Csak az új eljárások neve ijesztő a szemészeten

A szemészet az egyik leginkább műszerigényes orvosi szakterület. Még a legegyszerűbben felszerelt, hagyományos szemészeti rendelőben is több millió forintos berendezések foglalnak helyet. Ezek azonban önmagukban a korszerű szemészeti diagnosztikához, a kezelések eredményének pontos értékeléséhez általában nem elegendőek. Így tehát a fejlődő szemészeti ellátás során a betegek egyre inkább találkoznak a korszerű, drága és sokak számára ijesztő elnevezésű, nagyműszeres vizsgálatokkal. Prof. dr. Holló Gáborral, a Szemészeti Központ szemész szakorvosával, glaukóma specialistájával a legalapvetőbb ambuláns vizsgálati berendezésekről beszélgettünk. Tettük ezt azért, hogy a műszer és vizsgálat elnevezések ne legyenek ijesztőek a betegek számára, és ne eredményezzék azt, hogy egyesek félelemből inkább nem vesznek részt furcsa elnevezésű, ám fontos vizsgálatokon. 

Korszerű diagnosztikai berendezések a szemészeti járóbeteg ellátásban

A jelen beszélgetés szándékosan nem terjed ki a korszerű műtéti beavatkozásokra és az ehhez tartozó nagy műszerekre, hiszen ezeket a betegek általában közvetlenül nem érzékelik. Sok műtét altatásban történik, illetve a műtéthez a szemet sterilen izolálják, így a nagy berendezések és az azokkal kapcsolatos esetlegesen ijesztő látvány a műtétre kerülő betegek számára nem érzékelhető. Ezzel szemben a járóbeteg rendeléseken a betegek “személyesen” találkoznak bizonyos nagy berendezésekkel, esetleg a betegeknek tájékoztatást és beleegyező nyilatkozatot kell kitölteniük ahhoz, hogy e nagy műszerekkel kezelésük megtörténhessen.

“Tapasztalatom szerint ez a pont az ellátásban érzékeny terület. Sokan, akik az idegenszerű, szinte mágikus elnevezéseket hallják, visszahőkölnek ezek hallatán, és a szükséges vizsgálatok elől akár el is zárkóznak.” A szemészeti diagnosztikai vizsgáló módszerek klasszikus alapeleme a réslámpa, amely egy asztal méretű berendezés. A beteg egy fix keretbe helyezi a fejét. A szemorvos pedig egy résfényt előállító, kis nagyítású mikroszkóppal, valamint előtét lencsékkel a szem elülső részét és a szemfeneket vizsgálja. Az így látottak képi információként jelennek meg. Csak a látott felszínekre vonatkoznak, a vizsgált szövet mélyebb részeire nem. Éppen ezért, ha a szem olyan területét kívánja a szemorvos megvizsgálni, ami a fenti módszerrel nem látható, esetleg olyan réteget kíván vizsgálni, ami önmagában is több szövetrétegből áll össze (ilyen például az ideghártya, azaz a retina), más, sokkal korszerűbb műszerekhez kell fordulnia.

A fenti célokra az alap vizsgálóeszköz az úgynevezett Optikai Koherencia Tomográfia, amit általában OCT vizsgálatnak hívnak. Ez a módszer infravöröshöz közeli hullámhosszú fénnyel, a szem szöveti rétegein áthatolva képes vizsgálni a csarnokzug állapotát és a retinát, illetve a mögötte fekvő érhártyát. A módszer - bár a neve ijesztő lehet, hiszen a komputer tomográfia (CT) vizsgálat elnevezésére hasonlít - teljesen ártalmatlan, biztonságos és nem invazív. Egyszerű, a napfény spektrumában előforduló hullámhosszú fénnyel történő vizsgálatot jelent. A drága és bonyolult berendezés a szemből visszaverődő fényt elemzi. Ilyen módon, a szem különböző rétegeiről részletes, nagy felbontású képet lehet nyerni, és a vizsgált rétegekben mennyiségi méréseket lehet végezni. A jól kivitelezett, műterméktől mentes OCT regisztrátum terápiás döntés megalapozására és időbeli összehasonlításra is alkalmas. Az OCT vizsgálat legújabb, legfejlettebb változata az OCT angiográfia. Ez az erekben áramló vörösvértestek mozgását észleli, és alkalmas a legapróbb erek (kapillárisok) vizsgálatára is. OCT angiográfiával kirajzolódik a vizsgált réteg (például az ideghártya) keringése. A módszerrel nem invazív módon mutatható ki a folyadék felhalmozódás (ödémás területek), a keringés ép vagy megszakadt volta (szemfenéki érelzáródások, embólusok) valamint láthatóvá válik a kóros érképződés is (érújdonképződés) a retinában (nedves makuladegeneráció) A módszer az idősebb korosztályban népbetegségnek számító makula degeneráció korai és hatékony kimutatásához különösen nagy segítséget nyújt.

Korszerű berendezések a szemészeti járóbetegek kezelésében

A lézerek mára már mindennapunk részei. A szemészet volt az egyik legelső olyan orvosi terület, melyben a lézerek alkalmazása sok évtizeddel ezelőtt megkezdődött. A járóbeteg rendelés során alkalmazott lézerek számos szembetegség kezelésének alapvető eszközei. Érdekes módon a lézer elnevezés sokak számára még ma is indokolatlanul ijesztőnek vagy túlzottan műszakiak tűnik. Az ambuláns ellátásban lézereket alapvetően a szem elülső részén és az ideghártyán szükséges beavatkozásokhoz használunk. A beavatkozások legnagyobb részében a szemhez semmilyen módon nem ér hozzá a vizsgáló orvos. A lézer fénye ugyanis a szem átlátszó területein át kontaktus nélkül irányítható a megcélzott szövetekre. Az esetek kisebb részében kezelő kontaktlencsét kell alkalmazni, amit a szemcseppel érzéstelenített szaruhártyára helyez fel a kezelés idejére a szemorvos. Ez olyan kezelések során szükséges, melyekben (a fény egyenes vonalú terjedése miatt) kontakt tükör nélkül a kezelendő szövet nem elérhető. A kezelő kontaktlencsébe épített tükrök biztosítják, hogy a fény elérje az egyébként közvetlenül nem elérhető területeket. Ez a helyzet például a zöldhályog (glaukóma) kezelésében oly fontos csarnokzugi területet lézeres kezelése során.

Lézerek az ambuláns szemészeti ellátásban

A szem elülső részében a lézerkezelések háromféle lézer alkalmazásával történnek. Az úgynevezett YAG lézer pontszerű és hőhatástól mentes vágást biztosít. A hőhatáson alapuló (fotokoagulatív) lézerek irányított, pontszerű hegesedés kiváltására alkalmasak. A zöldhályog legmodernebb lézeres kezeléseként a szelektív lézer trabekuloplasztika (SLT) kezeléssel pedig csak sejtstimuláció jön létre, azaz szöveti károsodás, hegesedés nem keletkezik. Nyitott csarnokzugú glaukómában csarnokzug kezelését korszerű módon ma már csak SLT lenne célszerű végezni. Azonban az erre alkalmas berendezés a legtöbb rutin rendelésen Magyarországon még nem áll rendelkezésre. Zárt csarnokzugú glaukóma megelőzésére, vagy ha már kialakult, annak megoldására a szivárványhártya lézeres átlövése (irrodotómiája) YAG lézerrel történik. Szintén ugyanilyen lézer szükséges akkor, amikor szürkehályog műtét után a műlencsét tartó szemlencsetok hátsó-középső területe idővel elszürkül (utóhályog kialakulása). A lézerkezeléssel ezt az utóhályogot egy pillanat alatt átvághatjuk és ezzel a látást akadályozó homályosság teljesen megszűnik. A szemfenék (retina) kezelésére általában akkor van szükség, ha érujdonképződéssel fenyegető állapot ellátása szükséges. Ilyen állapotok a szemfenéki elzáródások utáni károsodások, a cukorbetegség szemészeti szövődményei, illetve egyéb retinális eltérések. Ezekhez a kezelésekhez fotokoagulatív, azaz a szövetben elnyelődő és ott apró hegesedést létrehozó lézerre van szükség.

Minden, a fentiekben részletezett lézerkezelés a beteg bárminemű szenvedése nélkül kivitelezhető. A kezelések nem okoznak fájdalmat (minimális kellemetlenséget átmenetileg azonban okozhatnak például kontaktlencse felhelyezésnél vagy retinális kezelés során a fényes megvilágítással). A betegek a kezelés után minden további nélkül otthonukba távozhatnak. Fontos azonban tudni, hogy a legtöbb lézerkezelést követően a látás néhány órára homályosabb lehet. Ez nem mindig a lézerkezelés miatt alakul ki, sokkal gyakrabban az az oka, hogy a kezeléshez szemcseppes pupillaszűkítés vagy pupillatágítás szükséges, ami átmeneti homályosabb látást okoz.

Ne féljünk a korszerű eljárásoktól!

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a leggyakoribb, társadalmi szinten is sűrűn előforduló diagnosztikai és kezelési eljárások - bár nevük ijesztő lehet egy kívülálló számára - ma már biztonságosak és elérhetőek. Ha szükséges (azaz a megfelelő vizsgálati vagy beavatkozási javallat fennáll) mindenképpen javasolt, hogy a beteg saját érdekében ezeket elfogadja - mondta Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.