Infarktus után jön a depresszió

A szívelégtelenségben szenvedő betegeknek kicsi a teherbírásuk, ezért keveset mozognak és gyakorta szenvednek depressziótól. Egy amerikai munkacsoport szerint mind a fizikai, mind a pszichés kondíción javíthat egy jól felépített mozgásprogram. Mivel a súlyos szívinfarktust egyre többen túlélik, ezért a keringési elégtelenség egyre gyakoribb, megfelelő kezelése pedig mind nagyobb gondot okoz a szívgyógyászoknak.

A szívelégtelenség rontja az életminőséget: a jelenlegi statisztikai adatok szerint a betegek egyharmada depresszióban is szenved. James Blumenthal és munkacsoportja a jól szervezett mozgásprogram fizikai és lelki hatásait vizsgálta keringési elégtelenségben szenvedőkön - olvasható a Journal of the American Medical Association című szaklapban megjelent tanulmányban.

A kutatók 2300, szívelégtelenség miatt kezelt beteget véletlenszerűen két csoportra osztottak. Az egyik csoport az addigi optimális gyógyszeres és orvosi kezelésben részesült, míg a másik csoport tagjai rendszeresen mozogtak. "Ez nem valamiféle maratoni tréning volt, azt jelentette, hogy hetenként három, 30 perces összejövetel során mozogtak a vizsgálati csoport tagjai" - mondta a vezető kutató.

Az Egyesült Államokból és Franciaországból származó betegek állapotát három hónap, majd egy év múlva vizsgálták egy depressziót diagnosztizáló kérdőívvel. Eredményeik szerint a testmozgás jelentősen csökkentette a depressziós hajlamot. Ez különösen abban az alcsoportban látszott, amelyiknek tagjai már a vizsgálat kezdetekor is mérhetően depressziósnak bizonyultak. Ezen felül a mozgásprogrammal is kezelt betegek halálozása, illetve ismételt kórházi felvétele 11 százalékkal lett alacsonyabb a szokásos módon kezelt csoport tagjaiéhoz képest.