Édesapja műtötte az ortopéd sebészt: dr. Hangody György keresztszalag-műtétje

Hogyan élte meg az orvos a beteg szerepét, vajon egyszerű volt-e az orvos választás, és milyen tapasztalatokat szerzett a rehabilitáció során? Dr. Hangody György ortopéd sebészt kérdeztük keresztszalag műtétjéről, amelyet édesapja, Prof. Dr. Hangody László, a Dr. Rose Magánkórház ortopéd sebésze végzett.

Hogyan érzi magát, doktor úr?

Jól vagyok, köszönöm szépen! Dolgoztam is azon, hogy jól legyek, mivel próbáltam szűk határidőt szabni magamnak a munkába való visszatérésre. Egy ilyen műtét után általában három-négy hétig nem szabad rálépni az operált végtagra, korlátozottan lehet mozgatni, csak 90 fokig hajlítani – ezeket a szabályokat természetesen be is tartottam. Ám amikor lezárult a harmadik hét, már nemcsak otthon végeztem a gyakorlatokat, hanem intézményi gyógytorna keretén belül is. Négy héttel és három nappal a műtét után pedig itt vagyok a Dr. Rose-ban és dolgozom!

Nemcsak, hogy dolgozik, de önre tekintve nem is lehet megmondani, hogy melyik térdét műtötték…

Természetesen van, amikor még elfáradok, ilyenkor az izomláz miatt, azt veszem észre mintha ólomkatona módjára járnék a nap végére, de jelenleg is éppen egy négyórás rendelésen vagyok túl, és lekopogom: nincs panaszom a térdemre.

Idézhetnénk a Dr. Rose Magánkórház ortopédiai tájékoztatójából: „a térdízületi stabilitás egyik legfőbb meghatározója az elülső keresztszalag. az elülső keresztszalag szakadás az egyik leggyakoribb és leginkább rettegett sportsérülésnek számít.” hogyan történt a baleset?

Típusos történet az enyém. Nyaralás alatt elmentem focizni az ottani nagy társasággal, és egy banális mozdulat miatt sérült meg a térdem. Sőt, azt a butaságot is megcsináltam, hogy éreztem ugyan, hogy a rossz mozdulat miatt megnyaklott a térdem, de próbáltam csapatjátékosként gondolkodni, és tíz perc után visszaálltam a játékba. Aztán megint jelzett a térdem, hogy ez így nem jó, akkor végleg ki is álltam a játékból. Onnantól kezdve volt némi bizonytalanság, mivel külföldön voltunk. Többször próbáltam megvizsgálni magamat. Először – a gyász analógiájára – én is megéltem a „tagadó fázist”, aztán a későbbiekben jött a felismerés: ez bizony sajnos keresztszalag szakadás lesz. Amikor aztán hazajöttünk, csináltattam egy MR-vizsgálatot, majd megvizsgált Édesapám is. Lehetett érezni, hogy instabil a térdem, és világosan látszott az MR-vizsgálaton, hogy elszakadt az elülső keresztszalagom.

Milyen vizsgálatokat kellett még elvégezni?

Az MR mellett a fizikális vizsgálat és a panaszok – az instabilitás érzés, térduzzanat és fájdalom – adták a teljes diagnózist.

Felmerült a műtét nélküli gyógyulás lehetősége?

A mi szakmánkban mindig felmerül, hogy a műtétet vagy a műtét nélküli utat válasszuk a kezelés során, de egy ilyen sérülés esetén alapjában véve a műtéti kezelés a jó megoldás. Természetesen nagyon nehéz egy ilyen hosszú rehabilitációjú beavatkozást beilleszteni az ember életébe, de két hónap alatt elrendeztem az életemet úgy, hogy négy hetet teljesen kiürítettem az elfoglaltságaimból, a műtétre és az azt követő közvetlen posztoperatív időszakra. Nem volt egyszerű megoldani, de sikerült és ma már túl vagyok a nehezén.

Ki végezte a műtétet?

Természetesen Édesapám. (szerk.: Prof. Dr. Hangody László).

Kérdéses volt egyetlen pillanatig is a műtétet végző orvos személye?

Nem. Szakmailag 100 százalékban megbízom Édesapámban. Olyannyira, hogy annak idején – sok más mellett – ezen típusú beavatkozás fortélyait is tőle lestem el. Teljesen természetes volt, hogy Őt kérjem meg a vizsgálatra, és egyetlen percig sem volt kérdés, hogy a műtétet is Ő végezze.

Persze, az orvosoknál ez egy megosztó kérdés. Szerintem két tábor létezik. Vannak olyan kollégák, akik hozzátartozó beteget nem szívesen operálnak ilyen-olyan megfontolásból. Én magamat a másik táborba tartozónak gondolom az orvos választása kapcsán is, és a műtét kivitelezése szempontjából is. Így, ha a jövőben valamelyik családtagommal ne adj’ Isten  történne valami – és szakmailag nem látom akadályát, akkor mindenképpen magam próbálnék segíteni egy ilyen szituációban.

Hogyan választotta ki a műtét helyszínét?

A helyszínt közösen találtuk ki. Mind a két fő munkahelyem, az Uzsoki utcai Kórház és a Dr. Rose Magánkórház is kedves a szívemnek. Végül is azért esett a választás a Dr. Rose-ra, mert szerettem volna jobban elvonulva megélni ezt a kórházi időszakot, és azt gondoltam ezen a helyen ezt inkább megtehetem. Szakmai tekintetben teljes mértékben megbízom mindkét intézményben.

Milyen érzések, gondolatok foglalkoztatták, attól a perctől kezdve, hogy bekerült a Dr. Rose Magánkórház ortopédiai műtétet előkészítő folyamatába?

Bekísért a családom a műtétre, úgyhogy nagyon jó hangulatban zajlott a műtéti előkészület. Ezt követően, amikor elmentek, elcsöndesedtem én is egy kicsit. Elképzeltem, hogy mi fog velem történni. Természetes, hogy van az emberben némi egészséges félelem, de a műtét előtti nyugtató tabletta nagyon sokat segített ebben a kritikus helyzetben. A kórházban töltött időszak nagyon komfortosan telt. Tudom, hogy minden betegnek nagyon jó dolga van a Dr. Rose-ban, de betegként belülről is éreztem, hogy nagyon odafigyeltek rám a kollégák, lesték minden egyes óhajomat, úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni azt a sok törődést, amit itt kaptam.

Hogyan zajlik a keresztszalag-műtét, és milyen kockázatokkal járhat?

A keresztszalag-műtét alapvetően attól függ, hogy milyen oltványból, milyen ínból és ezáltal milyen technikával végezzük a pótlást. Ez alapján három fő típust lehet elkülöníteni. Mi a hamstring ínas pótlást részesítjük előnyben, amikor egy combhajlító izmot veszünk ki és annak az inát négyrétegűre hajtva ültetjük be a térdízületbe, a megfelelő előkészületeteket követően. Az én esetemben is ez történt. A keresztszalag-műtét után egy rövid hospitalizációs időszak következik, egy-két nap, amit a kórházban töltenek a betegek. Ezután három hét szigorú tehermentesítést szoktunk előírni, és a mozgásban egyfajta korlátozást: derékszögnél jobban nem hajlíthatják a betegek a térdüket. Majd a negyedik héttől kezdődik a részterheléses éra, később a teljes testsúlyos terhelés, mely során a betegek kezdik visszanyerni a térdízületi funkciót és az izomzatot.

Hogy zajlott a rehabilitáció? milyen élményei vannak a kórházban eltöltött napokról, milyen orvosi ajánlásunkat volt nehéz otthon megtartani?

Otthon voltam három héten keresztül. Betartottam az előírt utasításokat. Minden nap kétszer megcsináltam a gyógytornát, használtam térdmozgató gépet és minden egyéb „fortélyt” bevetettem, hogy mihamarabb visszatérhessek. A feleségem is maximálisan a segítségemre volt, viccelődtünk azzal, hogy én voltam a harmadik gyereke. A helyzethez képest nagyon pozitív élményként gondolok vissza erre az időszakra. Amikor eltelt ez a kritikus három hét, minden nap egy picit jobban kinyílt a világ. Egyre többre voltam képes, a segédeszközt fokozatosan elhagytam, és ma már nem foglalkoztat napi szinten a gondolat, hogy meg voltam operálva, vagy hogy éppen mi van velem. Most már arra fókuszálok, hogy mikor térhetek vissza a sportba, de azért az még sajnos egy távolibb cél.

Melyik orvosi ajánlást volt a legnehezebb megtartani a rehabilitáció során?

Ez egy teljesen más élethelyzet: alkalmazkodni kell, ez a legfontosabb. Az elején jó volt ez a helyhez kötött állapot, ugyanis még nem fordult elő olyan, hogy négy hétig otthon voltam és nem dolgoztam. Egy idő után aztán természetesen hiányzott, hogy tevékenyen töltsem a napjaimat. A láb tehermentesítése is egy nehéz feladat. Orvosként könnyen mondjuk a betegeknek, hogy bizonyos ideig nem szabad rálépni a műtött lábra és ez persze fontos eleme a rehabilitációnak. De betegként realizáltam azt, hogy ez mennyire egy kiszolgáltatott helyzet, amit nem könnyít meg az, hogy ha szülőként valakinek a kisgyermekeit is menedzselnie kell.

Mi változik majd a hasonló helyzetben lévő betegeivel való kommunikációban?

Azt gondolom és remélem is magamról, hogy empatikus orvos vagyok. Sokszor próbálom belehelyezni magam a beteg helyzetébe és annak megfelelően kommunikálni. De egy ilyen szituációban, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja a gyógyulási folyamatot, akkor talán még hitelesebben tudja elmondani, hogy az egyes apró részletek miért fontosak a rehabilitáció során. Saját tapasztalat alapján remélem, hogy még könnyebben tudok majd tanácsot adni a későbbiekben, hiszen vissza fogok tudni gondolni arra, hogy nekem mi segített. Ezek az élmények a könyvből megtanult ismereteket nagyon jól kiegészítik.