Altassanak vagy érzéstelenítsenek?

„Az emésztőszervi endoszkópos vizsgálatokat világszerte egyre nagyobb arányban érzéstelenítés mellett vagy altatásban végzik. Erre azért van szükség, hogy a betegek diszkomfort érzete csökkenjen, illetve olyanokon is el lehessen végezni a beavatkozást, akik pszichés vagy erős hasi fájdalommal járó probléma miatt alkalmatlanok volnának rá" – vázolja föl a téma fontosságát az Orvosi Hetilapban megjelent tanulmányában Dr. Zubek László és munkatársai a Semmelweis Egyetemről. A tanulmány lényegét a Semmelweis Figyelő ismertette.

A néhány éve elterjedt, úgynevezett kettősballon-enteroszkópia elvégzéséhez nélkülözhetetlen a megfelelő érzéstelenítés vagy altatás, mivel ez a rendkívül hatékony diagnosztikus-terápiás módszer a vékonybél átjárhatóságát vizsgálja, illetve javítja.

A szakirodalom háromféle eljárást különböztet meg: éber és mély szedációt, valamint általános anesztéziát. A hazai orvoscsoport kutatásának célja az volt, hogy az egyetem klinikáin elvégzett 108 ilyen vizsgálat tapasztalatai alapján összegezze a nálunk használatos általános anesztézia alkalmasságát kettősballon-enteroszkópia esetén, továbbá rámutasson, mely pácienseknek ajánlható biztonsággal ezen altatási eljárás.

Hipotenzió, deszaturáció és apnoe
A felmérésben résztvevőket a nemzetközi protokollnak megfelelően három csoportra osztották: az egyikbe 65 egészséges személy került 45,9 éves átlagéletkorral; a másodikba 30 enyhe szisztémás betegséggel rendelkező egyén 60,4 esztendős átlaggal; míg az utolsóba 13 súlyos beteg, átlagosan 70,7 éves páciens. Az érintettek 85%-ánál ismeretlen eredetű bélrendszeri vérzés, 11%-uknál gyulladásos bélbetegség, 7%-uknál pedig tumor indokolta a beavatkozás elvégzését. Az altatás az összes betegnél benzodiazepin, opioid és propofol együttes adagolásával történt. Maradandó szövődmény senkinél sem lépett föl, átmeneti mellékhatásként a páciensek 31%-ánál alacsony vérnyomást (hipotenzió) mértek, 21%-uknál csökkent az artériás oxigéntelítettség (deszaturáció), míg 18%-uknál légzéskimaradás (apnoe) jelentkezett.

A rossz fizikai állapot növeli a kockázatot
Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a harmadik csoportba tartozó személyeknél gyakrabban fordultak elő altatási mellékhatások, mint az véletlenszerű elosztás esetén várható lett volna. Ugyanakkor a beadott gyógyszerek mennyisége és az átmeneti szövődmények között nem mutatható ki összefüggés, ám a vizsgálat hosszával arányosan nőtt az oxigénszint-süllyedés és a légzéskimaradás előfordulása. „Az altatás után a betegek 98%-a amnéziás volt a történtekre, a gyakoribb panaszok között a perifériás vénabiztosítás kellemetlensége, torok- vagy nyelési fájdalom, illetve a haspuffadás szerepelt" – összegezték a Semmelweis Egyetem orvosai.

Dr. Zubek László és munkatársai rávilágítottak, hogy saját vizsgálatukban altatási mellékhatások jóval nagyobb számban fordultak elő, mint éber szedáció típusú érzéstelenítés esetén, viszont ezek kivétel nélkül spontán meg is szűntek, vagy gyorsan megszüntethetőek voltak. Vérnyomásesés esetén fokozták az intravénás folyadékbevitelt, és csökkentették a gyógyszerek mennyiségét. A deszaturációt oxigéninhaláltatással lehetett fölszámolni, légzéskimaradáskor pedig azonnal megkezdték a betegek lélegeztetését. A súlyos szövődmények közé sorolt félrenyelés azonban senkinél sem jelentkezett, míg éber szedáció esetén 1-3%-os előfordulásról számol be a szakirodalom.

Csökkenthető a kockázat
Az orvoscsoport úgy véli, hogy a mellékhatások tovább csökkenthetők, ha a vizsgálathoz szükséges altatást a műtéti anesztézia módszeréhez közelítik előzetes gyógyszerbeadással, relaxációval, gépi lélegeztetéssel és ébredőszoba használatával. Ennek viszont a magas költség, illetve a személyi és tárgyi feltételek hiánya szab gátat. Másik megoldás lehet az altatószerek egyénre szabott megválasztása, különös tekintettel a propofol mennyiségére. „Az általunk észlelt mellékhatások a páciensek eltérő fizikai adottságai mellett feltehetően ennek a gyógyszernek voltak köszönhetők" – írják tanulmányukban a Semmelweis Egyetem szakértői.

A vizsgálat tárgyaként szereplő intubációs altatás bizonyos kockázati tényezők esetén kifejezetten indokolt, ide tartozik az idős kor, egyes szív-, tüdő-, vese- vagy májbetegségek, a terhesség, a drog- vagy alkoholfüggőség, a tudatzavar, a gyomor teltsége, továbbá a nehezen fenntartható légút. Kettősballon-enteroszkópiás beavatkozásoknál hatékony és biztonságos módszernek bizonyult.