A kutyáknak sem mindegy, mi a jutalom

Az emberekhez hasonlóan a kutyák között is nagy az eltérés abban, hogy mennyire érzékenyek a különféle jutalmakra, és ez az érzékenység akár túlzott mértéket is ölthet - állapították meg az ELTE Etológia Tanszék és az MTA munkatársai egy nemzetközi tudományos együttműködés keretében a WALTHAM Alapítvánnyal.

A Scientific Reports című folyóiratban ismertetett kutatás bebizonyította azt is, hogy a jutalomérzékenység akár egészségügyi vagy társas problémákat is okozhat az állatoknál.

A kapott eredmények alapján elmondható az is, hogy a kutya ígéretes modell lehet az emberi viselkedés jutalmazással kapcsolatos kognitív folyamatainak tanulmányozásához is.

Napjainkban igen népszerűek és elterjedtek a "pozitív" kutyakiképzési módszerek, amikor a trénerek valamilyen tárgyi jutalmat is használnak az elismerés eszközeként, ami általában élelem vagy valamilyen játék. "A pozitív megerősítésen alapuló módszerek előnyét a büntetést alkalmazó módszerekkel szemben korábbi tudományos eredmények is bizonyítják. Ennek ellenére meglepő módon eddig senki nem vizsgálta a kutyák egyedi érzékenységét a különböző jutalmakra, és nem létezett megbízható, hitelesített mérési módszer" - idézte Miklósi Ádámot, az ELTE Etológia Tanszékének vezetőjét az egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye.

A vizsgálat során a kutatók egy szakszerűen összealított online kérdőív segítségével gyűjtöttek adatokat. Az online kérdőív egyik legnagyobb előnye az, hogy sok gazdától kérhető információ az adott témában, így a felmérés valóban reprezentatív lesz. A kérdőívben két skála mentén megbízhatóan jellemezhető a kutyák fogékonysága a kiképzés során gyakran jutalomként alkalmazott táplálékra és a játékra.

A beérkezett válaszokból az is kiderült, hogy az egyedek között jelentős eltérések vannak, többek között életkortól és a fajtától függően. Sőt, bizonyos egyedek a mindennapokban szélsőségesen reagálnak ezekre a jutalmakra.

"Általánosságban véve a természetes jutalmak, mint az evés és a játék, hozzájárulnak a jóléthez, mert örömteli belső állapothoz köthetők mind az embereknél, mind az állatoknál. Ezzel szemben a túlzott jutalomhajszolás utalhat arra, hogy a jóléti állapot sérült" - mondta Gerencsér Linda, az Etológia Tanszék munkatársa.

"A létrehozott skála segítségével azonosítottuk azokat az egyedeket, akik átlagon felül érzékenyek különböző jutalmakra. A kutyák figyelmi képességei, aktivitása-impulzivitása, valamit egyes kiképzéssel kapcsolatos tényezők - úgy, mint a jutalmazás gyakorisága vagy a kiképzési módszer - meghatározóan együtt járnak a fokozott jutalomérzékenységgel. Egy fontos eredményünk alapján a szélsőségesen jutalomérzékeny kutyák között jellemzőbben fordultak elő a jutalmakra való fokozott reakciókhoz köthető egészségügyi és/vagy szociális, társas problémák is" - magyarázta a kutató.

Mindennek nemcsak a kutyakiképzés terén van gyakorlati jelentősége, hanem állatjóléti vonatkozásai is lényegesek. "Eredményeink arra utalnak, hogy kialakulhatnak a kutyáknál a jutalomérzékenységhez köthető viselkedési problémák. Fontos lesz további vizsgálatokban arra is fényt deríteni, hogy ez milyen valós kockázatot jelent - közölte Alexandra Moesta, a Waltham Alapítvány munkatársa.

A felfedezhető párhuzamok miatt a kutatás az emberi viselkedés szempontjából is érdekes. "Azok az emberek, akik impulzívabbak, általában hajlamosabbak a különféle jutalomorientált tevékenységeket, mint például a szerencsejáték, vagy alkohol- és drogfogyasztás akár olyan mértékig is fokozni, amikor ez már komoly negatív következményekkel jár. A jutalmazásra adott idegrendszeri válaszban megmutatkozó egyéni különbségek ráadásul bizonyos pszichiátriai és idegi-fejlődési rendellenességekhez is köthetők.

A jelen jutalomérzékenység vizsgálat alapján is megerősítést nyert, hogy a kutya ígéretes modellje az emberi viselkedés és kognitív funkciók tanulmányozásának" - tette hozzá Bunford Nóra, az MTA tudományos munkatársa.

A tanulmány a Scientific Reports folyóiratban jelent meg Development and validation of the Canine Reward Responsiveness Scale - Examining individual differences in reward responsiveness of the domestic dog címmel.