Amerikai kutatók megmentenék az elveszett emlékeket

A pennsylvaniai egyetem kutatói most arról számoltak be, hogyan lehetne meggátolni, vagy akár visszafordíthatóvá tenni az emlékek ily módon történő elvesztését.

Alapvetően a nappal tanult, illetve átélt dolgokat az agy a különböző alvási szakaszok folyamán molekuláris szinten rögzíti. A különféle emlékezettípusok felépítéséhez az álomszakasz éppolyan fontos, mint a mélyalvás szakasza. Még nem tisztázott, hogy bizonyos alvási szakaszokhoz bizonyos emlékezetfajták társulnak-e - például a munka- vagy a hosszú távú emlékezet. Az azonban vitathatatlan, hogy az emlékezet és az emlékek felépítéséért felelős egyik legfontosabb agyterület az úgynevezett hippokampusz. Itt raktározódnak azok az emlékek, amelyek nélkülözhetetlenek a tanulás folyamata szempontjából.

Christopher G. Vecsey és kollégái most arról számoltak be a Nature című folyóiratban, hogy alváshiányos egereknél sikerült kimutatniuk a hippokampuszban egy bizonyos enzim, a cAMP (ciklikus adenozin-monofoszfát) lebontását. Az agyban csak akkor keletkezhetnek bizonyos enzimek, ha más enzimek aktívak, illetve inaktívak. A hippokampuszban csak akkor képződhet cAMP, ha egy másik enzim, a foszfodiészteráz kevésbé aktív.

A kutatók kimutatták, hogy az alváshiány következtében megnő a foszfodiészteráz koncentrációja, és ennek megfelelően csökken a cAMP-é - írja a Die Welt című német lap internetes kiadása (www.welt.de). Ahhoz tehát, hogy a rossz alvás ellenére rögzíteni lehessen az emlékeket, a cAMP koncentrációját kellene növelni, méghozzá a foszfodiészterázok deaktiválásával.