Tanulmányuk egyúttal magyarázza az antibiotikumok kora előtt alkalmazott napfényterápia eredményességét is. Az 1800-as évek végétől gyakran küldték a tbc-s betegeket napfényben gazdag üdülőhelyekre, mert tapasztalati úton felfedezték a fényterápia eredményességét. A londoni Queen Mary Egyetem munkatársai most azt vizsgálták, hogy az antibiotikum mellé adott nagydózisú D-vitamin - melyet napfényvitaminnak is neveznek - milyen hatással van a páciensek felépülésére.
A tuberkulózis 2010-ben 8,8 millió embert fertőzött meg világszerte, és 1,4 millió ember halt meg miatta. A tuberkulózis baktériumával való fertőződés tönkreteszi a tüdő szöveteit, a köhögő páciens pedig a levegőn keresztül terjeszti a kórokozókat.
Adrian Martineau és kutatócsoportja azt feltételezte, hogy a D-vitamin anélkül csökkenti a szervezet fertőzésre adott immunválaszának erősségét, hogy a gyógyszerként alkalmazott antibiotikumok hatásába beavatkozna. A teszthez 95 olyan tbc-s beteget választottak ki, akik standard antibiotikum kezelést kaptak. A páciensek egyik fele a kezelés első nyolc hetében nagy adag D-vitamint is kapott, másik csoportja viszont placebót szedett az antibiotikum mellett.
"Úgy találtuk, hogy a gyulladást jelző markerek közül sok gyorsabban és nagyobb mértékben csökkent a D-vitamint szedő pácienseknél" - foglalták össze eredményüket a kutatók. A betegek által felköhögött váladékban a Mycobacterium tuberculosist átlagosan 23 napig tudták kimutatni azoknál, akik D-vitamint is kaptak, míg az antibiotikum mellett csak placebót szedőknél 36 napig maradt kimutatható a baktérium. A tanulmányt az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben ismertették szerzői.