Tervezés, korszerűsítés, építkezés, ellátásszervezés, egy stabil és jól működő menedzsment felépítése – ez mind belefért az elmúlt évtizedébe.
Döbbenet, csend és fájdalom… és egy portré, egy jól ismert arc, ember, akit nagyon sokan szerettek, tiszteltek. Október 21. reggelén ezt láttuk a Jósa András Kórház honlapján.
Hetek óta nagyon sokan aggódtunk érte. COVID 19 fertőzést kapott, egyre súlyosabb tünetek, majd Budapestre hozták, reménykedtünk hogy sikerült az állapotát stabilizálni és meggyógyulhat. Nem sikerült. A manapság gyakran használt fogalmak között mozogva: igazi tisztáldozat.
Egy tanár búcsúzik a tanítványától:
Az életvidám, mindig derűs szülész nőgyógyász (fő)orvost kórházi auditori, tanácsadói munkám során ismertem meg a 90-es évek közepén. Később hallottam, hogy elvállalta az ország egyik legnagyobb kórházának vezetését. Őszintén örültem, mert rendkívül élénk, aktív személyisége erre predesztinálta. És akkor váratlanul, 2012 őszén megpillantottam az iskolapadban, a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Kar Egészségügyi Menedzserképző iskolájában a hallgatók között. Vidáman üdvözöltük egymást. Úgy érezte, olyan feladatok előtt áll, hogy célszerűnek látja tanulni és rendezni az ismereteit.
Nem voltak ezek könnyű évek. A kórháza az előző években sok vihart állt ki, politikai viták, beavatkozások, vezetőváltások akadályozták a természetes fejlődést. Pedig a fejlődésre óriási szükség volt itt, az ország legkeletibb régiójában is. Hatalmas, határok melletti megye, a lakosság egy része komoly szociális problémákkal küzd, így a morbiditás helyzete se rózsás. Közelükben egy jelentős, nagy hírű elmegyógyászati szakkórház, és három, mérete, szakmai profilja és itt-ott hiányzó szakemberei miatt a létéért küzdő kisebb városi kórház működik. Európai uniós forrásokat kell szerezni, amit eddig kaptak, azt rendszerbe kell foglalni. Meg kell tölteni tartalommal a Debreceni Egyetem Oktató Kórháza címet, hiszen orvosai többsége onnan származik, és a főorvosi kar tagjai között számos magasan képzett egyetemi oktató is van, de nekik megfelelő feltételeket kell teremteni a munkájukhoz.
Sikeresen alakította vissza a kórházát állami közintézménnyé a részvénytársasági „kaland” után, integrálta a környező kórházakat, és így egy hatalmas, több mint 3000 ágyas, óriási járóbeteg-forgalmat is ellátó rendszer jött létre. Tervezés, korszerűsítés, építkezés, ellátásszervezés, egy stabil és jól működő menedzsment felépítése – ez mind belefért az elmúlt évtizedébe.
Honnan volt ereje ezt a hatalmas munkát végezni, ennyi feladattal megküzdeni?
Kicsiny falu, Kérsemjén református papjának és tanítónőjének gyermekeként látta meg a napvilágot. Mint annyi fiatal a kálvinista Kelet-Magyarországról, a Debreceni Református Kollégium csodálatos, évszázadok óta működő gimnáziumában, a magyar történelem számos kiemelkedő alakjának szellemiségétől megérintve végezte a középiskolai tanulmányait. A régen elmúlt rendszer logikája nem engedte azonnal az egyetemre, két évig dolgozott, és csak utána vették fel a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Végzés után a szülész-nőgyógyász pályát kezdte el Nyíregyházán, ahol segédorvostól főorvosig bejárta a ranglétra minden fokát. Közben családot alapított, feleségével a felnövekvő gyermekei mellett már unokának is örvendezhettek, abban a kevés szabadidőben, ami a munka mellett jutott. Mert ha az orvosi, majd kórházvezetői munka nem lett volna elég aktív, tagja volt a nyíregyházi református gyülekezetnek, ahol presbiternek is megválasztották. Hogy jól dolgozott és sokat tett az emberekért, azt jelzi, hogy 2015-ben megválasztották a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokának. Ez Magyarország legnagyobb egyházkerülete, 14 egyházmegye gondjai összpontosulnak a világi vezető asztalán, és osztozik gondjaiban a püspök elnökkel. Ez is egy történelmi szerepvállalás, az olvasó beleborzong, hogy az elmúlt 500 évben a nemzetünk számára milyen fontos személyek tevékenykedtek az Egyházkerület élén, védve, őrizve az embereket, a magyarságot, a templomot, az iskolát és nem mellékesen a kórházakat.
Üstökösszerű pálya, beragyogja a környezetét.
S akkor jön egy járvány, néhány hét küzdelem, és a fény kihuny.
Tegnap még sokan imádkoztak érted, ma rengetegen sírtak miattad!
Tovább élsz szeretteid, barátaid, kollégáid és tisztelőid emlékezetében!
„A jó harcot megharcoltad, a pályát végigfutottad, hitedet megtartottad!”
Nyugodj békében, drága Guszti!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!