Elhunyt Dr. Schultheisz Emil professzor

90 éves korában elhunyt Dr. Schultheisz Emil belgyógyász, orvostörténész, egyetemi tanár, egészségpolitikus, az orvostudomány kandidátusa - tudatta a szomorú hírt az intézmény.

A professzor 1960-ban került a Központi Állami Kórházba, ahol a belgyógyászati osztály vezető főorvosa, majd igazgatóhelyettese (1964-1970), 1970-től pedig igazgatója volt. 1972 és 1974 között az egészségügy-miniszter helyettese, majd 1984-ig miniszter. Közben 1968 és 1974 között a Magyar Orvostörténeti Múzeum főigazgatója. Kutatási területe a magyar orvostörténetet foglalta magában.

1977-ben címzetes egyetemi tanárnak nevezik ki. 1984 és 1993 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára volt. 2000-től professor emeritus. A Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkára, elnöke, örökös tiszteletbeli elnöke. Az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának tagja. 1978-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Közgyűlésének európai alelnöke volt. A krakkói és a lipcsei egyetem honoris causa doctora (1985).

Több magyar és külföldi kitüntetés és díj birtokosa, a Weszprémi díj-bizottság elnöke, három könyv, 41 belorvosi, 156 orvostörténeti kiadvány szerzője, több folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, elnöke. 2008-ban Magyar Örökség díjjal tüntették ki.

Dr. Schultheisz Emilt a Semmelweis Egyetem a saját halottjának tekinti.

X     X     X
 

Mélyen tisztelt Schultheisz Professzorom emlékére - néhány személyes gondolatban: A mai déli – szokásos napi látogatásom után nem sokkal kaptam a hírt Schultheisz professzor végleges távozásáról. Napok óta tudjuk és készülünk a megváltozhatatlanra. Vasárnap egyszerűen közölte velem: Jutka eljött az ideje, most búcsúzzunk el. Professzor úr, én nem tudom, hogy is kell Öntől elbúcsúzni! Azt válaszolta: elmondtam mindent magának, lépésről lépésre és eddig nem csalódott, mikor, mi is történik. Most ez következik, – mondta -bár ez nem túl elegáns. – Ezek voltak velem talán az utolsó szavai. Az elmúlt 60 éves orvosi működése alatt hány és hány embert, művészt, politikust, családtagot és barátot, fontos és még fontosabb embert kísért el addig, ahova most Ő is elérkezett. Sajnos, vagy nem, igen elfogult vagyok Professzor úrral szemben, nagyon sok mindent jelent nekem a személye. Ő az én mesterem, professzorom, példaképem, az európai kultúra fáklyavivője, a „fehérek közt egy európai- vagy talán ma már az egyetlen!,"az utolsó felnőttem, az igazi, mély tudomány megtestesítője, az Ember, az orvos-kép példaképem, barátom, bizalmasom, kicsit az apám is... Dr. Forrai Judit búcsúja az Egyetem honlapján