Hitelekből teljesítenek a kórházi beszállítók

A tegnapi, a pénteki nap sok reménnyel töltötte el az Orvostechnikai Szövetség vezetőit és tagságát, hiszen az EMMI-be hívták őket egyeztetésre. Sajnos nem történt elmozdulás.

Mind az állami, mind a magánforrások az egészségügyi igényektől és a terápiás lehetőségektől egyre inkább elmaradnak. Elérendő célként a betegek érdekében a források növelését, a költséghatékonyabb eljárások és eszközök alkalmazását és racionálisabb forrás- és eszközalkalmazást kellene érvényesíteni. A beszállítók felé történő állami kifizetések nemcsak folyamatosan késlekednek, drámaian csökkennek. Sok érintett úgy gondolja, már azzal is kiegyezne, ha valamennyit kapna a szállításért. Nem a szerződésben szereplő teljes összeget, de annyit mindenképpen, amennyivel nem kell csődöt jelentsen. Tényleg csőd. Milyen érdekes, hogy az állam – lévén a tulajdonában vannak a kórházak – tartozik, de nem őt feszítik keresztre a gyártók, kereskedők, hanem a beszállítók, a forgalmazok omlanak össze.

Miről is van szó? Mint arról többször is beszámoltunk, meglehetősen forr az indulat az OSZ tagvállalatainak körében. A kétségbeesett kisebb cégek, s a kevésbé izguló nagyok kénytelenek szembenézni azzal, hogy kintlévőségeik 2013. I. negyedévétől óriási mértékben megnőttek. Ugyan nem volt sokkal jobb a helyzet az utóbbi esztendőkben sem, hiszen akkor is az első negyedév végétől nőtt meg tragikusan a kifizetetlen kintlévőségük. (Bár többükkel beszéltem, valamennyien kérték, ne írjam meg a nevüket, a késedelmes fizetés ellenére reménykednek, kapnak megrendelést…)

Mindenesetre az év végi konszolidációkat nem számítva, az utóbbi esztendőkben a vállalkozások lejárt kintlévősége elérte a cégek éves árbevételének 10-20%-át. Természetesen nem valamennyiükét, hiszen ez több dologtól – lásd termékkör stb. – is függött. Ám a többség mindent nagyon megszenvedett… És most április, azaz 2013. első harmadának végére a beszállító tagvállalatok lejárt követelésállománya a 2012. évi decemberi szintnél tartott! Napjainkra ez az állomány a további 50%-os növekedést közelíti. A százalékoknál maradva, sok cégnél a lejárt követelések állománya elérte a bruttó árbevételük 30%-át, vagyis egyharmadát.

Az átmeneti túlélésért, az állami fizetés reményében mit tehet ilyenkor egy vállalkozás? A kintlévőségek kezelése bankhitelből, tagi, illetve más kölcsönből oldható meg. Furaság az egészben, hogy miközben az állam a tartozó, az őt képviselő intézmény, a NAV a nagyobb összegű tagi kölcsönöknél vizsgálódni kezd… (Ahogy mondják, ha nem többektől hallottam volna, akkor nem hinném el!)

„Természetesen" a vesszőfutás itt még nem ért véget, hiszen a kötelezően befizetendő általános forgalmi adót a vállalatok határidőre teljesítik, valami után, amire nem érkezett a számlájukra „ellentételezés". Nem fillérekről van szó, ugyanis egy-egy átlagos forgalmú cégnél a finanszírozott áfa éves kamat több millió forint. Az Orvostechnikai Szövetség az ez irányú nehézségeik enyhítésére több mint másfél éve az adókötelezettségek és az intézményekkel szembeni követelések összevezethetőségét, szembeállítását kezdeményezte.

Általános tendencia hogy az egészségügyi intézmények nem tartják be a tenderekben vállalt fizetési határidőket, sőt a törvényben előírt, maximum 60 napos fizetési határidők helyett hosszabbat, gyakran 120 naposat kérnek. Amit aztán ugyanúgy nem tartanak… Vannak olyan intézmény, amelyek már most kérik az eddig kiállított, kiegyenlítetlen számlák fizetési átütemezését, akár 2014 áprilisára!

A szövetség több tagvállalata jelezte, általános jelenség, hogy a kórházak idén júliusban gyakorlatilag nem fizetnek. Akinek mégis, ott sem rendezték a kintlévőségeket, csupán minimális összeget utaltak az intézmények. Szinte hihetetlen, hogy volt olyan cég, amelyik adott kórháztól a 10 milliós követelésére júliusban 60 ezer forintot kapott vissza! Ezek után okkal kérdezhető, hogy az állami tartozó elszégyelli-e magát, s amíg kifizetetlen számlája van, addig újabbakat nem rendel? Természetesen ez nem fordul elő, hiszen akkor tényleg leáll a betegellátás…

De miért nincs összefogás a tagvállalatok részéről, miért nem mondják azt, hogy „Ennyi volt, majd, ha a kintlévőségek ’bentlévőségek’ lesznek, akkor küldjük a portékát!" Sokáig azért nem, mert az intézmények nyilvánvalóvá tették a szálítóknak, hogy ha ők nem szállítanak, a betegellátás biztonsága érdekében kénytelenek másik céget keresni helyettük. Most azonban fordulni látszik a helyzet, mert egyre több cégnek nincs veszítenivalója: vagy nem termel további veszteséget és behajtja kintlévőségeit vagy végleg lehúzhatja a rolót.