzá hasonló cégek számára, ezek ugyanis, ha egy bizonyos termék szabadalmi oltalma (például) az USÁ-ban lejárt, de Izraelben nem, nem exportálhatták a készítmény generikus változatát. Ami azt illeti, széles körben úgy tekintették, hogy a módosítás a generikum-ágazatnak tett engedmény volt, „kárpótlásul" az adatkizárólagosság bevezetéséért.

Annak ellenére, hogy Washington és Jeruzsálem egyaránt igyekezett megoldani a problémákat, melyeket a szellemi tulajdonnal kapcsolatos felfogásuk különbözősége okoz, az eredmény „lényegesen szerényebb" lett, semhogy eloszlathatta volna az amerikaiak aggályait. Utóbbiak felvették Izraelt a 301-es Prioritáskövetési Listára, amit az Izraelben működő amerikai biotechnológiai cégek bizonyos helyi nehézségeivel is indokoltak.

A közel-keleti állam 2007-ben is a listán maradt, mégpedig annak ellenére, hogy az amerikai fél elismerte: az izraeli intézkedések, melyeket azért hoztak, hogy exportkérelem esetében eleve lehetetlenné tegyék a forgalmazási engedély megszerzése céljából generált adatok felhasználását, „pozitív lépést jelentettek az Egyesült Államok […] aggodalmainak eloszlatása irányában". 2008 februárjában az izraeli kabinet az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviseletének címzett hivatalos cáfolatban nyilvánította indokolatlannak Amerika, és különösen az amerikai gyógyszeripari szervezet által megfogalmazott aggályokat, ez azonban nem szűntette meg a nézetkülönbségeket.

Izrael nemcsak a nemzetközi generikum-piacnak fontos szereplője, hanem egyúttal számos kutatás-és-fejlesztés-alapú innovatív cégnek is otthont ad – kicsinek-nagynak egyaránt.
Sikereihez hozzájárul:
– a jó néhány világszínvonalú kutatási létesítmény (például a jeruzsálemi Héber Egyetem, a haifai műszaki egyetem technológiai intézete, a Weizmann természettudományi Intézet, stb.)
– a technológiai transzferrel foglalkozó szervezetek rutinja
– a jól képzett munkaerő
– az izraeli lakosság vállalkozókedve és kockázatvállalási készsége.

Az ország tagja ugyan a Kereskedelmi Világszervezetnek, ám az OECD-be még nem vették fel; ha azonban a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jelenlegi ügyek rendeződnek, ez is reális lehetőséggé válhat.
(Vége)