• nátha
    • Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

      Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

    • Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

      Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

    • Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

      Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

  • melanóma
    • Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

      Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

    • Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

      Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

    • Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

      Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

  • egynapos sebészet
    • Bővítéssel orvosolják a helyhiányt Budaörsön

      Bővítéssel orvosolják a helyhiányt Budaörsön

    • Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

      Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

    • Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

      Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

A szabályozás érdekében történő fogeltávolítások száma az 1960-as évektől emelkedni kezdett.

„Napjainkban a gyerekek 60%-ánál mutatkoznak fogzáródási eltérések, amelyek szabályozást igényelnek" – hívja föl a figyelmet tanulmányában a kezelés fontosságára Dr. Kucsera Ágnes és Dr. Struhár Gabriella, a Semmelweis Egyetem Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájának két orvosa.

Ennek elsődleges oka a táplálkozási szokások megváltozása, hiszen előtérbe kerültek a szénhidrátdús, puha, pépes élelmiszerek. Az ideális harapásnyomra jellemző, hogy az őrlőfogak rágófelszínei érintkeznek egymással a legnagyobb felületen, s legföljebb 2-3 milliméteres eltérés mérhető az alsó és a felső fogsor között. Így rágás közben az erők megfelelően hatnak a fogazatra, megőrizve annak épségét.

A fogszabályozás kezdete

A különböző környezeti hatások és genetikai jellemzők okozta rendellenességeket már az ókori Egyiptomban is felismerték, hiszen számos múmia fogazatán megmunkálatlan fémgyűrűket, afféle kezdetleges fogszabályzókat találtak. Az első igazi készülék és a fogak záródásának beható tanulmányozása azonban a 18. századig váratott magára.

Elsőként Pierre Fauchard, a modern fogászat atyja írta le a fogak helyes pozícióját és ennek fontosságát 1728-ban. John Hunter 1771-ben osztályozást vezetett be az eltérések megkülönböztetésére, Friedrich Christoph Kneisel pedig konkrétan megnevezte az élharapást, azaz az alsó fogak túlzott előreállását, illetve a pozitív és negatív lépcsőt. Carabelli Györgyhöz fűződik a nyitott harapás és a keresztharapás definíciója. Előbbi esetében a metszőfogak nem érnek össze, utóbbinál pedig a felső fogak az alsók mögé harapnak.

Egyes orvosok foghúzással korrigálták az eltéréseket, míg mások lemez beültetésével kísérleteztek. Edward Angle ezredforduló környékén publikált tanulmányai áttörést hoztak: az amerikai fogorvos alapelve szerint hiánymentes fogazatra van szükség az arc harmóniájához, így az eltávolítás helyett a szabályozásra kell fektetni a hangsúlyt. Az Angle által megalkotott háromkategóriás besorolást többen továbbfejlesztették, valamint a röntgen is belépett a diagnosztikai eszközök sorába.

Az orthodontia aranykora

A fogorvostudomány, s vele együtt az orthodontia – tehát a fogszabályozással foglalkozó ágazat – az első világháború után ugrásszerű fejlődésnek indult. „Angle foghúzásellenes dogmája megdőlni látszott az 1920-as években, mert kiderült, hogy bizonyos esetekben igenis szükséges az eltávolítás" - írják a Semmelweis Egyetem szakértői. Esztétikai szempontok helyett az egészséges fogzáródás (okklúzió) került előtérbe, ami nagyfokú torlódás esetén kizárólag extrakcióval érhető el.

Fogszabályozás napjainkban

A szabályozás érdekében történő fogeltávolítások száma az 1960-as évektől emelkedni kezdett: míg 1953-ban 30% volt az előfordulásuk, 1968-ra ez 76%-ra nőtt, majd később az új technikák térhódításával ismét mérséklődött. A koponyaméréstan (cephalometria) egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. Lawrence F. Andrews korszakalkotó művében megfogalmazta az ideális okklúzió legfőbb ismérveit, azaz a fogak optimális dőlésszögét és elhelyezkedését. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint a fogszabályozás célja az ezek elérésére való törekvés, ám fontos megjegyezni, hogy az eredmények a kaukázusi népességre vonatkoznak, hiszen az ázsiai, az afrikai és az amerikai típusok tulajdonságai eltérhetnek.

„A fogszabályozás céljából végzett foghúzások bizonyos esetekben hozzátartoznak a kezeléshez. Önmagukban nem minősülnek azonban gyógymódnak: csakis a készülékes terápia kiegészítéseként járulnak hozzá a fogak és az ízületek terhelésének mérsékléséhez" – összegzi az áttekintést Dr. Kucsera Ágnes és Dr. Struhár Gabriella.

Legolvasottabb cikkeink