Újra kell tanulni a gyógyszertant

A gyógyszerek hatóanyagnéven való felírása orvosok és gyógyszerészek számára egyaránt nagy kihívás lesz - mondta el a Humantrade Magazin vele készült interjúban Dr. Blaskó György, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyógyszerészeti Kara Gyógyszerügyi Szervezés és Management Tanszékének professzora.

- Gondoljunk csak arra, hogy míg a hetvenes években az orvosok 600 féle hatóanyag alapján 850 féle gyógyszert írhattak fel, addig ma 2000 féle hatóanyag és 8700 féle gyógyszer létezik. Ennek egyik legfontosabb oka az, hogy amikor egy szer szabadalmi oltalma lejár, megjelennek a generikumok, és ezek gyártójuktól függően különböző kereskedelmi néven kerülnek forgalomba. Tehát többféle gyógyszer tartalmazza ugyanazt a hatóanyagot, és természetesen számos tényezőtől függ, hogy melyik orvosnak melyik fantázianév van a fejében – és a tollában.

Nem várható el, hogy a gyógyszertárak valamennyi hatóanyagot valamennyi márkanév formájában tartsák, hiszen a raktározás költséges és helyigényes dolog. Az új szabályozás az orvosokat és a gyógyszerészeket egyaránt rá fogja kényszeríteni, hogy újra megtanulják a gyógyszertant, és ne kereskedelmi nevekben, hanem hatóanyagokban gondolkozzanak. A patikusokat segítik ebben a gyógyszertárakban rendelkezésre álló számítógépes rendszerek, és az orvosok számára is léteznek ehhez hasonló programok.

Viszont azzal is tisztában kell lenni, hogy ha az orvos noraminophenazont ír fel, és a patikus nem Algopyrint ad, pedig a páciens azt szokta meg, és reklamál, a gyógyszerész jó eséllyel oda fogja adni a megszokott szert, hiszen nem akarja kliensét elveszíteni. Mindezzel csak azt szeretném mondani, hogy ezt a rendelkezést nyilvánvalóan képtelenség lesz 100 százalékosan betartani. Az a véleményem, hogy a betegeket nem fogja veszteség érni: veszteségeket a gyártók fognak szenvedni, mégpedig a brandépítés szempontjából – magyarázza a szakember.

MInt mondja, az elmúlt évtizedekben nem csak a generikumok számának növekedése miatt került a piacra ilyen sokféle gyógyszer, ehhez jelentősen hozzájárult a gyárak ún. „Me too!", azaz „Nekem is!" szemlélete. Ha egy cég megjelent egy új, addig nem létező hatásmechanizmusú szerrel, konkurensei is akartak olyat. Így aztán például az első ACE-gátló megjelenését követően más gyártók más kémiai szerkezetű, de ugyancsak az angiotenzint konvertáló enzimet blokkoló vegyületeket fejlesztettek ki. Az ACEgátlók családjába tehát kémiailag különböző szerkezetű vegyületek tartoznak.

És ez bizony nagyon jó így, hiszen minden ember más és más; az egyik beteg mája jól metabolizál egy adott vegyületet, míg egy másiké kevésbé. És vannak az egyes gyógyszerekre
nem, vagy rosszul reagáló betegek (ún. nonresponderek): az egyik kémiai szerkezet nem csökkenti a vérnyomást, míg egy másik igen. Így haladunk — többszöri próbálkozással — az egyéni gyógyszerelés felé. Maradva az előbbi példánál: ha tehát a betegnek ACEgátlóra van szüksége, az orvos többféle kémiai
szerkezetű szer közül választhat, többfélével próbálkozhat, és mindenki számára igyekszik a legjobb megoldást megtalálni. Tehát nem az ördögtől való, ha egy meghatározott biológiai hatás eléréséhez többféle molekula áll rendelkezésünkre.