Krízis esetén az emberek a vezérigazgatótól várnak valamit, aki egy társaság hírnevéhez 47%-ban járul hozzá.
Nem is olyan rossz a gyógyszergyárakról kialakult általános kép, mint ahogyan azt egyes gyógyszeripari szakemberek gondolják - derül ki a Brit Gyógyszeripari Szövetség (Association of the British Pharmaceutical Industry) testületi igazgatója, David Lewis nyilatkozatából. Valójában a gyógyszeripar "saját magát lövi lábon", amikor azt beszéli be magának, hogy általában véve kedvezőtlen a megítélése. Friss kutatási eredmények ezzel szemben azt mutatják, nem így áll a helyzet.
Ahogy Lewis egy múlt héten rendezett konferencián kifejtette, egy nemrégiben lezajlott közvélemény-kutatás szerint az Egyesült Királyság Parlamentjének tagjai közül 49% táplál "inkább kedvező" érzéseket a gyógyszeripar iránt, míg 18% "nagyon kedvezőként" ítéli meg az ágazatot. Mindössze 16% választotta az "inkább kedvezőtlen" megjelölést, valamint 17% nyilatkozott úgy, hogy egyik említett kategóriát sem favorizálja - írja a MediPress.
Ugyanezt a kérdést feltették 2000 brit felnőtt állampolgárnak is, akiknek 51% viszonyult kedvezően a gyógyszergyártókhoz, ugyanakkor mindössze 14% kedvezőtlenül. A megkérdezettek 26%-a pozitív érzéseit a saját maguk vagy mások által használt gyógyszerekre alapozza, és csodálattal tekint a gyógyszergyártók életeket mentő kutatási-fejlesztési tevékenységére és az új szerek felfedezésére irányuló törekvéseire. Ezzel együtt azonban széleskörű ellenszenv is tapasztalható volt a gyárak túlzott profitjával, árszabási politikájával, valamint az Afrikában és a harmadik világ más területein folytatott tevékenységével szemben.
Alex Bollen, az Ipsos MORI közvéleménykutató cég kutatási igazgatója szerint a gyógyszeriparnak régóta szembe kell néznie az elektronikus és írott sajtó negatív attitűdjével, az internet elterjedése pedig mindezen felül bárki számára lehetővé tette az ipar által tett lépések nyomonkövetését.
A hírnév az üzleti élet kulcsfontosságú eleme, amelyet rendkívül könnyű elveszíteni, ám igen nehéz visszaszerezni, állítja Ms. Bollen. Megszabja egy vállalkozás határait és végső esetben tönkre is teheti. Jó példa erre az Arthur Andersen, a világ egyik vezető könyvelési cégének összeomlása, miután 2002-ben bűnösnek találták partnere, az Enron elleni hamisítási vizsgálat akadályozásában.
Ms. Bollen kifejtette, hogy egy társaság "jószándéka" képes rávenni az érdekelteket arra, hogy krízishelyzetben meghallgassák a vállalat nézőpontját is. Hozzátette, nagyon lényeges, hogy az alkalmazottaknak legyen érdekeltsége a cégben és hogy a társaság "nagyköveteivé" váljanak. Az érdekeltek csoportjába a vevők, az alkalmazottak, a beruházók, a jogszabályalkotók, az újságírók vagy a nem állami szervezetek tartoznak, vagyis bárki, aki hatással van az üzletre.
Roger Stubbs, az Ipsos MORI egyik menedzser igazgatója szerint a legutóbbi kutatások rávilágítottak, hogy mennyiben változtak a szakújságírók által figyelembe vett tényezők egy gyógyszergyár megítélése során. Az előállított termékek minősége és skálája, amely eddig is a vezető faktor volt, még fontosabb szemponttá vált, ugyanakkor a korábban második, illetve negyedik helyen szereplő kutatás-fejlesztés-beruházás, illetve gazdasági teljesítmény jelentősége csökkenni látszik. Az eddigi harmadik helyezett kereskedelmi mutatók jelentősége ezzel szemben nőtt.
Krízis esetén az emberek a vezérigazgatótól várnak valamit, aki a vállalat hangja és egy társaság hírnevéhez 47%-ban járul hozzá, állítja Jennifer Garratt, a Burson-Marsteller PR cég egészségügyi részlegének menedzser igazgatója. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a Burson-Marsteller és az Economic Intelligence Unit üzleti információs vállalat ranglistáján mindössze két gyógyszeripari vezető található meg a világ 25 legelismertebb üzleti vezetője között: AG Lafley (Procter & Gamble) és Daniel Vassella (Novartis).
A hírnév elvesztése - a csőd után - a második legnagyobb fenyegetést jelenti bármely cég számára, és visszanyerése átlagosan három és fél évet vesz igénybe. Ezzel együtt a vállalatoknak mindössze 22%-a rendelkezik olyan tervvel, amelynek segítségével az ilyen krízishelyzetek kezelhetővé válhatnak.