A fogágybetegségekre való genetikai hajlamot kutatják

Dr. Lohinai Zsolt, a Fogorvostudományi Kar Helyreállító Fogászati és Endodonciai Klinikájának docense tavaly decemberben vehette át a Semmelweis Egyetem Innovációs Díját kutatói kategóriában. Kutatócsoportjával egy fogágybetegségre való genetikai hajlamot felmérő tesztet dolgozott ki, amely azt vizsgálja, hogy a gyulladásos reakciókészségben genetikailag kimutatható különbségek előre jelzik-e a parodontitisre és annak súlyos szövődményes szisztémás társbetegségeire való fogékonyságot - mutatta be a kutatót az egyetemi portál.

„Azt tudjuk, hogy fogágybetegség végállomása az, hogy elpusztul a tartószerkezet, elpusztul az íny, elsorvad a csont, kilazulnak a fogak, és a végén kiesnek. De hogy pontosan hogyan alakul ez ki, melyek a kezdeti lépések, amikor az igazi periopatogén baktériumok még nincsenek is jelen, az nem egészen ismert. Erre volt egy ötletünk, amit egy amerikai kollégámmal együtt dolgoztunk ki, az alapokat ő rakta le in vitro kísérletekkel. Nagyon tetszett a megközelítése, melyet közösen továbbfejlesztve már azt vizsgáltuk, melyek azok a komponensek a fognyaknál fogra tapadt biofilmben, amelyek tönkre teszik a fogakat körülvevő, külvilág elleni zárást biztosító hámbarriert. Találtunk pár biofilm frakciót, amik elpusztítják a hámsejteket, ezeket próbáltuk ellenőrizni humán vizsgálatokban” – idézte fel dr. Lohinai Zsolt.

„Kiderült, hogy a plakkban vannak olyan baktériumok, amelyeknek a külső sejtfalán van egy lizin-dekarboxiláz nevezetű enzim, ami a lizin nevű esszenciális aminosavat átalakítja kadaverinné (hullaméreg). Mivel a szervezet nem képes lizint előállítani, a baktériumok pedig elhasználják a hámsejtek elől, így lokális lizinhiány alakul ki az ínyben, emiatt a hámsejtek gyulladáskeltő anyagokat szintetizálnak, melyek növelik az ínyváladék exudátum mennyiségét. Ez kompenzálja ugyan a lizinhiányt, de a nagy mennyiségű gyulladásos exudátum a fogak körüli ínybarázdába jutva kiváló tápanyag a baktériumok számára. „Gyakorlatilag így áttételes módon meghívjuk svédasztalra a szájüregünkben élő baktériumokat” – foglalta össze. Elképzelésük szerint ez lehet az első potenciális lépése a fogágygyulladás kialakulásának.

Később kiderült, alapvetően két típusú gyulladásos ínyváladék válaszreakciót adhat a szervezetünk a baktériumok elszaporodására: gyenge és erős válaszreakciót. Az erős válasz kedvező, mert az kimossa a baktériumokat és termékeiket az ínybarázdából. A gyenge válaszreakció nem képes erre, viszont összetétele miatt tápanyagokkal látja el, inkubálja a baktériumokat, és ezáltal a nyálban lévő egészséges flóra a tápanyagváltozás miatt folyamatosan diszbiotikus lesz, patogénné alakul és tasakképződést okoz – magyarázta dr. Lohinai Zsolt, kiemelve, hogy a válaszreakciókat vizsgálva rájöttek, hogy DNS-vizsgálattal, egypontos nukleotid polimorfizmusokat vizsgálva el lehet különíteni, hogy egy adott személyre az erős, vagy a gyenge válaszreakció jellemző. Ha pedig ezt genetikailag meg tudjuk határozni, akkor már azt is tudni fogjuk, hogy kik azok, akik hajlamosak a fogágygyulladásra akár már a megszületés után jóval az első tünetek kialakulása előtt – hangsúlyozta.

Dr. Lohinai Zsolt elmondta, a fogágybetegség korai felismerésének azért is van nagy jelentősége, mert ez egy fájdalmatlan betegség, a páciensek sokszor csak akkor veszik észre, amikor már elsorvad az ínyük és mozogni kezdenek a fogaik. Az elsorvadt íny miatt akár összességében egy tenyérnyi sebfelület is kialakulhat gyakorlatilag panaszmentesen a szájunkban, a fogaink körül, amin keresztül baktériumok, toxinok és egyéb metabolitok juthatnak be a szájüregből a vérkeringésen keresztül a mélyebb szövetekbe és okozhatnak következményes betegségeket – húzta alá.

Hozzátette, hogy ezzel kapcsolatban jelenleg is sok vizsgálat zajlik, de az biztosnak látszik, hogy a fogínyen keresztül bejutó baktériumok, illetve termékeik számos betegség kialakulásához hozzájárulnak, mint például a szív és érrendszeri betegségek, ízületi gyulladások, cukorbetegség, koraszülés, daganat, vagy akár az Alzheimer-kór. Vagyis a fogágybetegség megelőzéséért tett erőfeszítések korántsem csak a fogaink egészségét célozzák, hanem az élet végét megkeserítő, illetve okozó betegségek korai prevencióját is nagyban segítik – emelte ki. A teljes cikk itt olvasható

(Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem)