Az infarktuson túl

Egy súlyos betegség, egy nagy műtét után nem könnyű visszatérni a régi kerékvágásba. Nem egyszerű visszaszerezni a régi kondíciót, sok esetben le kell mondani korábbi kedvenc ételeinkről, a lustálkodásról, és a napi rutinunkba be kell iktatni a mozgást. Különösen így van ez a szív és érrendszeri betegségeknél, ahol például egy infarktus után szinte biztos, hogy nem térhetünk vissza a régi életmódunkhoz. Természetesen ebben a váltásban is kaphatunk orvosi segítséget. A súlyos szív- és érrendszeri betegségek utáni rehabilitáció részleteibe avat be Dr. Junger Éva, a Dr. Rose Magánkórház belgyógyász-kardiológusa.

Egy súlyos betegség után a rehabilitáció célja, a beteg aktív közreműködésével, a lehető legjobb fizikai, egészségi, pszichés, szociális állapot elérése. Ez nem egy ember munkája, hanem egy csapat együttműködése. Az orvos dolga, hogy a legjobb gyógyszerelést beállítsa, a gyógytornász a fizikai állapot helyreállításában segít, a dietetikus tanítja meg az új étrendet, hiszen nagyon sok múlik azon, hogy a megfelelő ételeket fogyasszuk, így kerülve el egy esetleges újabb érkatasztrófát.

Hogy kinek pontosan milyen rehabilitációra van szüksége az dönti el, hogy mekkora területet érintett az infarktus, mekkora terület esett ki a szívműködésből. Tehát egyénre szabottan állapítják meg, kinek, milyen segítségre van szüksége, hogy visszanyerje a fizikai állóképességét, a régi önmagát. Sokféle vizsgálat áll rendelkezésre, hogy ez kiderüljön. Például a szív ultrahanggal meg lehet állapítani a szív erejét, és azt is mennyire csökkentette ezt az infarktus. A terheléses EKG mutatja meg a fizikai kapacitást, hogy a beteg mennyit bír. A vizsgálatok eredménye alapján állítják be, milyen lépések következzenek egymás után, hogy a rehabilitáció során milyen fokozatosan lehet terhelni az egyes betegeket.

Az utóbbi években sokat változott a rehabilitációs szemlélet. Korábban úgy gondolták, hogy egy infarktus, egy nagyobb szívműtét után 2-3 hétig szigorúan fektetni, pihentetni kell a beteget. Ma azonban már az akut szakaszban gyógytornát, mozgatást javasolnak, ha csak kisebb lábemelgetést is. Az ellenőrző vizsgálatok, a terhelhetőség mérése alapján pedig fokozatosan egyre több mozgás ajánlott.

Szív-, érrendszeri betegségek után a stabil, közepes intenzitású de tartós, dinamikus mozgás a javasolt. Ilyenkor elernyednek az erek, javul a keringés és kis kollaterális, megkerülő erek képződnek a szervezetben, ami egy elzáródás esetén tovább szállítja a vért az érintett területre. Jó példa erre a mozgásformára a tempós séta, nordic walking is, amit ráadásul a szabadban jó levegőn lehet űzni.

A rehabilitáció első rövid szakaszában a kórházban segítik talpra állni a beteget, de az igazi „munka” ezután ambulánsan következik. Ez az a sokkal hosszabb rehabilitációs szakasz, ami alatt megtanítják a betegnek azt az új életformát, azt az akár élethosszon át tartó új mozgásformát, amely segít elkerülni egy esetleges következő súlyos betegséget. Csak részben lehet visszatérni a régi szokásokhoz, hiszen nagy valószínűséggel ezek is hozzájárultak az érrendszeri katasztrófához.

Természetesen otthon is figyelni kell magunkat, a rehabilitáció során sem szabad túlterhelni a szívet, ami mindig jelez, ha olyasmit teszünk, ami már meghaladja a teljesítőképességét. Szaporább szívműködés, kiugró magas vérnyomás, ritmuszavar, nehézlégzés, mellkasi fájdalom esetén érdemes ellenőrző vizsgálatot végezni. Szerencsére az otthonokban is már egyre több az automata vérnyomásmérő, a szívműködés mérésére alkalmas okosóra.

A család is sokat tud segíteni a rehabilitációban. Például abban, hogy a beteg olyan ételeket és italokat fogyasszon, ami segíti a gyógyulását. A hozzátartozók abban is támogathatják a beteget, hogy betartsa az előírt mozgásokat, emlékeztethetik a rendszeres gyógyszerszedésre. Szerető, segítő, támogató közegben tehát sokkal könnyebb elhagyni a rossz szokásokat és a betegnek rátalálni megújult önmagára.