Nem lehet hosszú távon az exportbevételekből finanszírozni a belföldi gyógyszerpiacot.
Ha így folytatódik a vaklicit okozta lefelé tartó árspirál, a magyarországi termelői kapacitással rendelkező gyártóknak nem fogja megérni itthon előállítani a gyógyszereket, vagy rosszabb esetben nem is fogják itthon forgalmazni termékeiket. Lapunk információi szerint a TEVA, az Egis, a Richter és a Sanofi képviselői tárgyalásokat folytatnak kormányzattal annak érdekében, hogy sikerüljön „felpuhítani" a vaklicit rendszerét, s a következő, 2014 februárjában induló alku kiszámíthatatlanságát már mérsékelni tudják.
A 2011 őszén először bevetett vaklicit az OEP szerint jelentős megtakarítást hoz az E. Alapnak, ám a Pénztár nyilván nem számol a nemzetgazdaságot érő károkkal, és azzal hogy ma a gyártók exporttevékenységükből finanszírozzák a hazai ellátást. Ez utóbbi pedig tartósan nem lehet megoldás, nem véletlen, hogy nyugaton éppen fordított gyakorlat érvényesül.
A vaklicit nemcsak árban, hanem termékvolumenben is visszaesést okozott a hazai gyógyszergyártók (a négy nagy mellett még tíz kisebb vállalat működik) számára, miközben megjelentek a külföldön előállított gyógyszerek, amelyek semmiféle hozzáadott értéket nem képviselnek, így jóval kisebb mértékben járulnak hozzá a magyar gazdaság teljesítményéhez. A hazai termelőkapacitással rendelkező gyártók ugyanakkor eljutottak oda, hogy nem tudják felvenni a versenyt azokkal az ügyes importőrökkel, akik ráteszik a kezüket a különböző államokban (akár India vagy éppen Kanada) fellelhető olcsó termékekre, majd terítik a magyar piacon, megnyerve a vaklicitet rendkívül alacsony árat beígérve.
Az ötödik vaklicit után úgy látja a „négy nagy", hogy ennél alacsonyabb árszintet nem lehet fenntartani a magyar bérekkel. Ha viszont nem tudják itthon marasztalni a magasan kvalifikált szakembereiket (csak egy jelzésértékű szám: 41 ezer munkatársuk közel 42 százaléka felsőfokú végzettségű), szétesik az a csapat, amelynek újraszervezése, kinevelése évtizedeket vehet igénybe.
A hazai gyógyszeripar négy nagyvállalata 1155,3 milliárd forint hozzáadott értékkel járult hozzá a nemzetgazdaság teljesítményéhez 2012-ben, a teljes hazai hozzáadott érték 4,8 százalékát adták – a Századvég Gazdaságkutató Zrt. által készített felmérés adatai alapján. Nagyon egyszerűen kifejezve ezt azt jelenti, hogy minden általuk megtermelt 100 forint 166 forintot hozott a nemzetgazdaságnak a továbbgyűrűző, multiplikatív hatásoknak köszönhetően. A kutatásból az is kiderül, hogy 2008 és 2012 között nettó 221 milliárd forinttal járultak hozzá a költségvetés bevételeihez adók és járulékok formájában: az összes befizetésük 354,7 milliárd forint volt, ugyanakkor magas exporttevékenységüknek köszönhetően 133,7 milliárd forint áfát igényelhettek vissza. Exportnövekedésük kiemelkedően magas, a nemzetgazdasági átlag két és félszerese, de kutatási-fejlesztési ráfordításaik is nyolcszor magasabbak az átlagos feldolgozóipari nagyságrendhez képest.
A nagyvállalatok vezetői nem érzik úgy, hogy a kormány egyáltalán ne figyelne véleményükre: kifejezetten pozitívan értékelik magas K+F tevékenységük elszámolhatóságát, amit egy 2012 végén született jogszabály tesz lehetővé. Az őket is sújtó különadóból a kutatási-fejlesztési tevékenységeik 90 százalékát elszámolhatják. Miután erre a visszaigényelt pénzre folyamatosan számíthatnak, magyar leányvállalatként előnyöket élveznek a helyi beruházások megvalósításában más országok tagvállalataival szemben.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!